Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

32

Páris népe. A milliónyi ember megérezte, hogy újra eljött a Megváltó Bethlehemből, az újságok siettek rendkívüli kiadásukkal és a rikkancsok száguldtak a zsúfolt utcákon :

— Jézus Christ arrive ! Megérkezett a Jézus ! így jelent meg 1909. márcziusának egyik piszkos alkonyatán Budapesten a nagy Tehetségtelen. Úgy hat óra táján volt ez. Babszem, a nagy Nyilvánosság, a Balkán legszemtelenebb ujságáruló csirkefogója, a félkezil, sehogysem tudott túladni kétfilléies lapjain. Az A b b a z i a-kávéházbóí kiszűrődő villamosfény összeolvadt a haragoskék estével, száz meg száz munkanélküli ur meg hölgy korzózott, de Babszemnek nem akadt vevője. Pedig már úgy vigyorgott bele a járókelőkbe, ahogy csak színházigazgató baráttal fölszerelt színműírók tudnak vigyorogni, s olyan durván kiabált, mintha kabaré-költő volna, s mégsem hatott meg senkit.

Hiábavaló igyekezés után, korgó gyomorral és szikrázó szemekkel Babszem nekitámaszkodott a kávéház „három ablak szökik“ cimü sarkához, amely mögött ál-ügy védj elöltek épen akkor bonyulult jogi esetekről vitatkoztak. A télkezü káromkodott magában és azt kívánta az egész világnak, amit a Nemzettragikája szokott, ha a színpadról kirohanva beleütközik a tűzoltóba. És akkor, az Oktogon-tér felől, a villanyossineken, egyenesen Babszem felé tartva, megjelent és jött — a nagy Tehetségtelen. (Folytatjuk.)

Felelős szerkesztő: JÁKÓ JÁNOS.