Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

[veendő népszerűség a nemzet tiszta, ép, erős hangú magyar költőit népköltöknek nevezte el.

Az a magyar tárgyat magyar forma- és szellemben dalié költészet az eddigi németes zamatu subjecliv panaszokat a térről már 1848 előtt leszoritá, mennyivel inkább kellett ezen iránynak a gyászos emlékű évek eseményei után kifejlődni 1 Egy részi, a vihar estéjén és ulóborulalában saját én-jéröl önvád nélkül senki sem beszélhetett, sőt az óriási tények tövében minden ezeken túl eső tárgy eltörpült; más részt a honfi bú a viszonyok természeténél fogva nem nyilatkozhatott szabad választó u szavalati költészetben.

Annál nagyobbá vált tehát a tédulat az úgynevezett népies felé s most inkább mint valaha lön érvényessé az ok, hogy a népben van a magyarság s ennek — mint a nemzeti lét föfeltételénck— l'entartása és fejlesztésére egyedüli téayezöül az irodalom maradt fenn.

És jöttek a formatalentum emberei, kik — mint Tompa gyönyörű regéjében az árva leánynak levágott és szélnek szórt szőke hajából az árvalyánhaj — a Petőfi által üresen hagyott téren vadul burjánoztak fel. Az árvalyánhaj rövid életű növény, néhány napon át — mig barkássá nem foszlik — első pillanatra hasonlít is a szőke hajhoz s csomóba kötve alkalmas arra, hogy a pity kés dolmány fölötti pörge kalap mellé tűzessék : de durva szára s mellék ágai hamar emlékeztetnek arra, hogy csak a n e v e haj s nem bir az árvaleány fejéről lehullámzott v a ló d i hajnak sem épsége-, sem ruganyossága-, sem szépsége-, sem életerejével.

Ezen árvalyánhaj - verselés bitorolja napjainkban a népköltészet nevét, talán csak azért, mert néptől ellesett s eredeti naivságától megfosztott nehány phrá- I ■ zist czifra szavakkal fűz össze és sallangokkal fedi el a gebe soványságát. A gyermek azonban könnyen megvesztegethető, tetszik neki a czifraság s nem nézi mi van

200 tartozik azon osztályhoz, melyet nálunk tág értelemben nép- nek neveznek.

r