Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
762 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. ■7 A mezei szöcskéről. r-------—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A z úgynevezett mezei szöcskő (latinul Gryllus vagy Decticus verrucivorus) ép oly veszedelmes kis állatka, mint közeli rokona: a sáska, ha t. i. nagyon elszaporodik; mert faláuksága oly nagy, hogy egy-egy ily állatka képes tiz perc alatt féltenyér nagyságú levelet megenni. A hol ez állatka igen nagy tömegekben veszi be magát, ott a növényzeten csakhamar megláthatni a pusztulás nyomait, úgy hogy az átlyukgatott leveleknek csak kocsa marad meg. Az idén példáúl Barsme- gye némely vidékén jelent meg a szöcskő tömegesen, nagy pusztitásokat téve a vetések és kertekben. Házi állstaiuk közül legnagyobb ellensége a pújka mega tyúk, melyeket nem árt a kerteket ellepett szöcskőkre ráeresztem. A mezei szöcskő. A szöcskönok ide mellékelt ábráján láthatja az olvasó, miszerint ez állatka nősténye potrohúnak végén sajátságos kétágú szerszámmal, az úgynevezett ovipositor vagyis tojáselhelyezővel van ellátva. Ez eszköz aránytalanúl hosszú s arra szolgál, hogy annak segélyével a szöcskő tojásait valami földhasadék avagy vékony földcsatornában lehetőleg mélyen helyezhesse el; se csatornát vagy hasadékot maga szokta ez állatka ásni. Midőn a szöcskő tojáselholyezőjénok két ága erősen ogymáshoz tapad, akkor azt furóúl avagy ásóúl is használhatja. Ha szöcskőt fogunk s megvizsgáljuk, tojáselhelyezőjét zárva találandjuk, minthogy az csak a tojás perecben nyílik meg s pedig akkor is csak annyira, hogy az egyik tojás a másik után végig csúszhasson rajta. A szöcskő egy-egy helyre csak néhányat tojik, úgy hogy alig történhetik oly véletlen, mely minden tojását e/pusztithatná s e körülmény legfőbb oka annak, hogy annyira elszaporodik. Ha a nap melege kikölti az apró szöcskéket, akkor ezek csaknem fehérek s csak akkorák, milyeknek képünkön a zacskóalakú gödörben balra látszanak. Májusban, júniusban s gyakran júliusban is tömegesen jelennek meg a gyorsan felnövekvő szöcskőfiak. A szöcskének számos faja van, úgymint a nagy zöld, a barna és szürke, az úgynevezett trücsök stb. de ezek mindannyian egyformán helyezik el tojásaikat. A szöcskők minden faja szereti a meleget és szárazságot, s mindegyikük vígkedélyünek s igen mozgékonynak mutatkozik. A szöcskők látása s hallása igen éles, bárha eddig nem is sikerült rajtuk hallási szervet, azaz fület észrevenni. Igen különös sajátsága a szöcskéknek egymás iránti ellenséges érzelmük. A hím a nőstényre | s viszont, roppant dühvei tör,hanem a párosodás idején találkoznak, sőt képesek egymást meg is ölni. Házasságuk tehát csak rövid ideig tart s télen át ágytól és asztaltól elválva élnek. Sajátságos az is, hogy a hím könnyen megszeppen a nőstény előtt. Ha a hím véletlenül oly lyukra akad, melyben előtte már egy nőstény ke ütötte fel sátorfáját, utcú vesd el magad! — megiramlik; s ezt jól is teszi, mert különben előjő a nőstény, megragadja őt s jól megdolgozza. Sőt az is meg esik, hogy közvetlenül a párosodás után a nőstény kitépi férje lábait és csápjait, (tapogató szarvait). A viaskodó szöcskők kemény fejükkel rohannak egymásnak, épen úgy mint a kosok vagy kecskebakok. Ha több szöcskőt ugyanazon skatulyába zárunk, egyik a másikat felfalja. A szöcskő azon fajai, melyek rovarokat, példáúl szúnyogokat esznek, rendkívül ravaszok áldozataik kézre, illetőleg szájra kerítésében. A szöcskők igen szeretnek dalolni vagyis trücs- kölni, és inni vagyis szürcsölni. Énekük hangja szárnyaik roppant sebes mozgatása, és egymáshoz dörzsöléséből ered. A fák szöcskője azonnal elné- múl, ha közelítenek feléje, de helyén marad, mig a mezei szöcskő azonnal tova ugrik. Szórójukat leginkább harmattal oltják, de gyakran apróbb tócsák szélein is láthatjuk őket. Annyi azonban bizonyos, igen sajátságos, félénk, ledér és kegyetlen egy népecske ez a szöcskő nemzodék!
