Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
12 — Pénzt akar) — Óh dehogy. Hanem úgy látszik, megtetszettem neki és . . . — Ah ! Putyi elgondolkozott. Irén is. Ella hallgatott. — Mit mondtál neki ? — kérdezte kis szünet után Putyi. — Hát mit mondtam volna neki ? — pattant föl sértődötten Ella. — Csak nem képzeled, hogy szóba állhatok az ilyen emberrel. Ismered az elveimet és . . . — Kérlek, kérlek, — vágott közbe ijedten Putyi, — ne érts félre. Tudom, hogy tisztességes lány vagy ... De hát mégis . . . hogy végződött a dolog ? — Elmentem. A faképnél hagytam. Megmondtam neki, hogy akár sohse nevezzen ki. Mert én inkább meghalok, semhogy a becsület útjáról letérjek. — Jól mondtad, — helyeselt Irén. — Kitünően, — hagyta helyben Putyi. — És ő . . . ő mit szólt ? — Azt mondta, hogy ez nevetséges, hogy gondoljam meg a dolgot, mert végre is a jövőmről van szó és ő segíteni szeretne rajtam. Azt mondta, hogy jöjjek el holnap újra ... És én erre azt feleltem, hogy én többé be nem teszem a lábamat a szobájába és sírva távoztam. Útközben azonban meggondoltam a dolgot, mert mégis kár volna most ezt a kitűnő alkalmat elszalasztani . . .
