Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

ama körülményben rejlett, hogy még e lelkesebbek, sőt a zászlótartók egy része sem bírta az irányadó szellem fö közlönyét — a magyar nyelvet kezelni úgy, hogy legalább e fö közvelito utján a nagy többséggel — ha akart is — összeforrni tudott volna.

Nem szemrehányáskép mondom én ezt, hiszen a nem az anyától tanult nyelvben otthonosságot néhány év alatt alig szerezhetni s gyökeres jártasság e részben úgy szólván csak a jövő ivadéktól volt várható : de tény és fájdalom , hogy úgy volt, mert épen azon időben, midőn a nemzeti eszmében egyesülés felé oly erős volt a hullámzat, midőn az idegen ajkú polgár is nyak- rafőre tanult és tanitatta gyermekűit magyarul, midőn a nagykereskedőtől kezdve az utolsó szatócsig, hogy áruinak keletet szerezzen, a nemzeti szót bigyeszté íö- libök : ép ez időben az anyanyelv különbsége korlátot emelt az eszmék formulázásával még küzdő s a magyar nyelvet barbárként részben visszautasító aristocratia- és ezen eszköznek rég birtokában lévő miveit közép- osztály közt s ez utóbbiban lassanként és észrevétlenül ama meggyőződést érleié meg, hogy a felfelé akadályokba ütköző expansiv irány, lefelé biztos , széles és hálás térre talál; szóval, hogy a magyarság eszméje nem többé a nyolcz százados nemzetélet eddigi bajnokaiban, hanem az elhanyagolt, értelmetlen, de testestől lelkestől magyar népben találja kifejezését és főtámaszát.

így kezdődött a nemzet és nép eszméjének — a későbbi események folytán végérvényre fejlett — assi- milátiója; igy történt az, hogy midőn — Vörösmarty-, Czuczor- és Erdélyinek a magyar formáért küzdései után — Petőfi lánglelke e formát megtalálta s ezt ép szelleme erőteljes kifejezésével tölté meg : a nemzet e tős gyökeres magyar költészetet testéből való testnek és véréből való vérnek vallá, s mert az eddigi idegen formák közt megszokta vŐlt azt, a mi m a gy a r, a népnél keresni, más részt pedig önmagát ép a magyarsági hajlam miatt a néppel azonositá, az uj ma-