Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

167 ságot tesz Szokoly elbeszélő tehetségéről. Kár, hogy e rész oly dologra vonatkozik, mi a regény kezdete előtt történt. így tulajdonkép csak holmi a múltat illető episod sikerült az egész regényben. Itt az elbeszélés egyszerűbb, az alakok jellemzőb­bek, s az egészen némi bensőség ömlik el. Kivált Dudás Antal házassága s Dudás Mihály gyermek­évei és elszegényedése érdekesen vannak leirva, bár holmi anachronismust s egy egy kis járatlan­ságot a hazai földiratban itt is tapasztalnunk kellett. Hadd végezzük be czikkünket némi méltány- lat mellett némi jó tanácscsal is, noha mi ritkán szoktunk az írókhoz fordulni, mert a kritika nem annyira a bírált Íróért van, mint inkább az iroda­lomért és közönségért. Jó lesz Szokolynak fel­hagyni ezzel a mauvais genre-ral. Az ne vezesse félre, hogy egy pár jeles írónk is miveli, s az ily könyvek második kiadást is érnek. A jeles Írók is szoktak botlani, ki vált nálunk, s a mit sokan vesz­nek, nem mindig szokott jó lenni. Ha már irórul akar beszélyt Írni, tegye legalább szükséges sze- mélylyé s jellemezze úgy, a mint életéből és mun­káiból ismerjük. S végre azzal a,,Korpusz jurisz“- féle orthographiával hagyjon fel. Valami jobbat is lehet tanulni a Hölgyfutártól, mint ilyen or- thographiát. GY. P. KÜLIEODAI.OM. KULLEKVO. (Epizód a „Kalevala“ czimű finn eposzban.) Untamoinen meggondolta : nem alkalmatos ez arra, hogy kis gyermekre vigyázzon, ujnyi kicsinkét ringasson, nem tudom őt hová tegyem, mily dologra alkalmazzam; erdő irtásra küldj em-e? erdő irtásra küldötte. Kullervo, Kalervo fia, erre ilyen szókat ejte : „én is csak úgy leszek férfi, ha fejszét veszek kezembe, úgy sokkal jobbnak látszatom, kellemesbnek, mint azelőtt, férfi leszek, ki öt mást ér, hős, ki hattal megmérkőzik.“ Méné egy kovácsmühelybe, s ottan így ejté beszédét : „Oh kovács, te kedves bátya! csinálj nékem egy jó fejszét, férfiúnak való bárdot, nagy munkához kellő vasat; erdőt megyek én irtani, nyártörzseket döntögetni.“ A kovács elkészitette gyorsan a szükségölt fejszét, a bárd férfinak való . lett, a vas nagy munkához kellő. Kullervo Kalervo fia aztán bárdját köszörűié, nappal bárdját köszörűié, estve nyelét készitgeté. Kél s elindul az erdőre, a magas hegyi vidékre, (Folytatás.) hol a legjobb épületfák, szörnyű nagy gerendák állnak. Fejszéjével vága fákat, leterít sima élével, a jobbakat egy vágással, de a rosszakat csak féllel. Öt fát csak hamar ledönte, nyolczat ágastul tövestül, aztán ilyen szókat monda, ekképen ejté beszédét : „Lempo 1) végezzen itt munkát, maga Hiisi 2) vágjon itt fát.“ Bárdját fatuskóba vágá, és elkezde hőrögetni, sipját fújta és üvölte, ajka ilyen szókat ejte : „addig dűljön le az erdő, dűljenek a karcsú nyirfák, meddig énekem hallatszik, meddig sípom hangja terjed. „Ne nyöljön ott semmi hajtás, ne teremjen semmi fűszál, valamiglen az idő tart s világitand a hold fénye, hol Kalervofi fát vágott, az erős férfi tért foglalt. ■) Lempo hitregei gonosz nemtö, Kaleva fia. Egy je­lentésű a Hiisi-vel, s evvel együtt neveztetik a rúnokban. 2) Hiisi szinte mythoszi nemtö, erős és gonosz óriás, ki erdők s hegyekben tartózkodott. Mai használata szerint megfelel a magyar ördög szónok, s családja (Iliiden vaki, Hiisi népe) a gonosz szellemek, nemtők (daemones, mali genii, spectra). Lakhelye Hiitola (Hiisi hon) a. m : pokol, honnét : mene hiiteen: menj pokolba. Egyéb nevei: Juutas, Lempo, Piru. !

Next

/
Thumbnails
Contents