Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

I

70

czáin keresztül, öldökölve az Ur ellenségeit; lehellete emésztő láng vala, melynek tüzét ki állhatta volna ki!» S a prófétát fehér ruhába öltözött nők áhítattal követték útjában, lihegve kiáltva ők is boszut a hitetlenekre. Számos nő hagyta el férjét, mivel ez nem csatlakozott a prófétához, mert ez igy hirdette : «Ti asszonyok ! egy perczig se legyetek egy fedél alatt férjetekkel, ha az át nem tér s meg nem keresztelkedik».

Az uj Jeruzsálem lakói csodálatosan szaporodtak; min denfelől ide özönlöttek a rajongók, remélve, hogy ábrándos eszméiket itten megvalósulva látandják. E közben azonban a püspök sem hevert, a hesszeni őrgrófhoz csatlakozva, sietett a rajongók főfészke felé. A városbanitt-ott elszórva élő azon lakosok, kik nem csatlakoztak a mozgalomhoz, szalmacsutakot kötöttek kapuikra, hogy majd a betóduló katonaság rájok ismerhessen. A baptistákat ez eljárás elkeserítette. «Ki Jeruzsálemünkből Ezsau fiaival!» kiáltozták vadul, s azokat, kik hozzájok csatlakozni vonakodtak, februárius közepén, télviz idején, könyörtele, nül száműzték a szentek városából. Mathyst mindjárt kikiáltották Juda királyául s ez mindjárt ki is nevezte a diakónusokat hogy arányosan oszszák ki a szegényebb szentek között a szám - üzöttek minden vagyonát. Értesülvén a felől, hogy a püspök, az őrgróf hatalmas sereggel közelit, mindenfelé küldözött segítségért, hirdetve, hogy bárhol lakjanak is, hagyják el a szolgaság Egyiptomát s jöjjenek az Ígéret földére, Jeruzsálem oltalmazására.

Hollandiából mindjárt hajóra is szállott háromezer baptista, de nem evezhettek messze, mert Cleves herczeg utjokat állotta. A másfelől özönlő csapat útját is elvágta a katonaság. A püspök serege 1533 május havában vette a várost ostrom alá, de csak lassan boldogult, mert a rajongók serege hősiesen védelmezte az uj Jeruzsálemet.

Mathys a régi hit minden emlékét megsemmisítette. A székesegyházat földig lerontatta, a képeket, szobrokat összetö- rette s a könyvtárak lángok martalékjaivá lettek. «A szentirást kivéve minden könyvet ördögök Írtak !» kiáltá Mathys. S ekkor kezdődött el a «szent élet». Mathys kijelenté, hogy neki Isten álmában megjelentette, ezentúl milyen ruhába öltözködjenek. Közösen étkeztek, a nők az asztal egyik, a férfiak a másik oldalon. Ebéd közben nem ejtettek ki egyetlen hangot sem, mert a kire a sors esett, bibliát olvasott; ebédelőtt s után istenes zsoltárokat énekeltek.

A próféta a város védelmére mindenkinek tudott foglalkozást adni. A kőfalakra rendelte a fiukat is, hogy nyilazzanak. De legjobban bízott az Urban, a kinek lehellete, mint mondá, meg fogja törni az ellenséget, mint hajdan Szennakheribet. S a mit mondott, erősen is hitte, mert egyszer nehányadmagával zsoltárokat énekelve ment szembe a katonasággal. Jóslata nem teljesült, mert bizony őt és kíséretét kímélet nélkül lövöldözték le. A lelőtt próféta helyét Leyden János foglalta el, kinevezvén főhadnagyául Kniperdoling münszteri polgárt, kinél rajongóbb hive egy sem volt. A tulajdonjogot megsemmisítvén, behozták a többnejüséget is. Leyden Jánost kiáltották ki Messziásul s ettőlfogva fehér és piros bársony ruhában járt, fején arany korona díszelgett. Folyvást ifjú leányok kardala zengett körülte s zöld egyenruhába öltözött szolgaszemélyzet kisérte. Oldala mellett Kniperdoling lovagolt kivont karddal, készen arra, hogy a kétkedők fejét levágja. Egyszer a mint ő s kedvencz neje Di- ugra az úrvacsoráját szolgáltatták volna ki, egy boldogtalan

nem a szabályszerüleg előirt «lakadalmi ruhában» jelentkezett- Az embert a «messziás» torkon ragadva, az előcsarnokba hur- czolta s szentséges kezébe ragadva pallosát, ott nyomban lefejezte, miközben nők és férfiak buzgón «nekelték : «Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, békesség e földön s az emberek közt jóakarat».

Kegyetlenkedése csak növelte befolyását, követői még erősebben hittek küldetésében, kivált midőn mindezt az Írásból kiszakított idézetekkel támogatta. Egy frizlandi nő a többek között ebéd alatt Judith történetét olvasván, mindjárt elhatá- rozá, hogy e zsidó hősnő szerepére vállalkozik s azt ő is elját- sza. Szépen felöltözve, tőrét kehiébe rejtve, a püspök táborába ment, de elcsípték s iszonyú kínzások közt végezték ki, s e rajongó nő még a lángok között is buzgóan énekelt.

Augusztus vége felé az ostromló sereg végső kísérletre szánta el magát. János egészen a falak alá engedte jőni az ostromlókat. Ekkor azonban rájok zúdította a golyó- s nyilzá- port; a nők forró szurkot öntöttek az ostromlók nyakába. Kénytelenek voltak nagy veszteséggel visszavonulni. De a szentek közöttis találkoztak Judások.Egy borkeni tanító, a mint Münsz- terbe igyekezett volna, az ostromlók által megfogatván, megesküdött, hogy ha életének kedveznek, az uj Jeruzsálemet az ostromlók kezére játsza. Ajánlatára ráállottak s bebocsátották a városba, hol aztán hirdette, hogy Deventer felől roppant sereg jő az uj Jeruzsálem védelmére. Volt nagy öröm. Üdvözlő csapatot küldtek az állítólagos sereg üdvözletére. Útközben a tanító megillant s a több száz emberre rugó üdvözlő csapatot a püspök katonái fölkon ez olták.

Leydent legmélyebben boszantotta az, hogy a püspököt Fülöp őrgróf is segítette, ki pedig azzal ezelőtt a legnagyobb viszályban élt, s Luther buzgó hive gyanánt ismertetett. János irt is hozzá egy levelet, melyben öt «Kedves Fülöpöm» nekezi- mezve, intette, hogy olvassa az írásokat s szegődjék melléjök, de az őrgróf sehogysem akart azok közé állani, kik átkot kiáltottak a tulajdonjogra.

Az ostromot újabb erővel kezdték meg, mert a kölni érsek, a szász herczegek s V. Károly [testvére, Ferdinánd, hatalmas sereggel érkeztek a püspök segélyére. Uj-Jeruzsálemben kenyér szűkében voltak, János és hadnagyai azon törték fejőket, miként lehetne áttörni az ostromló táboron. A mi kis élelem még megmaradt, azt magok számára megtartották, kinyilatkoztatva, hogy ha a hívők zúgolódni mernek, fölgyujtják a várost, de magokat még sem adják meg, mert hiszik, hogy az Ur a legutolsó pillanatban nyújtja ki az ő karjait, hogy megsemmisítse az ő ellenségeiket. Megint találkozott a szentek közül egy másik áruló. Egy nyári éjszaka 1535-ben valami kiéhezett szent kétszáz ostromlót vezetett oda, hol a fal leggyöngébb volt. Ezek megölték az őröket, holttestüket az árokba dobálták, kinyitották a kapukat s a szövetséges sereg mindenfelől egyszerre özönlött be. A rajongók hősiesen viselték magokat. János, Sión királyának fényes ruhájába öltözötten Sz. Mihály templomának romjai mellett várta a végveszélyt. A városban a katonák iszonyú mészárlást követtek el, Jánost épen akkor fogták el, a mint egy csoport katonaságon keresztül utat akart törni magának. Koth- mant, a főpapot megölték. Kniperdolingot is élve fogták el, hogy annál nagyobb kínokat lásson.

Maiglan is látható az a vaskalit, melyben Jánost és Kniperdolingot lassú tűz mellett perzselték. Elebh azonban Westfá-