Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
63 puliszkamaradék az oldalához száradva, benne a puliszkakeverő. Frissen vágott nyersfa az egyik szegletben, nyers juh- börök a gerendákra akgatva; a tűz mellett az oláhné remegve, kóczos gyermekek a tűz mellett dideregve. Jobbra a lakóház, vert-agyag padozattal, egyik szegletben nyilt kályha, habos könyökkel, sir benne a nyersfa, a láng küzd a szénnel, de a füst győzedelmeskedik, — tertius gaudet. — A másik szegletben osztováta, fekete harisnya szövődik rajta, a nádszálak kiállanak belőle; a harmadik szegletben poloskás faágy, a párnák sokadalmával majdnem padlásig rakva; a negyedik szegletben vizes cseber, három lábú alacsony pádon, mellette két zöld korsó, a viz megfagyva bennök. Falhoz szegezve a tálas, nehány tulipános, tarka-barka madaras tányérral, pléh fakanál-tartóban fakanalak, két czintányér «ezüstnemü»- nek, száraz majoránna és zsálya-bokréta illat és fűszerül, csapé csoraszke egy csuprocskában, festékül a római hölgynek. A fal egyik oldalán fogas, lopó-tök, avult kender kötőfékek, szeges szerszám, az elválasztandó szopós borjú homlokára, egy pár szolgálaton kiviil helyezett bocskor, alamizsnának szánva, zöld pálinkás-butykos üresen a tetődeszkán nehány hasadt fazék, drótos után epedve; — az egyik ablakdeszkán apró sárga disz- tökök narancsnak kirakva; az átelleni falon fekete rámában Szvinta Mária, hétgyilokkal szivében, szent Márkus a szárnyas oroszlányon ülve, szent György tarka lovon, a sárkányt lándzsájával leszúrva, szent Péter a kulcsokkal, szent Pál a damas- kusi utón, szent Illés a tüzes szekéren, és több szent képek, a hírneves mikulai iskolából, aranyozott alappal, byzanti stylben festve. Nehány czifrán varrt kendő, párnahaj és katrincza, a falra, ablakra, ajtóra akgatva; a szoba közepén X-lábu asztal, hurkolt abroszszal leteritve; a fal mellett végignyuló padok, négy szalmaszék,s a tulipános «Wertheim-kassza». Pár órával előbb e lak volt az osztrákok főhadiszállása, s most a Bem tábornoké. Mig én az eleséget kiosztottam, azalatt a tábornok beköltözött főhadiszállására. Bementem hozzá. Ha festő lennék, a közelebbi mütárlatra ezt a képet festeném. A fent leirt szoba. — A kemenczében lángol a tűz, mert száraz fát raktak rá kerítésből, és az asztalon égő egy szál faggyugyertya világítja be a szobát. A tábornok, a nyitott kályha előtt lóczán fekszik, két kocsipárna a feje alatt, fejét balkarjára támasztja, arczát lángoló tűz rózsafényüvé világítja meg, mig testenek többi része árnyékba vész el, szürke bundája van rajta, s harina-posztó botosok lábain. — Az asztal mellett Bauer halkan diktál Kiss Sándornak, Mikes, Bethlen, Riczkó mellette állanak, én a tábornok lábainál; oláh házigazdánk térdepelve rakja és fújja a tüzet, s az ajtó melletti sarokban, egészen árnyékban, egy fogoly osztrák tiszt áll. — Tiszt ur, kérem egy szóra! kezdő a tábornok. A tiszt előlépett, hosszú, vékony, száraz, sápadt hep- tikus alak. — Hogyan fogták el önt ? — Betegen feküdtem az ágyban. — Kiss ur, kérem, adjon egy széket ; tessék leülni, mi baja van ? — A mellem fáj, és vért hányok. — Nem bántalmazták ? — Nem, igen jól bántak velem, az ágyban hagytak ; jó- szántomból öltöztem fel s jöttem ide magamat jelenteni. — Mennyiből és mikből áll seregök ? — Nem tudom. — Mi a terve Urbánnak ? — Nem tudom ; s megbocsásson exczellencziád (az öreg ur e szóra elmosolyodott), ha tudnám se mondanám azt, a mit nem szabad; én hűséget esküdtem császáromnak, s azt meg is tartom; tudom, exczellencziád is méltányolni fogja ezt. Különben azt hiszem, hogy Urbán ezredesnek határozott terve nincsen is. Mi Besztercze és Naszód előtt, pocsékká voltunk téve; úgy voltunk meggyőződve, hogy ez a hely bevehetetlen, s itt csakis a katonai becsületért küzdöttünk. A lehetetlen megtörtént . . . Fájdalommal és szégyennel vallom be, a mit különben exczellencziád is jól tud, hogy seregünk teljesen demoralizálva van ; mindenben hiány, lőszerünk fogyatékán, élelmünk szűkén, féladagra leszállítva, elrongyosodva, mezítláb, előőrseink elevenen fagynak meg, s ott kapjuk őket reggel halva; gyógyszertárunk elmaradt, vagy elfogták, a fegyelem megszűnt, mindenki parancsol, senki sem engedelmeskedik, kórházaink nincsenek, sebesültjeinket nem ápolja senki, lovaink eldöglöttek, alig voltunk képesek az ütegeket előre küldeni; mint mondám, itt csakis a katonai becsületért küzdöttük az utolsó csatát; boldog, a ki elesett, bár köztük lennék én is! ... s fájdalmasan lehajtá fejét; minket, s a tábornokot is, nagyon meghatott e beszéd. — Mit akar ön tiszt ur ? — kérdó a tábornok. — A fogolynak nincsen akarata. — De a beteg embernek lehet. — Parancsoljon a tábornok ur, én engedelmeskedem, úgy sincsen már sok hátra! ... A mellbeteg ezt a hideget nem áll- hatja ki . . . szeretnék csendesen s meleg szobában meghalni. — Teleki őrnagy ur holnap vissza fog menni Beszter- czére, önt beviszi, elhelyezi s gyógyittatni fogja. Kiss ur ! kisérje el kérem a tiszt urat előbbi szállására, ha el volna foglalva, ürittesse ki rögtön, tudja, én parancsolom! . . . — Ez mindig nagy szó volt. — Mehetnek ! — Hogyan tudom ezt meghálálni? rebegé a fogoly tiszt elérzókenyüive. — Gyógyuljon meg! így bánt hadifoglyaival a «rablócsapatvezér», a «bandita- főnök», a «törvényen kívül helyezett lázadók feje», a «Rebellenführer,» mint ahogy Bem tábornokot a lovagias komisz Urbán kiáltványaiban nevezni szokta. A szoczializmus előkora. (Történeti rajz.) II. Németország nem tudta lerázni a hűbériség jármát. Az 1793-ban kitört franczia forradalom segített a németeken. S későbben is bevallották, hogy a francziák szabadelvüségének köszönhették, hogy egykissé szabadon mozoghattak. Nem szenved kétséget, hogy Németország elnyomott népe azért szított az uj tanhoz, mert ettől újabb társadalmi s politikai átalakulást remélt és várt, s a legtöbb fejedelem is azért pártolt át Lutherhez, hogy a császártól s pápától teljesen független legyen. Nem mindnyájan, mert voltak bizony szép számmal ezek között is, kiket tiszta meggyőződés vezetett, sőt ilyen lelkesült nemzettest volt a rajongásra hajlandó holland nép is. A holland hősiesen vívott a tengerrel, minden idegen hatalommal; s mikor a megtisztított vallás eszméi átszivárogtak e néphez, a szó teljes érmében igazán vastagnyaku protestánsok váltak belőlük ; s a mit egyszer a fejébe vett, attól nem állott el.. akár tulipán, akár hitágazat lett légyen is. Sehol sem üldözték oly elkeseredetten, a protestánsokat,mint Németalföldön, sehol sem voltak annyira magokra hagyatva, mégis ők fejtették ki a leghősiesebb ellentállást, deitt mutatkozott másfelől alegvadabb s féktelenebb hitrajongás is. A münszteri rajongók főnökei egytől egyig legtulzóbbak voltak, s az ujrakeresztelők —anabaptisták — lázadásának Münszter város volt a gyupontja. Először Erfurt és Stuttgart tájékán tört ki a lázadás. Máté evangélista Y. 40-ik versét a nép szóról szóra magyarázta, mert ha észrevették, hogy valakinek két ruhája van, azt attól az «Ur r
