Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

(Petőfi Sándor hagyatékából.) A Magyarország és a Nagyvilág czimii képes lap leg­újabb száma igen érdekes közleményeket hoz Petőfi Sándornak nemrég a nemzeti múzeumba jutott hagya­tékából. Az idézett lap Egressy Gábor, a nagy sziumü- vész Petőfihez írott négy levelét közli az 1846—48-iki időkből. A levelek a két nagy szellem benső viszo­nyára újabb igen érdekes világot vetnek. Jövő számá­ban ugyané lap a hagyaték legbecsesebb darabját, Petőfi egy párbeszédét Bem tábornokkal a költő sa­játkezű írásában fogja közölni. A hagyatékból a V a- sárnapi Újság három igen becses kézrajzot kö­zöl. Az egyik Arany János srczképe, melyet maga Arany rajzolt s látott el egy kis verssel, mely lapunk­ban már közölve volt. A másik Bem arczképe, a harma­dik Petőfi fiának arczképe, egynapos korában. Mind­kettő Petőfi sajátkezű rajza után készült. Ugyancsak a V. U. nagy és szép fametszetben közli Petőfi utolsó arczképét,mely a nem rég elhalt Orlay Soma festménye után készült. OrUy természet után 1849. julius ele­jén Mező-Berényben, hol Petőfi több napig vendége volt, festette azt. Ez az egyetlen természet után raj­zolt kép, mely a költőt egész alakjában tün'eti föl. A kép eredetije 28 ctm. széles és 36 ctméter magas olajfestmény. Úgy tünteti föl Petőfit, a mint — írja az idézett lap — magyaros modorú, esztergályozott 1 támlájú karosszéken ülve, hosszú s áru csibukos tö­rök pipáját a földre eresztve, kissé féloldalt tartott fejjel a távolba néz, mialatt balkeze egy térdére tett könyvön nyugszik. — Reggeli pongyolában van. Tiszti egyenruháját lev< t tte s az ott fek­szik mellette a pimlag szélín, lebontva zöld- 8zinü köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos sza­laggal és piros strucztollal. — A köpönyegre tá­masztva látszik a nehéz, széles, görbe fringia, Petőfi tábori öltözetének ez egyik sajátságos kiegé­szítője, szóles kosarával. 0 maga egy ingujjban ül, [ uniformisából csak a szűk sötétszürke nadrág van testén, derékon körülkötve vörös gyapot-shawlal, mig lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja. Mellette diófaszinre festett faasztalka áll, tetején és alsó polczán köny­vekkel, füzetekkel és hírlapokkal, mig az asztal fölött egyike látható az alföldi róna ama tájképeinek, me­lyekért a költő annyira rajongott. Orlay emlité, hogy a költő szeszélye volt magát ily helyzetben és öltö­zetben vétetni le.

Next

/
Thumbnails
Contents