Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Petőfi szobra Izsótól. — Két közlemény — L Róma, 1873. jan. 15. A „Vasárnapi Újság“ január 5-ki számával, és benne Petőfi szobrának Izsó Miklós által ké- szitett vázlatával lepett meg a múlt napokban egy ismeretlen jóakaróm. Nem szándékozom a vázlatról, mint lótesiten- dö szoborról szölani, csupán úgy tekintem, mint szobrászati törekvéseink ogyik nyilatkozatát, tehát mint befejezett tényt, azon korlátok közt, melyeket egy vázlat után készített fametszet megenged. A tárgy maga fölöttébb kecsegtető és elég érdekkel kínálkozik, hogy egész terjedelmében tárgyaltassék, épen mert a jelenlegi magyar monumentális szobrászat a fölállítandó Petőfi-szoborban culminálni látszik, és igy alkalom nyílnék szobrászati állapotainkat és értékünket egyéb irányban is megvilágitani. Ezt azonban addig el kell halasztanunk, mig Petőfi szobra a maga valóságában előttünk éli, mert mindaddig, kivált monumentális szobornál, arról ítélni és véleményt adni, mitől a főbenyomás függ, t. i- az ideál fölfogásáról, és az átalános szerkesztésről, nagyon korai volna. E megjegyzés tulajdonkép azon véleménynek volt szánva, hogy fametszet után szoborról Ítéletet hozni lehetetlen, pedig nyűgöt Európának annyi szerencsétlen szoborral mohón megtömött városai azt a szomorú példát nyújtják, hogy vázlatról szintén nehéz következte! ni, és ha nem is lehetetlen, de bizonyára már igen sokszor veszélyes volt. A főbenyomást fenyegető ezen veszély a monumentális szobrászatban rejlő és annyira félreismert architektorikus hatványokban rejlik. Minden félreértést elkerülendők, különösen hangsúlyoznunk kell hogy ezen építészeti hatványok nem azok, melyek a mulhat- lanul szükséges piedestal, tehát építészeti tényező és a szobor közti összhangzásra vonatkoznak. Igaz, maga ezen körülmény, hogy szobrot piedestal, tehát architektonikus segédeszköz, bár csak külső járulmány nélkül nem is képzelhetünk, mutatja a szobrászat lényeges közelségét az építészethez. Azonban a piedestált követelő külső architektonicus tényezőn kivül, magában a szoborban, mondhatjuk annak benső arányaiban és alakulásaiban is szerepelnek architektonikus hatványok, a melyek pedig jobban érvényre emelkednek, nagyobb játéktérrel bírnak az életnagyságon felüli, úgynevezett ko- lossális és kivált ülő szobrokban, kevesebbel az életnagyságuakbaD, az azon alóliakban csaknem egészen elvesznek.
