Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
X U r r • * // 299 *4 í / v #’■ PETŐFI SÁNDOR MŰF0RD1TMÁNYI TÖREDÉKEI *). i. SENECA LEVELEIBŐL; A III LEVÉL. Hozzám hozandó leveledet átadtad, mint irod, barátodnak. Aztán intesz, hogy ne közöljem vele minden ügyedet, mert ez magadnak sem szokásod. E szerint ugyanazon levélben öt barátodnak vallottad és tagadtad. Tehát azon szót közönséges értelmében vetted, s úgy nevezéd őt barátodnak, mint minden tiszti-jelöltet jó embereknek mondunk , mint a találkozókat, ha nem jut eszünkbe nevök, uraknak üdvezeljük. Ezt hagyd el! Ha valakit barátodnak vélsz, kiben nem bízol annyira, mint magadban, nagy on tévedsz, s nem ismered a valódi barátság mivoltát. Mindent vele vizsgálj meg; de előbb öt vizsgáld meg. A barátság után hinni kell, a barátság előtt Ítélni. Azok fonákul cselekszenek, kik Theophrastus okta tásai ellen, akkor ítélnek, mikor szeretnek, és nem szeretnek, miután Ítéltek. Fontold sokáig, bevégy-e valakit barátságodba; ha erre méltónak tartottad, fogadd egészen szivedbe; oly bízvást beszélj vele, mint magaddal. ügy élj, hogy semmit se bizz magadra, a mit ellenségedre is nem bizhatnál, de minthogy jönnek közbe olyanok, miket a szokás titkokká tett, közöld barátoddal minden gondodat, minden gondolatodat. Ha hűnek véled öt, meg fogod tenni. Sokan a csalást tanították, félvén a csalatástól, s másokat feljogosítottak gyanujok által a vétekre. Mi oknál fogva titkoljak valamit barátom előtt? Miért ne gondoljam, hogy jelenlétében is egyedül vagyok? Némelyek mindazt, a mi csak barátok közé való, utón útfélen elbeszélik, mindenki előtt kiöntik, a mi csak bennök van; mások ellenben legkedvesebbjeikben sem biznak, és ha lehetne, *) E töredékeket a sajtó alatt levő „Petőfi vegyes mUvei“-nek kiadója volt szives közölni velünk. Legyen itt elég annyit megjegyeznünk, hogy Petőfi müforditmányi töredékei közül még eddig csak ennyi került kézre. Mind kettő Petőfi saját kéziratából van másolva; az első Orlay Petries Soma birtokában van, a második iratai között találtatott. Taeitusból forditott töredékei, úgy látszik, örökre elvesztek. ' Szerk. magoknak sem hívén, még mélyebben rejtenék titkukat. Egyik sem helyes, mert mind a kettő hiba : mindenkinek hinni és senkinek sem, de amaz, mondhatnám becsületesebb hiba, ez hasznosabb. Mind a kettő feddésre méltó, a ki mindig nyugtalankodik s a ki mindig nyugott. II. OSSIÁNBÓL; OlTHONA. Sötétség lakik Dunlathmon körül, bár a hold mutatja félig arczát, a dombon. Az éj leánya elfordítja szemét; a közelgő bánatot nézi. Morni üa a síkon van; nincs hang a teremben. A fénynek semmi szétözönlő sugara nem hat át reszketve a sötétségen. Oithona szava nem hallik Duvranna folyóinak moraja közt. „Hova mentél szépségedben, Nuath sötéthaju leánya? Lathmon a hősök terén van, de te megígérted, hogy a teremben maradsz, mig Morni fia visszatér. Mig visszatér Strumonból, szerelme leányához. Távoztakor arczaidon könn)' volt; titkon sóhaj támadt kebeledben. De te nem jősz ki dalokkal, a hárfa könnyen rezgő hangjaival!“ Ezek valának Gaul szavai, midőn Dunlathmon tornyaihoz jött. A kapuk nyitva valának és sötétek. A szél süvöltött a teremben. A küszöböt levelekkel hintették be a fák; kinn az éjnek mormogása volt. Szomorún és némán egy szikla fölé ült Morni fia : lelke reszketett a lyányért; de nem tudta, hová vegye útját. Leth fia állott egy darabig, s hallgatta a szelet fürtös hajában. De szót nem emelt, mert látta Gaul szomorúságát! Alom ereszkedett a vezérekre. Fölkeltek az éjjeli látományok. Oithona állott álmában, Morni fiának szeme előtt. Hajaszót bomolva s rendetlenül volt; kellemetes sze' me mély könyekben úszott. Vér pirositá hókarját. A ruha félig eltakarta keble sebét. A vezér előtt áll, szava halkan hangzott. „Alszik Mónii fia, kit Oithona szeme kedvelt? Alszik Gaul a távoli sziklán, s Nuath
