Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
HAZÁNK S A KÜLFÖLD. 647 pán az egy Kandeith-tartományban négy év alatt: 1032 ezer darab tigrist ejtettek el s Marsden szerint Szumatrában a tigrisek egész falvakat pusztítanak ki. Ez állat oly gyors és erős, hogy a lovast leg- sebesb vág tatása közben képes könnyű móddal paripájáról lerántani, kivel aztán fogai közt fut a sűrűségekbe. Indiában a tigris-vadászat igen kedvelt, de nagyon veszedelmes mulatság, mert kevés lovat lehet oly fokig betanítani, hogy a va- dászszal a tigris közelében megálljon, ki ezért ott elefánton szokott kiindulni, igy zaklatva föl azt rejtekéből s aztán futtában lő rá ; hanem sokszor a vadász is nagy veszélybe jut, ha a tigris végső elszántságában az elefánt lapockájára ugrik, mely erre minden engedelmességet feledve, vadászával együtt oldalt a földhöz vágja magát. — A tigris orditása alig gyöngébb, mint az oroszláné s ren desen akkor harsan meg, ha az állat jóllakott. Rövid, éles kiáltása fenyegető jel, ha pedig jól érzi magát s barátságos érzelmeit akarja tolmácsolni — ez fogságában figyeltetett meg — do- rombolásszerü hangokat hallat. A londoni állatkertben egy király-tigris pár tovább is szaporodott ; a nőstény száz és néhány napig volt fias állapotban s újszülött kölyke feleakkora volt, mint a felnőtt macska, színe azonban szüleiénél világosabb, de fekete sávjai egészen azokéhoz hasonlók. Petőfi „Kuty akapar ója* s még valami. Újabb időben több nevesebb festészünk tett kísérletet kitünőbb költőink egyes müveit illusztrálni, vagy azok nyomán nagyobb kompositió- kat is késziteni. így jött létre Thán Mór az „isten» ember és Luciferből“ álló szép csoportozata Ma- dács „Ember tragédiájából“ — s igy „Délibábja“ Arany költeménye után ; igy Székely Bertalan három nagy képe Arany egyik balladája s Marasz- tóni rézkarcai Petőfi „János vitéze“ nyomán, Orlai tusrajzai Vörösmarty és Aranyhoz s b. Eötvös József költeményeinek illustrátiói, — melyek e napokban fognak Ráth Mór kiadásában megjelenni —■ Székely és Keletytől. Megvalljuk, hogy őszintén örvendünk hazai művészeinknek e téren való igyekezete fölött is, s ha a műkritikűsok nem is igen szoktak lelkesülni az illustrátiók fölött, mi már csak azért sem vonjuk meg e nembeli jobb müvektől őszinte tiszteletünket, mert azok hivatvák a költő eszméit megtestesíteni, művészien érzékiteni, miből az következik , hogy egy-egy kitűnő illustrátor a maga nemében ép oly nagy, oly örökemlékü lehet, mint például Roscius, Kean, Kemble, Garrick, Rachel, Ristori. L a-Aldridge, a mi Egressynk, id. Lend- vaynk, Lászlónk, Jókainénk, Tóth Józsefünk, kik a képzőművészet más ágában, a színészet utján érzékiték meg — és sokszor mily dicsőén! — a nagy költők nagy müveit, miközben a művészi teremtésnek ők is részeseivé levének. Külföldi kitűnő művészek már régibb idő óta nem tárták rangjukon alólinak nagy költők müveit illustrálni, s hogy a sok közül csak a legújabban nagy hírre jutottakat említsük, Dorée, Gusztávban Cervantes „dón Quixotte“-ja, Shakespeare, Dante „Isteni szinjátéka“, a Biblia stbés Kaulbachban Göthe „Faust“-jának illustrá- torát említjük meg. A mi festészeink legtöbb hajlamot látszanak mutatni Petőfi költeményeinek illustrálásához, s ilyet Munkácsytól már mi is mutattunk be. Most a müncheni akadémia egy másik festészét, Gyulai László hazánkfiát mutatjuk .>e lapunkban Petőfi „Kutyakaparó“ ciinű költeményéhez sikeres felfogással s kedves hámorral készült illusztrá ti ójában, mely téren haladva, jövőt jósolhatunk neki. Mint tudjuk, Petőfi költeményeinek illustrált kiadására már Emich Gusztáv — e költemények tulajdonosa — is gondolt s nehány rajzot már készíttetett is Lotz és Székely Bertalan által. Emich nyomdáját minden kiadótulajdonosi joggal együtt azonban az „Athenaeum“ cimü társulat szerezvén meg, hiszszük, hogy ez az Emich által fölkarolt eszmét ki is fogja vinni s Iétrehozandja az illusztrált Petőfit, a mi ugyan igen költséges vállalat leend, de azzal képzőművészetünk egy uj ágának s a nagy közönség Ízlése fejlesztésének nagy szolgálatot fog tenni. Végre, midőn felhivnók olvasóink figyelmét Gyulai László egyszerű, de épen azért kedves és művészies felfogású rajzára, egyszersmind ide igtatjuk Petőfi „Kutyakaparó“ cimü költeményé-^ nek a képre vonatkozó versszakait is : Kivül-belül szomorú csárda ez A Kutyakaparó. Ehen-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó, Mert eledelt nem kap, és hogyha csak Rápillant borára, Megátkozza Noét, hogy szőlőt is Vett be a bárkába.
