Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

67

két oldalán orosz és latin föliratok vannak bevésve; az utóbbi következőleg hangzik: «Petro Primo — Catharina Secunda. MDCCLXXXII». (Első Péternek Második Katalin.)

Szt.-Pétervár legszebb részét a Newsky-prospekt nevű főutczával együtt a Neva mentén gránitból épített angol Ízlésű rakpart képezi. E nagyszerű part, mely a pétervári előkelő társaságnak kedvencz sétahelye, Katalin czárnő korából való, ki a Néva partját mintegy 24 angol mértföldnyi hosszúságban márványburkolattal rakatta ki. Egyik oldalán pompás palotasor emelkedik; másik oldalán gyönyörű kilátás nyílik a Néva széles tükrére s a rajta nyüzsgő hajókra, csónakokra, díszes gondolákra és a túloldalon emelkedő nagyszerű középületre, a Wasili- Ostrow-ra, művészetek akadémiájára, hadapródok nevelő intézetére, stb. A rakpart egyik legkiválóbb pontján, a tőzsde-tér közelében emelkedik az a két tömör hajózási oszlop, melyek közül az egyik mellékelt rajzunkon látható. E hatalmas oszlopok 100 lábnál magasabbak s Merkuriusnak, a kereskedelem istenének tiszteletére hajó-orrokkal vannak díszítve, a melyek fölött három Atlas emelkedik, vállaikon üres gömböket tartva, melyeket néha ünnepélyes alkalmakkor világitó szerekkel töltenek meg. A háttérben látszó királyi palotát 1744-ben építették Erzsébet czárnó számára és most Anicskoff-palotának nevezik.

II. Katalin czárnő szobrát, mely harmadik rajzunkon látható, 1873-ban leplezték le. Katalin czárnő császári köpenyben van ábrázolva, melynek gazdag redöi uszályként az emlékszobor fekete márvány talapzatának egészen közepe tájáig hullám- zanak alá ; kiterjesztett jobbjában uralkodói pálczát, baljában babérkoszorút tart. A talapzat négy oldalán a hires czárnő nevezetesebb kortársai és kegyenczei láthatók életnagyságunál nagyobb dombormű-képekben; elül, a czárnővel együtt a Newski- prospekt felé fordulva, jobbról Smvarow, balról Eomansow marsall, középen pedig az egykor mindenható Potemkin ; jobbra a czárnő mellett, az Anicskoff-palota felé fordulva Dashkoff grófnő, ülve, térdein egy könyvvel; mellette Dersawin a költő; túlról a czárnőnek hátat fordítva Orlow Alexei gróf és Csicsakow admiral, végre a czárnő alakjától balra a császári könyvtár felé fordulva, a czári épületek és kertek főigazgatója Betzki, ésBes- borodko, Potemkinnek az állam vezetésében utóda. Ott vannak tehát Katalin czárnő uralkodásának idejéből az orosz közélet valamennyi feltűnőbb képviselői. Ez udvaroncz-csapat feje fölött emelkedik a büszke czárnő fejdelmi alakja.

II. Katalin szobra körülbelül félmillió rubeljébe került a városnak. Az egyszerű anhalt-zerbsti fejedelemnő, ki férje halála után 1762-ben lépett Oroszország trónjára és a világ e legnagyobb birodalma fölött változó szerencsével 43 évig uralkodott, a hatalmas II. Katalin most büszkén tekint alá a lábai előtt elterülő városra, melyet ő tett oly nagygyá.

Szent-Pétervárnak legnagyobbszerü monumentális épülete kétségkívül a dalmácziai Szent Izsákról nevezett főtemplom. Csak 1858-ban szentelték föl, de építése már 1819-ben megkezdődött s három czár uralkodása idején át tartott. Hogy az épületnek minél szilárdabb alapot biztosítsanak, az iszapos talajban egész oszloperdőt sülyesztettek el, a mi már maga is majdnem 2 millióba került.

Az épület négy egyenlő szárnyával görög kereszt alakú s közepén hatalmas kupolával, melyet oszlopok tartanak s aranyozott rézlemezekkel van borítva. A kupolán egy csinos kis rotunda áll s azon óriási aranykereszt csillog. A bejárásokhoz mind a négy felől három sor széles lépcső vezet, pompás oszlopcsarnokon át, melynek 60 láb magas s 7 láb átmérőjű oszlopai finoman csiszolt egyetlen darab gránitkövekből vannak faragva. Belseje is nagyszerű. A mise-oltár oszlopai 30 láb magas malachitból, mig a bejárat két ajtófól-oszlopa ritka fényű s egyenkint 120,000 frt értékű lapis lazuliból vannak. A szentség is gazdagon van ékesítve lapis lazulival, malachittal, különböző szinü csiszolt márványnyal, porphyrral s túlságos aranyozással.

A templom az orosz főváros egyik legnagyobb közterén áll s kupolájáról gyönyörű kilátás nyílik az egész városra, mely fölött magasan kiemelkedik.

Egyik rajzunk e templomot mutatja, előtte a mostani czár atyjának, I. Miklós czárnak lovagszobrával.

Egy másik rajzunk végre egy piaczi jelenetet tüntet föl az orosz fővárosból, hol a kenyér- és süteményárusok vannak elhelyezkedve, s élénken kínálják áruikat az arrafelé járóknak.

Az orosz nihilisták.

Lapunkban nem egyszer volt már szó az orosz nihilistákról; a «Világkrónika» múlt 1879. évi folyamában részletesen ismertettük az orosz forradalmi párt egyik megalapítóját, Brkunint is, s az ő általa fölállított és terjesztett programmot.

Azóta is sokszor volt szó e forradalmi pártról lapjainkban. 1878. február 5-e óta, midőn Szaszulics Vera meglőtte Trepoff tábornok rendőrfőnököt, egymást érték Oroszországban a merényletek, ugyanaz év aug. 16-án Mezenczoff tábornokot orgyilkosok leszúrták az utczán. Utódjára Drentelen tábornokra 1879. márczius 28-án szintén az utczán pisztolylyal lőttek, de nem találták. Nehány héttel azelőtt, február 21-én megölték Krapot- kin herczeget, a kharkovi kormányzót s a merényletek a birodalom minden városában egyre ismétlődtek. E mellett megkezdődtek a nagymérvű gyújtogatások; a nihilisták Orenburgot kétszer, Uralskot, írbitet, Petropolenszkot, Permet, vagyis a szibériai útvonalon levő összes nagy városokat felgyújtották. E városok nagyrésze el is hamvasztatott. Maga a czár ellen a múlt évben ápril 14-én Szolovjeff intézett merényletet. Decz. 2-án történt a moszkvai vasúti merénylet. Mindezeknél azonban sokkal komolyabb és rettenetesebb az, mely febr. 17-éntörtént. Most midőn a legújabb merénylet folytán az egész világ szeme Oroszország s különösen a nihilisták felé fordul, adunk ismét rólok nehány részletet, az újabban megjelent ismertetésekből, s ezek sorát azon czikkel kezdjük meg, melyet a «Bevue des deux Mondes» czimü jeles franczia folyóirat után a «Hon» közöl.

A nihilistáknak — Írja ez ismertető — nincs más pro- rammja, mint a rombolás, zászlóik alatt csoportosul minden névvel nevezendő forradalmár: föderalista, naturalista, kommunista, kik csak abban értenek egyet, hogy a győzelem utánra halasztják a diskussziót a jövendőbeli szervezkedésre nézve, mely tekintetben a nézetek igen szétágaznak. (Bakunin s az internationale befolyása alatt egyesülvén kül- és belföldön a különböző színezetű orosz forradalmárok: elfogadták elvül, hogy «az akczió párt»-nak nem szabad foglalkozni a jövő kérdéseivel, a szervezkedés miképjével, hanem kizárólag csak rombolási munkájának kell hogy szentelje magát egyesült erővel.)

A nihilista nevet, mely romboló törekvéseiknek megfelel, ők maguk visszautasítják s magukat forradalmároknak, szocziál- demokratáknak, vagy egyszerűen propagandistáknak nevezik.