Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

I Rauscher Lajos két rajza figyelemremél­tó. A »Kis furulyám szomorú fűz ága« egy temetőt állít elénk, egyszerű falusi temető, félig beroskadt sírokkal, düledező keresztekkel. Középen magányos szomorú fűz hajlong alá hosszú, siró ágaival, talán egy jeltelen hant fölött kesereg, mely alatt költő pihen. Jankó János leginkább genreképeket raj­zolt. Egy-kettő, (például a »M agyar nemes,« »A mbrus gazda«, »Sári néni«, »K a- tona élet«) semmi kivánni valót nem hágy s tősgyökeres, zamatos genrekép, de roszul esik kimon­danunk, hogy a rajzok jgy része nem áll sem a ki­adás, sem Jankó művészi birnevének színvonalán. — Nemcsak a felfogásban közönséges, sőt triviális, még rajzolata is nem egy helyen valósággal elhibázott. Az »A 1 k u«-ban egy cilinderes lovagot látunk, ki tömött pénztárczát nyújt alá hamiskás mosolylyal a »szegény juhász legénynek.« A juhász 1 ,'gény kacz- kiás szeretője félénken meghúzza magát a legény 1 oldalán. Ha Petőfi nem írná, bizony mi sohasem ta­láltuk volna el, hogy ez a rajz azt a gyönyörű verset illustrálja, mely ekképen szól: »Juhász legény, szegény juhász legény, Tele pénzzel ez a kövér erszény, Megveszem a szegénységet tőled, De rá’dásul add a szeretődet!« stb. Különösen azt nem értjük, mi okból hasonlít a vásárló lovag egy előkelő diplomatánkra s miképen került a juhász-legény védő karjaiba egyszerű pa­rasztleány helyett egy kedves müvér. nő, ki nálunk nagy hatással szokott vendégszerepelni ? Jankó a póréletet nagyon is vastagon tükröz- teti vissza. Alakjai sokszor nem jellemzetesek, ha­nem durvák. Nem kell a népet kivetkőztetni egész­séges realismusából, de egy kis eszményítés - kivált a női alakoknál — talán nem volna egészen fölösle­ges. A művész tapintata határozza meg, mily arány­ban szépítse tárgyát, hogy a természetesség­ből se áldozzon föl semmit. Székely Bertalan a szerelmi verseket 8 a történeti tárgyakat illustrálta, nem egyforma siker­rel. A szerelmi jelenetek határozottan gyöngék, nemcsak Székely Bertalannál, de valamennyinél. A szerelem költészetét nem látjuk sem az arczokon, sem a szerelmes párt körülvevő vidéke­ken. »Hull a levél a virágról,« »Boldog éjjel,« «Állj meg feleségem« stb. közönséges variatiói annak az el­koptatott attitűdének, melyben két ifjú lény egymás­nak szerelmet vall. A »Vasárnap volt« (239 1.) I Jankótól, legelrettentőbb példa. Egy gnóm, a kiben

Next

/
Thumbnails
Contents