Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

Ezután Losonczy László szavald el Petőfi Sándor szelleméhez irt ismert költeményét,melyet azon alkalommal irt, midőn a magyar tudomá­nyos akadémia Petőfi költeményeit a 200 aranyos nagy jutalomdijjal tünteté ki. Ezzel az ünnepély végét érte. Következett d. u. 3 órakor a diszlakoma, melyen igen nagy szá­mú vendégsereg volt jelen. A pohárköszöntések sorát Endre Mihály biró kezdő meg, a ki­rályra és a bájos király néra emelvén poharát. Utána Mihajlovics Béla András- s y Gyula gróf minisztereluököt s a kormány többi tagját élteté; Szász Károly Per­cnél Mórt; Szabó korábbi al kapitány R á- day Gedeon grófot, a kun kapitányt, P e r- j c z e 1 igen szépen körvonalozván Petőfit, mint a nép s a kö/bonvéd megéneklöjéuek, lelkesítő­jének költészetét, ki e mellett nemcsak költő, hanem honvéd és hős vala, ki a csatatéren leié dicső halálát, élteté emlékét s ezzel kapcsolatban a derék Félegyháza lelkes népét és föbiráját, ez ünnepély rendezőit; az akadémiára s annak el­nökére Eötvös báróra és küldötteire S z a- b ó Ferencz prépost helybeli plébános köszön­tött, Szász Károly Petőfi most is élő kor­társaira, a három legnagyobb magyar költőre, Aranyra, Tompára és Jókaira emelte poharát, mit Perezel a negyedikkel, Szász Károly- lyal toldott meg. Gyulai Pál az akadémia egyik küldöttje, az akadéma nevében szólt. Beszédéből a kővet­kezőt közöljük: „Engedjék, uraim, hogy poharat emeljek Fél­egyháza derék polgáraiért, a m. t. akadémia ne­vében, melynek ez ünnepélyen egyik kiküldött képviselője vagyok. E város falai közt rengett Petőfi bölcsője, de dicsősége az egész hazáé, s e város kegyelete egyszersmind j nemzetig kegye­let. Ily ünnepélyről nem maradhatott el a magyar akadémia. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy az akadémia nem volt szerencsés Petőfit tagjai közé számlálhatni. Sokkal gyorsabban élt, sok­kal iijabban halt meg, mintsem ideje lett volna elfogadni az akadémia koszorúját. Az akadémia méltán elmondhatja azt, mit hasonló esetben a franczia akadémia irt Moliére szobra alá : az ö dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ö hiányzik a mi dicsőségünkből. Azonban az akadémiának, mihelyt 1848 után munkásságának szabadabb tér nyílt, első tette volt, nagy jutalmával megkoszo­rúzni Petőfi költeményeit. E koszorút küldi újra általunk Petőfi emlékére, de egyszersmind üd­vözletét is küld Félegyháza polgárainak, kik mi­dőn a hazafiság nagy költőjét megtisztelték, a hazafiak tiszteletét érdemelték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents