Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Áttekintek a végetlen rónán,

És tekintek múlt időmön át,

S újra érzem múlt időmnek minden Örömét és minden bánását.

Szivem olyan tele érzelemmel Csak alig, hogy elviselhetem.

Érzelmim közt a legkeserübb ój A legédesebb a szerelem.

Szivem igy, megtelve érzelemmel,

Egy pohár, a melly csordultig á l;

Mig ki nem fut: bár csak kiüritné Akár a lyány, akár a halál!

A második fogalmazás a következő:

Áttekintek a nagy láthatáron Eónaság az, völgy- és hegytelen Szivem is most illy végetlen róna. ..

Nincsen benne más, csak szerelem,

Szivem ollyan tele szerelemmel,

Hogy terhétöl csaknem elesik.

Úgy vagyok, mint a fa, melynek ága Alig bírja : dús gyümölcseit.

Szivem így, megtelve szerelemmel,

Egy pohár, a melly csordult g áll . . .

Drága bor 1 ... s ha a lyány porba önti !

Kár lesz .... inkább idd ki te, halál.

A vers első fogalmazásán néhány törlés látható, mig a második már egy betű változtatása nélkül került ki a költö tollából. Amabban egyszerű, itt-ott nehézkes szavakban ad kifejezést érzelmeinek, képet csak az utolsó versszakban basznál, s végül egy alternatívában keres megoldást; az utóbbiban már könnyedén hullámzanak a vers sorai, a megáradt érzelem képeket sodor magával, s a váratlan fordulat határozott és tiszta kifejezése a költő hangulatának.

Az első csak gyorsan oda dobott vázlat, az utóbbi már kidolgozott költemény.