Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Ha igy gondolkozott fővárosunk, úgy igaza volt, mert Budapesten ma is és ma inkább, mint valaha minden csak levőfélben van, építészetileg sok helyütt még a végmegállapodás is hiányzik és mai állapotában alig képes megillető helyet adni csak középszerű szobornak is. íme! a nemzeti lelkesedés egymás után létrehozta Széchenyi, Eötvös és Petőfi szobrainak eszméjét, a hozzá szükséges összegeket nemzetünk ismert áldozatkészsége elő is teremtő.Széchenyi és Petőfi szobrának tervei már el is fogadvák, Eötvösére kiirt pályázat határideje már már letelik,sőt kőzhallomás szerint az Engel-féle Széchenyi-szobor müöntészetünk hiánya elől Münchenbe menekült, nem sokára követni fogja Petőfi, utóbb Eötvös, — de végre is mind ez megtörténik, a félig idegen szobrok egymás után hazaérkeznek majd, ön tet- szelgésünk megadja nekik az indigenatust, azért jó eleve kell gondoskodnunk elhelyezésükről, a mi Budapest mai építkezési viszonyai közt nem csekélyebb föladat, mint lenne az, ha itthon akarnók önteni szobrainkat, pedig e kettő t. i. hogy a szobor itthonn öntessék és hogy megillető helyet bírjunk neki adni, kétségtelenül ép oly „sine qua non«-ja nemzeti művészetünknek, mint az, hogy egyátalán legyen szobrunk. A Széchenyi szobrának az akadémia előtt ki- | jelelt helyéről nem akarunk szólaDÍ. E hely és Széchenyi közt a szellemi összefüggés, az összetartozó- ság oly nagy, hogy ha még lehetetlenebb lenne, még akkor is oda kellene állítanunk. i Petőfi és Eötvös szobránál nincs okunk, hogy a külső összhang rovására ily engedményeket tegyünk, azért körül kelle tekinteni és fölkeresni a helyet, mely a szobor külső föltételeinek megfelel, hozzájárul a szobor művészeti hatásához, nem ellensúlyozza azt, hanem fölkarolja, kiemeli. Az ilyen hely nem lehet más, mint épületekkel lehetőleg minden oldalról körülkerített és építészeti szempontból stylszerüen befejezett tér. Ez az az örök törvény és igazság, melyet mindenkor érvényben tart a képzőművészetek származása, mely a .monumentális szobrászatot és festészetet mindig szoros viszonyba állítja az építészethez és midőn elválnak tőle, önállósítják magukat, még akkor is követi az egyiket az architektonikus keret, a másikat nemcsak a talapzat, de az architektonikus környezet szükséglete is. Közelünkben, a bécsi Burg lovag-szobrainál