Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

Ilyen hangon beszéltek Magyarország függetlenségének hőseihez abban az időben ! De ne feledjük, hogy Lüders, noha orosz generális, de német születésű volt. Csak a német értett akkor ehhez a nyelvhez. A Haynau-féle gyűjtemény első kötetében mintegy busz darab fejedelmi kiáltvány van fölvéve. Ezek közül hét darab Ferdinánd király nevében adatott ki, egyet Ferdinánd és Fe- rencz József kettős és közös aláírással bocsátottak ki, a többi tizenkettő mind Ferencz József nevében lön kibocsátva. Ferdinánd első manifesztuma, mely Haynau gyűjtemé­nyébe fölvetetett, szept. 22-én kelt Schönbrunnban. Miniszteri ellenjegyzés nincs rajta. Ez napvilágot nem igen látott s a kép­viselőknek nem is volt róla tudomásuk. Valószínűleg Deák Fe­rencz sem tudott erről, mert Lustkandl elleni müvében e feje­delmi nyilatkozatra nem hivatkozik, pedig ebben még a bécsi kamarilla is nyíltan, világosan, határozottan elismeri a 48-ki törvényeknek közjogi érvényét és alkotmányos hatályosságát. Azon rendelet, mely gr. Lamberget nevezi ki Magyarország kormányzójává, szeptember 25-én kelt. Két nap múlva Lamberg a hajóhídon megöletett s kinevezése is csak esetleg jutott az országgyűlés tudomására. Később okt. 20-iki rendeletében ke­servesen panaszkodik Ferdinánd, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök Lamberg kinevezési rendeletét semmiképen nem irta alá. A bécsi kamarilla urai tehát ezt óhajtották volna ! Általában sok komikum, rettentő komikum van a kineve­zési rendeletekben. Lamberget kinevezik szept. 25-én s a nép megöli őt szept. 27-ikén. B. Jellasichot kinevezik október 3-án, a mikor már futott hadseregével együtt Bécs felé, miután négy nappal előbb Pá- kozdnál megveretett. Windischgrätz herczeget kinevezik okt. 16-án, s ő elveszti az egész hadjáratot. Utána 1849. ápril 12-én kinevezik Weldent, s ennek had­seregét nyomban agyon verik Nagy-Sarlónál. Haynau május 30-án katonai teljhatalmú kormányzóvá s Géringer-Oderberg junius 4-én polgári kormányzóvá nevez­tetett ki. Mindakét kinevezési okmányt Schwarzenberg herczeg kontraszignálta, az a gonosz miniszter, a kit Széchenyi «Rück­blick» czimü művében «vérszagu»-nak nevezett. Rendeletek vannak a gyűjtemény első kötetében Windisch- griitztől, Haynautól, Jellasichtól, Wrbnától, Kempentől, Wel- dentől, Gerstnertől, Heyntzeltöl, Paskievicstöl és Lüderstöl. Gyászos emlekü barbár nevek, melyeknek egyikéről másikáról alig tudjuk, hogy a világon volt-e valaha. Legtöbb rendelet van természetesen Windischgrátztől és Haynautól. Ők ketten hatal­maskodtak Magyarországban legtöbb ideig. Gróf Wrbna altábornagy s hadtestparancsnok volt. Cseh származás, valóságos veréb természettel. A mint lábát betette Magyarországba 1848. deczember közepén, azonnal ostromál­lapotba helyezte Pozsonyt, mind a várost, mind a vármegyét. A házmester-rendőrséget, melyet most Szentpétervárott a nihi­listák ellen alkalmaznak, ő találta fel először és ő alkalmazta az orosznál is gonoszabb módon. Ö a háziurakat tette rendőrré, s a kinek házában gyanús egyén megfordult, azt haditörvény­szék elé állitá. De nagy gondot fordított a sipkákra is. Január 31-ikén kiadott itt a fővárosban egy rendeletet, melyben szóról szóra azt mondja, hogy a magyar harczi szellem főleg a sipkának, vörös tolinak és fekete szalagnak viselésében nyilatkozik; a ki tehát ezentúl ilyes valamit viselni merészel, az rang- és életkorkü­lönbség nélkül befogattassék, a legközelebbi katonai szállítással elvitessék s valamennyien egy haditestbe Boroztassanak. Ugyanő april 7-én elrendeli, hogy Budán és Pesten kocsira ülni és az utczán kocsizni szorosan tiltatik, s a ki kocsizni akar : annak a katonai hatóságtól engedélyt kell kérni. Nem volt kivétel még az orvosokra sem. Ezzel a fiakker-rendörséget akarta felál­lítani. Kempen altábornagy már szelidebb megbízatásokat telje­sített. Ö 1848. decz. 3l-én Pozsonyban kiadott rendeletével az osztrák katonák által elkövetett károk megtérítését Ígéri meg, 1849. márczius 17-én kiadott rendeletében azt mondja, hogy a ki fegyverét a katonai hatósághoz be nem adja, azt ugyan liadi törvényszék elé kell állítani, de ő azt eddig nem tette és ezután sem teszi, de ha valaki a fegyvert és lőszert be nem szállítaná, az ellen mégis a rögtönitélet szigorát fogja alkalmazni. Gerstner és Heyntzel generálisok a budapesti katonai pa­rancsnoksághoz tartoztak, s ők különösen azok ellen folytattak hadjáratot, kik a plakátokat a falakról letépik. Elnevezik őket garázda embereknek, a kiknek a tisztességről s a császár iránti tiszteletről rossz fogalmaik vannak s fenyegetik őket mindenféle veszedelemmel és szigorú büntetéssel. Windischgrätznek egyik legérdekesebb kiáltványa az, mely márczius 11-ikén kelt. Ebben szóról-szóra azt mondja: «Az ügy, melyért a pártütők küzdenek, sem az országé, sem a nemzetiségé. A pártütők nyíltan a fölforgatás és kommu­nizmus bajnokai. S ezért oly emberek harczolnak, kik Európá­nak minden országaiból száműzettek. Az emberi nemnek ezen söpredékét a pártütő Kossuth a haza áldott földjére gyűjtötte. A fővezérek, egynéhányat kivéve, mind külföldiek. Száz fog »ly közt legalább 60 különféle nemzetből való egyéu, a többi 40 magyar nyelvűnek legalább fele erőltetve szolgál. A munkás földmivelő, a szorgalmas polgár s a nemességnek többsége, mit sem akar tudni a pártütésről.» Erre mondá ifj. Pázmándy Dines Windischgrätznek, kivel épen ez időben gyakori találkozása és érintkezése volt a krem- ziéri alkotmány megbeszélése tárgyában, a következő sza­vakat : — Herczegséged helyén én azt a proklamácziót ki nem adtam volna. Ha az a szedett-vedett csőcselék nép is itt-amott megveri az osztrák seregeket: mi történnék akkor, ha a magyar nemzetnek színe java fogna fegyvert? — Hiszen az fogott fegyvert, felelt Windischgrätz, csak­hogy Bécsben mindig egy csomó prókátort tukmálnak rám proklamácziót késziteni. Nem ér ez semmit, csak az hódol meg előttem, a kit meghódítok ; kard és golyó világosítja fel ezt a népet, nem a proklamáczió. Mulatságos Haynaunak a nagy-igmándi főhadiszálláson kiadott azon «híradás»-a, melyben a csatatérében talált golyók árát szabja meg. Hat fontos ágyúgolyó 5 krajezár; 12 fontos 10 kr; — 7 fontos gránát 15 kr; — 10 fontos bomba 18 kr; — 30 fontos bomba 30 kr; —60 fontos bomba 60 kr. Mindez ezüst pénzben számíttatott. Zsidók megkísértették a golyók beszállí­tását, de miután az Ígért pénzt nem kapták meg, ők is abba­hagyták. A zsidókra különösen haragudott Windischgrätz is, Haynau is. Amaz megrendelő, hogy zsidóknak levelet szállítani, hirt hordani, félelmet és bizalmatlanságot gerjeszteni, statáriális akasztófa büntetés mellett eltiltatik, ha pedig egy zsidó elítél­tetik, az illető zsidóközség, melyhez tartozott, 20 ezer pengő birsággal büntettetik. Tehát ép úgy, mint Khinában. Haynau pedig az ó-budai és pesti zsidókra «ismételt gya­lázatos és törvényellenes lázadó magaviseletükért» azt a hadi sarezot rótta, hogy ingyen tartoznak adni: 48 ezer köpenyeget, 76 ezer nadrágot, 95 ezer pár csizmát, 120 ezer inget, gatyát, 36 ezer nyakravalót, 46 ezer rőf posztót, 1500 mázsa csizmá­nak való bőrt egy hónap alatt, továbbá száz lovat, 32 pár lószer­számot, 196 kumetet és 35 nyerget négy nap alatt. Szegény zsidók! No hiszen volt lótás futás e pár nap alatt, hogy a sarezot kiteremthessék. E—s. A szultán udvartartása. Azt kiálták ki II. Abdul Hamidról, mikor a trónra lépett és felséges csípőit körülövezték a próféta kardjával, hogy igen takarékos természetű s egyszerű életű ember. Egy pillantás

Next

/
Thumbnails
Contents