Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

gendö ugyan, hogy a müvet népiessé tegye (mert erre nézve a nép felfogásának, világnézetének visszatükrö- zóse a lényeges kellék) ; de meg kell tartani, mennyire a szabatosság és művészet igényeivel összefér, a népnek nyelvét is, mert a népies jelleget a nép beszéde módja is kitünően jellemzi.

A népiességre vonatkozó példákat ezúttal csak az első „Toldiból idéztük, mert S a 1 am o n ur épen ezen miinek miképi fogadtatásából indulva ki, támadá meg a népiességnek szépészeti jelentőségét. (Idézhetnénk példákat „Toldi estéjé“böl s a „kisebb költemények“ből is; de úgy hiszszük, inagyarázatűl a fent közlöttek is elegendők).

ügy beszéli el Toldi történetét, mintha ö maga is, az elbeszélő, egy volna a nép közöl. A mit elmond, mint például fent a király nyilatkozatai, az tárgylag valótlan; hanem ezzel a költő nem törődik, mert ö itt nem a tárgy- lagos valóságnak, de a népies felfogás naivságának visszadásában — igaz.

Lám „Katalin“ már nem népies költemény, itt Arany az ö saját felfogása alapján mondja el az elbeszélést. Itt a költö nem hagyja el saját álláspontját, benne marad; s egyszerűen tárgylagos; „ToIdi“ban (és egyéb, népies költeményeiben) lelép ez álláspontról, más, még pedig a magáénál alsóbb miveltségü felfogásba találja be magát, s tárgylagosságát nem egyszerűen a valóság visszaadásában, de másudfokulag a népies felfogás felfogásában tanúsítja, Félreismerhetjük-e „Katalin“ és „Toldi“ között, a tárgy- és formakülönbségen kívül, ama lényeges, szembeszökő különbséget a költői tárgylagosság kétféleségében ?

S a 1 a m o n ur azon felfogást felejtette ki számításából, mely más, alsóbbfoku felfogásba helyezkedik bele, s a tárgyakat ezen alsóbbfoku felfogás kategóriái szerint naivul, közvetlen természetiséf^i, a szükebb kör ismereteinek a távolabb eső, szélesebb, nem ismert kör tárgyaira való gyermekded alkalmazásával, szóval: népies elfogultsággal tünteti föl. De feledje bár S a 1 a m o n ur a népies világnézet megkülönböztető ismérvét, a szé- pészet nem feledkezik meg arrul, s a népies világnézetet mint külön momentumot állapítja meg a költészetben.

| Ezen momentum ösztönszerüleg érvényesül egyegy nemzet első költészetében, s érvényesül öntudatosan is,

! már az úgynevezett müköltészetben, mint ezt — hogy csak a szomszédba fáradjunk — a németek költészete bizonyítja, melyet az újabb korban Uhland és utánzói, aztán Hebel, Auerbach, Bitzius (Jeremias Gotthelf) és mások valódi népies müvekkel gyarapitottak. Ugyanazon húrt Goethe is megpendítette több balladájában, melyek örökké példányai lesznek az eszményesitett népköltészetnek, azaz a népies költészetnek a müköltészetben.