Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
Másik észrevételem vonatkozik azon meglepő állításra hogy „az Ítész nevetségessé válik, ha Aranyt akarja tanítani, — neki Aranytól tanulnia kell.“ Ezen állítás második része kifogástalan, mert A r a n y oly művész, kitől csakugyan tanulhatni. De az állítás első része nem bir igazsággal, s csak phrasis. Persze hogy a Hölgyfutár „névtelen ifja“ ne tanítsa Aranyt, mert azzal csak magát teszi nevetségessé. De a ki bír annyi készültség- s tehetséggel , hogy Aranynak helyes tanácsot adhat, vagy egyik másik müvére helyes észrevételt tehet: vájjon az miért ne taníthatná, — ha tanítás alatt nem lecz- kézést, de bírálást értünk — ? Épen oly igaz művész, mint Arany, sokkal fogékonyabb az alapos észrevétel iránt, mint kavargó-forrongó, hétköznapi lángelméink. Minden csak azon fordul meg, hogy a tanítás helyes legyen. Holtig tanul a jó pap, és Arany is „jó pap “ja ám a művészetnek: — a ki pedig tanul, mint Goethe tanult 82dik esztendejéig, azt lehet tanítani is. Bizonyosan csak a szerénység mondatá Salamon urrral a fentebbi állítást: de higyje meg, hogy ezen állítás megtámadására engem sem hajt netalán allele szerénytelenség, mintha magamat gondolnám hivatva Arany tanítására; semmi egyéb nem indít felszólalnom ez állítás ellen, mint határozott ellenszenvem minden iránt, mi csak legke- vésbbé is a bálványozás színét viseli magán. A magyar pedig nagyon hajlandó a bálványozásra, s igy könnyen esik egy végletből a másikba. Bálványozták Vörös- m a r t y t a maga korában, bálványozták P e t ö f i t, s alkalmasint bálványozni fogják most Aranyt. A politikai életből még szembeszökőid) példákat lehetne idézni. Ne mozdítsuk elő e jó nemzet bálványozási hajlamát. Keltsük föl benne a meggyőződést, hogy az észnek kell uralkodni a szív fölött, hogy a higgadt vizsgálat és ítélet folytán elismert tekintélyt is nem vak hódolás, de csak észszerű tisztelet illeti. *) A második, 185£íliki kiadásban. *0 Nézzük csak még „Toldi“ befejezését. Toldi Miklós Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, Nem az örökségen czivódó gyermeket : De, kivel nem ér föl egész világ ökre, [ Dicső hire neve fenmaradt örökre. GREGUSS ÁGOST. * * *
