Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
Mindenesetre irányadó kell hogy legyen lépéseinkben ezentúl is : kerülni minden elha- markodást, semmit a jó ízlés, a nemzeti be- CBÜlet és művészetünk rovására nem tenni. És most visszatérek beszédein kezdetére, mely ez ünnepély tárgyának volt szentelve. Ha elgondoljuk, hogy magában véve egy kis emlék-tábla leleplezés országos eseménynek nem tekinthető, s arra mégis e haza több részéből ily szép számmal jelentek meg; Tudományos Akadémiánk s a Kisfaludy-Társa- ság pedig képviselőket küldtek, nem válik-e ezáltal mindenikünk szemében ez ünnepély rendkívüli fontossá ? Igenis, uraim, itt nem pusztán egy igénytelen emlék-tábla megszemlélése, hanem az elv dia dala jön számításba ; a költészet érvényét ünnepeljük itt, s látjuk hatá-át, melyet az a müveit népekre mindenhol gyakorol. Ily fellépések által a nemzet elhunyt fiaiban önmagát tiszteli meg, önmagát halhatlanitja! S most még egyet. E város minden lelkes lakójának, különösen pedig a kaszinói egyletnek, nemkülönben az áldoz itkész városi hatóságnak és azon bizottmányi tagoknak, kik fáradhatlau buzgalmuk által a mai ünnepélyt létrehozták, úgy hiszem, mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, midőn forró köszönetét szavazok. Éljen köztünk Petőfi emlékezete!“ Hatalmas és sokszoros éljen ismétlé a felkiáltást, mire a dalárda rákezdé Petőfi: „Itt születtem én“ czirnü költeményét Pintér, helybeli dalár dai karnagy sz rzeménye szerint. A dal elhangoztávál Szabados János, a„Sze- gedi Híradó“ derék szerkesztője, jeles költőnk mondá el következő költeményét:
