Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

Eszmecsere a „népiesség“ ügyében

Ha valaki elmenne a B. Hírlap jul. 10—13-dikai tár- czájában megjelent czikknek írójához s azt kérdezné: „van-e népköltészet ?“ Salamon Ferencz ur bizonyosan elmosolyodnék a naiv kérdésre. S kétségtelenül azt felelné, hogy van, s hogy általában minden költészet népköltészeten kezdődik, csak ezután fejlődvén ki az, mit müköltészetnek szokás nevezni. A további kérdésre, hogy hát miben áll a népköltészet lényege? egyszerűen oly Írók munkáit jelölné meg Salamon ur a kérdé- zönek, kik e tárgyat tüzetesen fejtegeték, többek közt utasítaná öt Erdélyi czikkeire a népköltészetről. Vagy ha épen kedve volna magyarázgatni, körülbelül azt felelné, hogy a népköltészet lényegét képezi a szemlélet közvetlensége, a felfogás naivsága, a közösen érzett érzelmeknek s közösen gondolt gondolatoknak azon ösztönszerü kifakadása inkább, mint kifejezése, melyet az öntudat közvetítő ereje még át nem hatott, s mely ennélfogva a képlegesség, jelvszerüség fokán marad, csak töredékesen, egyes villanatokban, nem egészben mutatja föl a megfeszült kedély állapotát, s könnyen mélabús-hangulatuvá lesz, a mennyiben a fájdalom, nem lévén leküzdve, nem is nyilatkozhatik teljesen s a lélek nem szabadulhat föl nyomása alól. — Mind ezt és egyebet S a 1 a m o n ur természetesen nem ily elvontan, de concret modorban roagyarázgatná kérdezőjének, hogy neki minél világosabb fogalmat adjon a népköltészet mivolta felöl.

Ha már most újra azt kérdezzük Salamon úrtól,

van-c a müköltészetnek oly módja, mely mint eszmé- nyesitett népköltészet, ennek szellemi látkörét, felfogását, hangulatát tükrözteti vissza; szóval, ha azt kérdezzük, van-e a müköltészet körén belül népies költészet? akkor meglepetésünkre azon választ kapjuk tőle, hogy nincs.

Mondta volna Salamon ur, hogy Arany és Petőfi nem csupán népies költeményeket Írtak, de Írtak olyanokat is, melyek nem népiesek, s hogy ennélfogva I ezen költőket nem csupán mint népies költőket kell az ítészeinek tekintetbe venni: akkor azt mondanók, hogy igaza van. De Salamon ur nem elégszik meg azzal, hogy a „népies* szónak használatában történt visszaélést megigazítsa, hanem ezen végletből álszökik, ellenkező végletbe s azt mondja, hogy a „népies* szó használata — a költészetben — mindig visszaélés. Ezt kell lega- lább kiolvasnunk mind egész okoskodásából, mind egyes I határozott nyilatkozataiból. Salamon ur igy szól;