Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
E házban tölté Petőfi Sándor gyermek éveit — tehát e házat ez okból a jövő számára egy omlók táblával jelöltük meg, melynek ünnepies leleplezése mostani teendőnk — a költő maga inár a halhatatlanságé — az égiek közt iszsza a dicsőség bájitalát, melyot lantjával és kardjával u földön a sors. ól vívott ki, — nekünk emléke maradt — leplezzétek le férfiak ! A hódolat te gyen szobrára érdemlett koszorút, hogy igy fe- ledbetlen emléke, adja Isten, örökre sziveinkben maradhasson.“ Erre lehullt a táblát boritó lepel, s a hölgyek egyenként rá rakták koszorúikat a mellszoborra. Most fellépett Szász Kátoly a közönség éljenzései közt, s szépen festvén a gyermek éveit, átment a költőre, kinek nagysága olyan nagy, hogy : Épülne bár a kis kunyhó helyére Magas tornyokkal büszke palota: ' A mily magasra dicse ér, — nem érne Higyjétek el, nem ér az oda ! E költemény nagy ha*ást tett, s riadó éljenek kísérték a lelépőt, ki után Reményi Ede lépett fel. Beszédének a tábla és a tervben levő t inlékszobor alapítására vonatkozó részét következőkben közöljük : „Tisztelt polgártársak! A ki ismeri mai ünnepélyünk keletkezési történetét, az érteni fogja, hogy csekély személyem is felszólal. Jövő hó 18-kán lesz immár 7 éve, midőn e városban megjelenvén, a legnagyobb szívélyes- seggel fogadtatám. Lelkem kétszeresen örvendett látni Petőfi gyermekkori barátait, b mi t< rmésze- tcsebb, minthogy a kaszinó banquettjén a most előttünk leleplezett emléktáblát indítványoztam, mely az utókor előtt jelezné, a feledéstől megóvná — a mo3t még mindenkitől ismert házat, melyben világhirü költőnk, mint csecsemő, először ejté ki az édes magyar szót. Néhány perez alatt együtt volt a szükséges összeg, s pár hónapra rá az emléktábla is készen ; de a politikai viszonyok akkor már kedvezőtlenek valának arra, hogy ünnepeljünk. A beállott hosszú időközt engedje meg a tisztelt közönség egy rokontárgy elmondásával kitöl- tenem. A Petőfi emléktáblával csaknem egyidőben fogamzott meg bennem a Pe'őfi szobor eszméje is. Nem volt nyugodalmam, elgondolva, mikép fővárosunk, Pest, hol a lánglelkü költő legtovább működött, még nem bir semmi nyilvános emlékkel, mely a hazafit lelkesítse, az idegent pedig akaratlanul is figyelmeztesse arra, hogy ki volt az uj politikai életre ébredt magyar nép legnagyobb költője?