Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. VISSZATEKINTÉS AZ 1850 -ik ÉVI MAGYAR SZÉPIRODALOMRA. Irodalmunk a múlt évtizedben, a minden tekintetben fejlődésnek indult nemzeti élettel egyenlépést tartva , máris oly emelkedett állást foglalt cl, mi egy nyelvküzdelmeiből alig kibontakozott irodalom férfias életerejének csalliatlan tanujeléül tekintethetett. Az irodalom minden ágában, daczára a könyvvizsgáiéi szigor zsibbaszté hatalmának, eleven életteljes mozgás mutatkozott. Költőink közöl többen, nemcsak hogy hazánkbaa népszérűségrc, de európai hírre is kaptak. Volt iré, volt olvasó közönségünk; mindkettő csöndesen megférhetett egymás mellett. A tehetség nem kényszerült martyrja lenni az ügynek, melynek idejét s erejét szentelő. Sőt szorgalom, és némi részben, szerencsés irodalmi spcculatio után, voltak, kik nem megvetendő anyagi hasznot is mutathattak föl. Az Írói név közelismerést s tiszteletet vívott ki. A tehetség pártfogoltatott, ösztönöztetett. Az olvasóközönség mindinkább növekedőben. Szóval azon úton valánk , melyen idővel Europa legcivilizáltabb népeinek irodalmi életét elérhetők. A szerencsétlen rázkódás, mely nemzetünket érte , legsajnosabban sujtá irodalmunkat! Mintha kettémetszették volna e szép, ez erőteljes életet! A ki- csinyhitüek a romok között, miket a szerencsétlen forradalom maga után hagyott, mármár irodalmunk holttetemeit keresgélték; s mohón kaptak a legelső magyar könyv után, melyen Szilágyi Sándor nevével találkoztak. S ez az ő érdeme: irt, midőn más még sebeit kötözgeté. Nem akarok párhuzamot vonni irodalmunk forradalom utáni időszaka, s az ez előtti közt — a különbség nagyon is érezhető. Ily viharos idők után, irodalmunk zúzott virágának idő s a békesség szelíd napja kell, hogy visszanyerhesse előbbi fényét s életerejét. De férfias munkásság, lelkiismeretesség s meleg pártfogolás mindenek előtt. Az iró s olvasó közönség jelenleg, mint összekocz- czant házaspár; — az iró, a közönség ellen szórja panaszát: mig az olvasó sehogy sincs megelégedve az Íróval. S mi a dologban legroszabb , sok tekintetben mindkettőnek igaza van. Sokat lehetne kién-» gcsztelésül felhozni: de mivel jelen czikkünkben csűr pán a szépirodalom mellett akarunk maradni; s itt' több ellenvetés önmagában elenyészvén : akiengesz- tclődést kölcsönös megértés s jó akarattól föltételezzük. — De vádolom az Írót, ki tehetségei mellett, tudja Isten micsoda kedélyhangulatnak engedve, nem bir elég férfiassággal hivatását az irodalom mezején betölteni; hanem azt elhagyva , eltűri, hogy helyét kontárok foglalják cl. — S vádolom az olvasót, vagyis inkább nemolvasót, ki, habár ezelőtt buzgó pártolója volt is a magyar irodalomnak, most Isten tudja ismét, micsoda kedélyhangulatnál fogva, neki bicsakolja magát, s félvilágért sem venne könyvet, vagy hírlapot (') kezébe. — Mindketten feledik, hogy menlhetlen viselőtök által legtöbbet ártanak a hazának s nemzetiségünknek! Jobb nevű Íróink, kivéve azokat, kiket a forradalom vihara magával elsodort, lassankint előtünedez- nek ; s ha nagyobb önálló műveken nem is, de folyó- üratink hasábjain többek nevével találkozhatni. A journalistika, mint legközelebb álló az élethez, irodalmunkban nagyobb fontosságú helyet foglalt el, mint milyet talán saját természeténél fogva s ephemer élete mellett, megérdemelne. Olvasó közönségre itt számíthatva leginkább , jobb tehetségeinket is a journalistika terén láttuk inkább működni, mi erőik földarabolása s forgácsolása mellett nem kevéssé ártott irodalmunk magasb kifejlődésének. De ez volt az út, melyen a magyar közönséghez leginkább férkezni lehetett. Az egykori Athenaeum szerkesztőit is, úgy látszik, e szempont vezérlé irodalmi erőink összesített munkálatára. Az apró, journalistikai czik- keket mindenki szívesen olvasá, s kedvet kapott nagyobb , önálló munkák olvasásához. A journalistika nálunk csaknem legfontosb tényezőjévé lön irodalmunknak. Voltak lapjaink , melyek tartalmasság és soliditás tekintetében a külföldi lapokkal is bátran mérkőzhettek. Forradalom után, szépirodalmi lapjaink közöl csak egy maradt életben, a A'agy Iguácz szerkesztette „Hölgyfutár.1' Az akkori viszonyok közt, Írók s olvasók szűkében, csoda, hogy napi életét, habár hal(') Kivált magyal t ! Szerk. ványan s erőtlenül is, folytatható. A szerkesztő ügyességét s jó akaratát senki sem vonható kétségbe; de mi haszna, ha a szükségelt erők hiányában, a közönség kivánatinak megfelelőt nem állíthatott ki. A „ Hölgyfutár“ hasábjain naponta új , ismeretlen nevek merültek föl, s jobb dolgozatok hiányában közöltettek olyanok is, melyek mintha valamely hajdani szerkesztőség szemétkosarából bújtak volna elő; s különösen a költemények nagy része a Rothkrepf Gábor-íélet „Honmiivész" boldog korára emlékeztetett. A „Hölgyfutár“ szerkesztője , számos akadályai mellett is, mindinkább igyekezett lapját érdekessé s a közönség előtt kedveltté tenni. S időnkint mind prózai, mind verses részében becsesebb dolgozatokat nyújtott. Egy napi divatlap leginkább érdekes tárczájával, napi híreivel teheti magát kedveltté, mi jelen viszonyok közt nem kis feladat. Mindenesetre több választékosságot, s különösen a baján sarjadzó versfaragók iránti minél kiméletlencbb szigort ajánljuk a „Hölgyfutár" szerkesztőjének. Az időben, midőn Szilágyi Sándor, forradalmi fércz- műveivcl elözönlé az olvasó közönséget, s a forradalmat az utolsó honvéd anekdotáig kizsákmányoló — szépirodalmi havi füzeteket is indított meg „Forradalmi Emléklapok" czímc alatt. Íróink, érezve a további hallgatás bűnét, szorgalmas közrcmunkálásitk- kal pártolók e vállalatot, s a közönség sem jhagyá részvétlenül. De a kívánt czélt: a szépirodalomnak előbbi, közelismerést birt állásába visszahelyezését, meg sem közelíté. Pedig tehetségek hiányában nem volt a vállalat; de hiányzott bizonyos öszpontositó szellem, egység, öszhangzás, mi az egésznek érdekes fi Jr. Jfti £ 2 - 2T <sC/
