Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
56 JWve-párbaj. Matuskovics erdész még a'mult év novemberében That munkással a Mokránka-völgybe ment, midőn egy helyen a lovak hirtelen megálltak. Megvizsgálva a helyet, a hóból egy kiálló medvetalpat találtak. Meg jobban vizsgálni kezdték a hódombot s azonnal meggyőződtek, hogy az valóságos medvesir, melybe egy megölt, de még meleg medve van eltemetve. Ezen fölfedezés után még jobban megszemlélték az utat és a hegyoldalt, s úgy találták, hogy az ut vagy 100 méter távolságra össze volt tánczolva és annak daczára, hogy azt majdnem 1 lábnyi hó fedte, melyet az előbbi napokon arra ment szánok összetapostak, rajta a hóróteg egészen a kavicsig fel volt kaparva. A hegyoldalon levő havon több verekedési hely, vér és szőr, az utón mozó vadászok által, kik ajnyomot föl nem ismerhetvén — csak véletlenül akadtak rá — és igy a medve szerencsésen elmene • kült. Az üldözés közben kitűnt, hogy a medve egyik lábán vérzett és valószínű, hogy a győztesnek a sebekből elég jutott. — így adja elő ez érdekes esetet az «Erdészeti lapok». Hogy a medve a párzási időn kívül más társát megtámadná, és hogy egyik a másikat megölte volna, mindenesetre a ritkaságok közé tartozik, mert sem tapasztalt medvevadászok nem emlékeznek hasonlóról, sem a medve természetrajzáról szóló adatok közt nem találtunk ilyent. Atalában hallatlan, hogy két egyenlő fajú ragadozó állat a párzási időn kívül és midőn szabadon járhat, egymást megölné, legfeljebb a különböző fajoktól származó kutyáknál látjuk ezt. Hogy mi szolgáltatott okot ezen elkeseredett harczra, nehezen állapítható meg. A Viktor-Emánuel-hid a Szent-Bernát liegyszoroson. (Svájczban.) pedig kétféle medvenyom volt látható, azonkívül a sírtól vagy 3 méternyire egy ülőhely találtatott, melyen a hó egészen a földig volt átolvadva. A fuvarosok erre a megölt medvét Mok- rára vitték, hol az fölbonczoltatott. A bonczolásnál és vizsgálatnál kitűnt, hogy két medve között fölötte heves harcz folyt, mely a verekedési hely után Ítélve, sokáig tartott és melynek áldozata, a gyengébb medve, többször megkisérlette futás által menekülni, de az erősebb medve a hegyoldalról mindig visszadobta az útra, hol a harcz megújulván, addig tartott, mig a gyengébb fél áldozatul nem esett. Az is bizonyos, hogy a győző a győzöttet eltemette, de biztonság okáért — ha még magához térne — hosszabb ideig őrizte, mely utóbbi körülmény a sir melletti átolvadt ülőhelyből következtethető. — Ez érdekes tapasztalatok megerősítése végett másnap kutatás volt az erdő- részben, de nem sok eredménynyel. Annyit azonban észrevették, hogy a győztes az első éjjel a sírhelytől alig 100 lépésnyire uj fekhelyet készített magának, és onnan el is lett riasztva a nyoA tábornok ur látogatása. Twer orosz városban a helyőrség parancsnoka, S. tábornok, karácsony estéjén mulatságot rendezett s tisztjei közül is meghívott egy előkelő származású hadnagyot, kit a tábornok és családja igen szívesen fogadott. A fiatal hadnagy ennek következtében nehány nap múlva látogatást tett a tábornoknál, de nem találván senkit otthon, névjegyét hagyta hátra. Mikor a tábornok hazaérkezett s a tiszt névjegyét ott találta, rögtön parancsot adott, hogy fogják el a tisztet és csukják el a tiszti fogházba. A hadnagyocska bámult, mert semmi bűn sem nyomta a lelkét; de engedelmeskednie kellett, s igy szépen besétált a fogházba. Másnap teljes díszben belépett hozzá a muszka tábornok s igy szólt: «Ne vegye rossz néven, hogy ide csukattam ; de én is tudom, mi az illendőség. Ön meglátogatott s én viszonozni kívántam a látogatást, de az ön lakását nem tudom. Tehát igy segítettem a bajon. Most már haza mehet.» Franklin-T&rsulat nyomdája.
