Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
75 gadá úrnője szenvedélyeit. Pazar ünnepélyek, végnélküli szórakozások megölték Katalinban a munkaösztönt s kivetkőzteték őt uralkodói kötelessége öntudatából. Potemkin dúsgazdaggá lett, s nem átallott magának, az állami kincstár rovására 90 milliónyi rubel összegű vagyont gyűjteni. Minden rendszabály, minden vállalat — szellemi vagy anyagi — pangott. Az elszegényedés és ziláltság az állami élet minden rétegeiben kiáltó lett, földmivelés és kereskedés veszteglett. S hogy az irók ne merészeljenek ez állapotok ecsetelésére vetemedni, behozatott a szigorú czenzura, a nyomdák elcsukattak, a külföldi könyvek behozatala megtiltatott, minden forradalmi gondolkodású egyén az ország területéről kiutasittatott, Novikoff tudós társasága fel- oszlattatott s maga Novikoff bebörtönöztetett. Ily állapotban találá Oroszországot I. Pál (1796—1801). I. Pál anyja nyomain haladt. 0 is engesztelhetetlen gyűlöletet táplált a franczia respublika iránt, s hogy a franczia szabadelvű eszméktől elsánczolhassa magát, szigorú rendeleteket bocsá'ott ki, hogy a fiatalság ne merészeljen külföldi tanintézetek látogatásában részt venni, valamint intézkedett az iránt is, hogy szigorú felügyelet alatt tartassanak az országban tartózkodó idegenek, a mi az országon keresztül utazókra is alkalmaztatott; a szellemi termékek szigorú czenzurának vettettek alá, idegen könyvek behozatala megtiltatott s a czárnő titkos rendőrséggel árasztá el egész birodalmát. Jellemzésére emlékezzünk meg arról, hogy az ő ingerlékenysége és önkénye nem ismert határt, rendeletéinek legkisebb áthágása azonnali deportálást vont maga után ... Ez okok s egyéb politikai nézetei miatt gyűlöletessé tévé magát övéi előtt, minek folytán meggyilkoltatott. Pál halálával a kormányt I. Sándor (1801—1825) vette át. Uralkodása kezdetén a tudomány t fejlesztő, a szellemi kiképzést előmozditá, több szemináriumot, sok gymnaziumot és vagy 2000 elemi iskolát alapitott. A jobbágyok sorsát enyhíteni törekedett. Jó indulatu uralkodására vonatkozólag Karamsin od i nyilatkozott: «A múzsák a régóta viselt fátyolt letehetik végre valahára.» És az írók szabadon irtak, a költők szabadon énekeltek. Puskin megéneklé magát a «szabadságot»... De Sándor meghökkent az ő szabadelvüsége eredményei láttára, s csakhamar ő is a szigorhoz folyamodott. Mint elődjei, úgy ő maga is behozta a szigorú czenzurát, a könyvek behozatala fölött legszigorúbban őrködni kezdett, a tudomány, szépirodalom, oktatás és mivelődés lebilincseltetett, vizsgálatokat indított a szabadabban nyilatkozók ellen s azokat szigorúan biinteté, a Bzaladkőmüvesi páholyok elcsukattak, misszionáriusi társulatok eltöröltettek, elannyira, hogy az uralkodása elején megkezdett reformok s tovaképzések iránti tervek végkép feladattak. Az egész országot nyílt és titkos rendőrséggel árasztá el, a mi a forgalmat nagyban akadályozá. így indult meg a harcz a kormány és az újítók közt, a kik daczára a czenzurának, börtönöknek, száműzetéseknek, nem szűntek a bürokratikus elvek ellen küzdeni. De Sándor, miután többször tapasztalá, hogy az ő szigorú rendszabályai a felmerült ideákat s a divó szellemet nem akadályozhatják, megbetegedett lelkileg-testileg, s vallásos mys- kában keresett szórakozást. Meghalt 1825-ben, s hogy talán ■gezés folytán, az annál inkább talált hitelt, mivel kiterjedt ^sküvés volt élete ellen. Öt követé I. Miklós. Miklós (1825—1855) trónralépte alkalmával azonnal erű katonai összeesküvést nyomott el személyes bá- i autokratikus módon kezdett uralkodni. A jobbágyságot el nem torié, de egy ukáz folytán követeié, hogy az urak fölöttébb keményen ne bánjanak a pórnéppel, a mi azonban a hatóságok megvesztegethetésénél fogva üres parancs maradt. A lengyel fölkelést 1831-ben kilencz hónapi pusztító háborúval elfojtották ugyan, de a czár gyűlöletre gyűlt a lengyelek iránt. Oroszország a nyugattól elzáratott s veszedelmes rendőrök és kémek áraszták el nyugati tartományait. A különféle nemzetiségeket a czár oroszositani kezdé, rendszeresen téritteté a protestánsokat és római katholikusokat az orthodox keleti hitre. A számtalan ukáz, mely uralkodása alatt jött létre, megnehezité az üzlet menetét és a hivatalnokok visszaélésének kedvezett. Az 1848-ki forradalmak intés voltak neki arra nézve, hogy az egyetemek szigorú felügyeletnek vettessenek alá. Oroszország végkép elzáratott a külföldtől a személyes forgalom és az eszmecsere meggátlása által; külföldre szóló útlevelek vagy határozottan megtagadtattak, vagy magas utlevéladó által megne- hezittettek; minden behozott könyv vagy folyóirat, úgy az országban megjelentek is szigorú, czenzura alatt őriztettek s a tudomány és szellemi kiképzés a policzia félszeg önkénye alá tereltetett. A tanulók száma korlátoztatok, 300 tanulónál több egy s ugyanazon időben nem látogathatott egy egyetemet, a bölcselet a tantárgyak köréből kiküszöböltetett, a történeti tankönyvekben hiányzott a franczia forradalom s egyéb forradalmak története, s egyéb könyvekből is kitöröltetni rendeltetett mind az, a mi a szabadságra csak némileg vonatkozott, s minden, a mi nyomatott, két kormánypárti írónak: Bulgarinnak és Grets- nek, a kik Sz.-Pétervárott az «Éjszaki méh»-et szerkesztették — úgyszólván bérbe adatott. Ily borzasztó s csaknem hihetetlen állapotok között jutott trónra II. Sándor (1855.)* II. Sándor szelidebb természetű, mint elődjei. A közvélemény trónraléptekor barátságos, békülékeny, jóakaratu uralkodónak tekinté. Emelte a kultúrát, elődei rendeletéit enyhíteni kezdé; figyelmét a belügyek rendezésének szentelé. A párisi szerződés (1856) létrejötte után szétbocsátá hadserege nagy részét. Oroszország négy évre megszabadult a sorozástól; az 1825-től elitéit fegyenczek szabadlábra helyeztettek; vasutakat építtetett; a külfölddel érintkezni kezdett, 1862-ben nyílt meg a Sz.-Pétervár és Berlin közti vaspálya. Hajózási társulatok alakultak, távírdák szerveztettek; a czenzura a sajtó ellen eny- hittetett és a külföldi viszonyok, valamint belső állapotokról való nyilatkozatoknak megbeszélése bizonyos fokig megengedtetett. A folyóiratok száma II. Sándor trónralóptétől évről évre terjedt; számos képzőintózet és elemi iskola alapittatott. A reformok utáni vágy az országban hangosabbá lett. Oroszország meg kezdte Ízlelni a szabadságot! Legjelentékenyebb ténye azonban a jobbágyság fölszabadítása. Már I. Sándor és Miklós is gondoltak erre, de intézkedésük csak részleges vala, úgy hogy az 1858—9-iki népszámlálás szerint vala az egész Oroszországban 23 millió jobbágy. A czél elérésére nézve a nemesek egybehivattak, hogy a kormánynyal e tekintetben tanakodjanak. A többség azonban nem értett egyet a czárral, a mennyiben ők azt bizonyitgatták, hogy jobbágyaik elvesztése után jövedelmök felét veszítik, s nagy kárpótlást követeltek, vagy az eddigi állapot föntartását. Azonban * II. Sándor a folyó évben (rnárcz. 2-án) érte meg uralkodása 25-ik évfordulóját; az ez alkalomra tervezett ünnepélyek legnagyobb része azonban a szt.-pétervári zavaros viszonyok miatt elmaradt, s a jubileum a hivatalos ünnepélyességekre szorítkozott.
