Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
165 öltöztette, hogy mythologiai alakokkal, képekkel tarkázza dictióját, hogy sorait a régiek rhythmusa szerint, alakítsa, szóval hogy külső, lényegtelen dolgokat majmoljon. S ily értelemben hivatkozom én, midőn a forrnék különbségéről beszélek, a régiekre is nem állapodom meg nálok, mert a lyra azóta, különböző népeknél, végtelen váltó zatosságra fejlődött, s csak minél többféle példány átélvezése menti meg a költőt (ha ugyan uj ösvényt törő, önálló, eredeti esil- lagnak : lángésznek nem született), hogy egy valamely kitűnő szellem szolgálatába ne rekedjen. y. B E L I RIO D A L 0 M. PETŐFI ÉLETÉBŐL. Regényes rajzok. Irta Szokoly Viktor. Második kiadás. 1862. Kiadja Emich Gusztáv. Mi ez, életirat-e vagy regény? Egyik sem a a kettő közül, olyan öszvérgenre, melyet szebben mauvais genrenek lehetne nevezni. Egyébiránt kényelmes genre, a mennyiben az írónak mindig megvan a maga mentsége. Például,ha müvét, mint életiratot, hibáztatják, azt felelheti reá : hisz ez nem életirat, mit nekem a száraz tények, én költői müvet írtam, nem kötöttem ugyan magam holmi pedant formákhoz, de nem is ez a költészet lényege ; ha pedig mint regényt támadják meg : eh minő roszakarat, mondhatja ismét, hisz ez nem regény, csak regényes rajz, a tények mind igazak, csak a hatás végett dolgoztam föl egyet-mást némi költői felfogással; legfeljebb a részletekben van egy kis pótlás s az is úgy hogy a jóakaratu olvasó könnyen észreveheti. Szokoly előlegesen, minden hibáztatás nélkül is, használja e mentséget, ha nem is oly élesen, mint a hogy mi kifejeztük. Ugyanis előszavában a többek közt igy ir : „Nem igénylem a száraz adatok elvitathatlan alaposságát, hanem elbeszélésemet csak úgy óhajtóm tekintetni, mint ama regéket, mikben az üres hézagokat az iró képzelnie pótolja ki, s melyek mindazonáltal való alapon nyugosznak. Nem életirást, hanem regényes rajzokat adok e helyütt s a jóakaratu olvasó bizonyára tudandja a tényeket ama részektől megkülönböztetni, miket bővebb jellemzés vagy a történtek kerekdedsége miatt irtam.“ E sorok eléggé mutatják, hogy Szokoly az életiró hitelességéről sem mond le s a beszélyiró dicsőségéhez is tart nemi igényt. Ám legyen. Szóljunk hát e könyvről, mind a két szempontból, noha nem tartoznánk vele. Vizsgáljuk először a való alapot, a tényeket, a történteket, aztán lássuk, hogy mint regény mennyiben sikerült. Szokoly Petőfi kecskeméti szinészkedésén (1842.) kezdi az életirást s bevégzi ott, midőn Petőfi 1843. nyarán Debreczenbe indul, hogy ismét szinészszé legyen. Mintegy két év tehát, a mit Szokoly tolla alá vesz. Teljességgel nem értjük, hogy mi szükség volt rajzolnia Petőfi pozsonyi és pesti napjait is, hiszen a „történtek kerekdedsége,“ úgy kívánta volna, hogy a kecskeméti napokon bevégződjék az egész. Azonban, a mint már megjegyeztük, Szokoly nem akar lemondani az életiró teljessége- és hitelességéről. Kár, hogy az egész műben oly kevés az adat, s a mi van is nagy részt valótlan vagy ferde, s igy a követelt „való alap“ nagyon parányivá olvad le. Petőfi kecskeméti élete rajzában csak egyetlenegy adat való, tudniillik, hogy Petőfi Kecskeméten szinész volt. Vajon Borostyán volt-e álneve ez időszakban, ahhoz kétség férhet, bár nem merjük határozottan tagadni. Annyi bizonyos, hogy 1842-ben jul. 7-ről Pápán kelt és Szeberényihez intézett levelében igy irja alá magát : (jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdan) Rónai szinész, (jövőben) Sió szinész és literator“ *). Arról a kalandról, melyet Szokoly müve középpontjává tesz, nem tudnak semmit Petőfi életirói. Mi ugyan hallottunk valami olyat, hogy Petőfi Kecskeméten öreg házi asszonyának sokat beszélt volna egy vastag könyvéről, melyben csodadolgok vannak, s melyet sok pénzért sem adna el másnak, s házi asszonya eltávoztakor ezt kérte volna tőle zálogba, a mig a házbért kifizeti, abban a reményben, hogy ez soha sem történvén meg, ő lesz ama csodakönyv birtokosa, azonban az egész alkalmasint mende-monda, legalább egyetlen életiró sem vette hiteles adatnak, sőt meg sem emliti. Szokoly talán épen erre épített, midőn Sophokles drámáinak egy Mátyás korabeli álmásolatját adatja el Petőfivel egyik kecskeméti tanárnak, hogy egy elnyomorodott özvegyasszonyt, s egy szíve elleni házasságra kényszeritett fiatal leányt kiszabadítson az uzsorás tanár körmei közül. Élég ügyetlen, otromba história az egész, kár volt bele vonni Petőfit, kivált Szokolynak, ki különben annyira tiszteli, hogy félistennek, mythoszi alaknak mondja előszavában. A versek idézése sem nyugszik *) Lásd. Nehány év Petőfi életéből. Irta Szeberényi 25 lap.
