Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Ha igy gondolkozott fővárosunk, úgy igaza volt, mert Budapesten ma is és ma inkább, mint va­laha minden csak levőfélben van, építészetileg sok helyütt még a végmegállapodás is hiányzik és mai állapotában alig képes megillető helyet adni csak középszerű szobornak is. íme! a nemzeti lelkesedés egymás után létrehozta Széchenyi, Eötvös és Petőfi szobrainak eszméjét, a hozzá szükséges összegeket nemzetünk ismert áldozatkészsége elő is teremtő.Szé­chenyi és Petőfi szobrának tervei már el is fogadvák, Eötvösére kiirt pályázat határideje már már letelik,sőt kőzhallomás szerint az Engel-féle Széchenyi-szobor müöntészetünk hiánya elől Münchenbe menekült, nem sokára követni fogja Petőfi, utóbb Eötvös, — de végre is mind ez megtörténik, a félig idegen szobrok egymás után hazaérkeznek majd, ön tet- szelgésünk megadja nekik az indigenatust, azért jó eleve kell gondoskodnunk elhelyezésükről, a mi Budapest mai építkezési viszonyai közt nem cseké­lyebb föladat, mint lenne az, ha itthon akarnók ön­teni szobrainkat, pedig e kettő t. i. hogy a szobor itthonn öntessék és hogy megillető helyet bírjunk neki adni, kétségtelenül ép oly „sine qua non«-ja nemzeti művészetünknek, mint az, hogy egyátalán legyen szobrunk. A Széchenyi szobrának az akadémia előtt ki- | jelelt helyéről nem akarunk szólaDÍ. E hely és Szé­chenyi közt a szellemi összefüggés, az összetartozó- ság oly nagy, hogy ha még lehetetlenebb lenne, még akkor is oda kellene állítanunk. i Petőfi és Eötvös szobránál nincs okunk, hogy a külső összhang rovására ily engedményeket te­gyünk, azért körül kelle tekinteni és fölkeresni a helyet, mely a szobor külső föltételeinek megfelel, hozzájárul a szobor művészeti hatásához, nem ellen­súlyozza azt, hanem fölkarolja, kiemeli. Az ilyen hely nem lehet más, mint épületekkel lehetőleg minden oldalról körülkerített és építészeti szempont­ból stylszerüen befejezett tér. Ez az az örök törvény és igazság, melyet min­denkor érvényben tart a képzőművészetek szárma­zása, mely a .monumentális szobrászatot és festésze­tet mindig szoros viszonyba állítja az építészethez és midőn elválnak tőle, önállósítják magukat, még akkor is követi az egyiket az architektonikus keret, a másikat nemcsak a talapzat, de az architektonikus környezet szükséglete is. Közelünkben, a bécsi Burg lovag-szobrainál

Next

/
Thumbnails
Contents