Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

cus költészetben több önállóságot találunk, a többiek majdnem kivétel nélkül minták szerint dolgoztak, s a befolyás, melyet a régi classicusok az olasz s franczia ivókra, ezek ismét a németekre gyakoroltak, ismeretesebb, hogysem arról hosszasabban kelljen szólanom. — Nálunk a német irodalomnak jutott e befolyás, s ha meggondoljuk, hogy mikor irodalmunk uj életre ébredett, — nemzetiségünk épen legszomorubb napjait élte, s a magyar nyelv és ízlés miveltebb osztályaink között csaknem kivétellé vált: nem csodálhatjuk, ha Íróink müködésök szabályait azon nemzetnél keresték, melynek nyelve csaknem sajátunkká vált, s a diákon kívül miveltségünk majdnem egyedüli eszköze volt. Irodalmunknak kezdete kevés kivétellel a német irodalom utánzásául tekinthető; kevés kivétellel, mondom, mert hogy a franczia és classicus müvek szintén nem maradtak befolyás nélkül, tagadhatatlan, de a versi- ficatio, melyben, a nyelvünk sajátságai által szükségessé vált módosításokkal, egészen a német rendszer szerint jártunk el, s azon számos germanismus, melyet — bármit mondjanak puristáink* irodalmi nyelvünkben találunk, elég világosan bizonyítja a mondottakat.

Nincs is mit bámulni e tüneményen. Csak annak ismétlése az, mit más nemzeteknél találunk s nálunk annyival természetesebb, mivel irodalmunk nem egy, már erős nemzetiségből fejlődött ki, hanem egyesek által épen a nemzetiség kifejtésének eszközéül használtatott, s a kritika mit tehetett egyebet, mint hogy elfogadva az irányt, mely irodalmunknak vezérei által adatott szintén a németeknél keresse szabályait, hisz a kritika azt tette s teszi mindenütt, vezeti az irodalmakat, de ildomos vezérként nem seregei előtt, hanem utánok jár.Uj irodalmunk kezdetén a kritika nem is tehetett mást. De most, midőn főkép lyrai költőinknél több önállóságot kezdünk tapasztalni, midőn irodalmunk nem csupán a nagy német folyónak mesterségesen átvezetett gyönge ere többé, de nemzetségünk mélyéből látunk akadni forrásokat, vájjon nem jött-e el ideje, hogy kritikánk is kissé önállóbb felfogásra emelkedjék, hogy átlássa, miként a Tick és Schlegelek theoriái irodalmunk valóban eredeti müveinek megbirálására nem egészen illenek.

A német és angol irodalomnak nincs őszintébb tisztelője, mint én; teljes meggyőződésem, hogy magyar iró nem tehet jobbat, mintha e nemzetek nagy Íróival minél tökéletesebben megismerkedik; de hiszem azt is, hogy ha a magyarnak is egykor nagy irói leendenek, miről én soha nem kételkedtem, azok nem a külföldi nagy példák utánzása által, hanem csak úgy fognak támadni, ha a lehetőségig önállólag lépnek fel, s nem a külföld kritikai nézeteit, hanem nemzetük sajátságait tartják szemük előtt. Wilhelm Meister, Werther, Faust, Emilia Gralotti, TJhland és