Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

31. szám. 1899. 46. évfolyam. 525 A BUDAPESTI PETOFI-ÜNNEPÉLYROL. .A Nemtő (Nagy Bella) Jókai «Apotheosis»-ában, a fővárosi nyári szinház díszelőadásán, Az újvidéki Maticza Srbska szerb irodalmi társu­lat nevében Hadzsils Antal elnök hálás köszönetét nyilvánította a Petőfi-társaság elnökségének a meg­hívásért és bejelenti, hogy a társulat Hadzsits Antal elnökkel képviselteti magát az ünnepen. — A buda­pesti szerb konviktus, a Tököli)emum nevében annak igazgatója, Popovits István Vazul országgyűlési kép­viselő, fog résztvenni. A segesvári szászok szintén nem szándékoznak •elzárkózni ez alkalommal Petőfi emlékezetének ünneplése elől, mint két éve, a segesvári Petőfi- szobor leleplezésekor. Segesvárt Waldbaum Fri­gyes polgármester fogja képviselni és Wolf Károly, a szebeni szász takarékpénztár igazgatója, valamint Melzer Vilmos segesvári képviselő. Somogyi alispán jelentése szerint általában a szászok készséggel részt vesznek a rendezésben. Nemkülönben a küldöttsé­gek is az előkelő szász polgárság vendégszerető házaiban kapnak szállást. * A budapesti munkások tizenhármas vezetősége levelet intézett Bartók Lajoshoz, és bejelentette, hogy a Petőfi-Társaság által rendezendő ünnep program injának keretén kívül, de azt meg nem zavarva, fog ünnepelni a párt. A munkások, mint- • egy 40,000 en, az összes szakegyesületekből, szak- szervezetekből és a politikai szervezetekből, men­nek az ünnepély színhelyére. Délután fél 3 órakor /gyülekeznek a nemzeti lovarda előtt. A munkás- tömeg a szobor elé vonulván, beszédeket tartat és megkoszorúzza a szobrot. * Petőfi szülőhelye, Kiskőrös községe július 31-ikén ünnepel, mert 30 ikán az országos vásár akadá­lyozná az ünnepélyt. A képviselőtestület 100 frtot szavazott meg a Petőfi-házra. Meghivják Földváry Mihályt, a kerület orsz. képviselőjét, az iró- és művészvilágot. A megkoszorúzott Petőfi-szobornál Benedikty Andor kis-kőrösi ügyvéd, Petőfi szülő- ! házánál pedig terv szerint Pósa Lajos mond emlék­beszédet. * A biharmegyei Ugrán Bölöny József, a kolozs­vári orsz. nemzeti szinház intendánsa és ugrai nagybirtokos, emléktáblával jelöli meg Ugra köz- ; ségnek református paplakát, a hol Petőfi Sándor, Erdélybe vezető útjában 1849. július 19-éré virra- dólag meghált. Az emléktáblát július 30-án ünne­pélyesen leplezik le a kolozsvári nemzeti szinház tagjainak részvétele mellett. * A new-yorki «Petőfi Sándor» magyar egyesület július 30-án szintén ünnepet szentel Petőfi emléké­nek. Az egyesület ezüst koszorút is küld a segesvári . Petőfi-emlékre a következő felirattal: «Petőfi Sán­dor dicső emlékének 1899 július 30-án — a new- yorki Petőfi Sándor-féle magyar egyesület». A ko­szorú útban van a Petőfi-társasághoz. * Petőfi-emléklap. Petőfi halálának félszázados évfordulója alkalmából az «Egyetemi lapok» kiadá­sában Petőfi-emléklap jelent meg. Az emléklapot . Hamvai/ Ödön és ifj. Gebhardt Károly szerkesztet­ték. Petőfire vonatkozó közleményekből, versekből ■van összeállítva. VASÁRNAPI ÚJSÁG. Ez emléklap Wlassics Gyula minisztertől, Jókai­tól (a «Petőfi-keresők» költemény), gr. Apponyi Alberttól. Madarász -Józseftől, Ábrányi Emiltől, Pósa Lajostól, Bartók Lajostól, Gracza Györgytől, Thury Zoltántól, Endrődi Sándortól, Kovács Dénes- től, Theu'rewk Emiltől, dr. Rényi Józseftől, Hajdú Miklóstól, Hamvay Ödöntől és Gebhardt Károlytól tartalmaz közleményeket. Az emléklap tiszta jöve­delmét az egyetemi kör segítő alapja javára fordít­ják. Ara 10 kr. Kapható minden dohányüzletben és könyvkereskedésben. * Elő kortársak Petőfiről. A Petőfi-Társaság ereklye-gyűjteménye számára a Bem-Petőfi-körkép- társaság fölajánlotta Petőfi még élő írókortársainak, a kik Petőfivel ismeretségben voltak, a fonográfon összegyűjtött emlékezéseit Petőfiről. így Jókai-nnk, Szász Károlynak, Gyulai Pálnak, Vadnai Károly- nak, stb. ez alkalomra írott és a fonográfba bemon­dott emlékszavait. Örvendetes tudomásul vette a Petőfi-Társaság a körképtársaságnak abbeli bejelen­tését is, hogy a körkép, mint Petőfi-emlék, brutto bevételének egy részét fölajánlja a Petőfi-ház javára. Jókainak a fonográfba mondott beszédét, melyet Bartók Lajos a segesvári ünnepen föl fog olvasni, mai számunkban közöljük. * A fővárosi nyári színházban Makó színtársulata nagy előkészületeket tett a Petőfi-ünnnepélyek alkal­mából július 29—31-ikén rendezendő díszelőadá­sokra, melyekben az egész személyzet részt vesz. Szinrekerül Rudnyánszky Gyulának ((Petőfi» czímű egyfelvonásos verses színműve. Ezután Verő György «Í848» ez. darabjából a segesvári csataké­pet adják elő, Petőfi halálával. Végül Nagy Bella elszavalja Jókai «Apotheozis» -át, a melyben a Nemtő lánczait összetörve dicsőíti Petőfinek, mint a sza­badság költőjének emlékét. A művésznő arczképét ez alkalommal viselt jelmezében közöljük. * Görgei Petőfiről. Görgei Artur tábornokot, ki visszavonulva a világtól, Visegrádon él, egy német hirlapiró ismerőse levélben fölkérte, mondaná el, mit tud Petőfiről. Görgei a szabadságharezban, Budavár ostroma alatt egyetlen egyszer találkozott a költővel. Ezt válaszában le is írta most. «Petőfit legszebb emlékeim közé sorolom, — irja Görgei. — Sajnos, csak egyszer találkoztam vele, s találkozásunk akkor is oly futólagos volt, hogy né­hány szóval számolhatok be vele. 1849 május havá­ban, mikor Budát ostromoltam, egy napon azt jelentették nekem, hogy Petőfi a főhadiszállásra érkezett. Azért jött ide, hogy jelentést tegyen arról, hogy Bem tábornok rövid időre szabad­ságot adott neki és néhány hetet Pesten fog töl­teni.» Görgei fölemlíti, hogy idegen, nem az ő parancsnoksága alá tartozó tisztek gyakran fordul­tak meg táborában, de privát audiencziákra nem igen volt érkezése. Petőfivel azonban kivételt tett. «Vágyat éreztem, — irja Görgei — hogy szemébe nézhessek a költőnek, a kinek élet-halálharczra felhívó szózatát az én lelkem is erőteljesen vissz­hangozta. Mellesleg azt is reméltem, hogy megtu­dok tőle egyet-mást arról, hogyan áll ügyünk Er­délyben, a hol Bem operált. A válaszok, melyeket kérdéseimre adott, rövidek és velősek voltak. Úgy viselkedett velem szemben, mint az olyan férfi, a ki nem tűri, hogy leereszkedőleg bánjanak vele. Ak­kor már több ízben állott tűzben Bemmel, a ki megkedvelte őt s nem szívesen bocsátotta el magá­tól. Tetszett nekem ez a férfi, a kit mint költőt már megszerettem. Szívesen láttam volna őt viszont szabadságideje alatt, de sietős volt a dolga és nem találkoztunk többé. De még ma is magam előtt látom őt: lelkesedés lángol szemében és szavában, a mikor hadvezéréről beszélt, a kinek oldalán elszánta magát arra, hogy a szabadságért, melyről dalait zengte, föláldozza életét is. Soha nem láttam őt viszont és csak Klagenfurtban tudtam meg, hogy a szerencsétlen segesvári nap után neve sem a halottak, sem sebesültek, hanem a nyomaveszettek lajstromában olvasható. Vakítóan ragyogó üstökös ! A ki látta, nem tudja honnan jött, nem tudja hova lett. De melyet végigfutott, a pályát az égboltozaton, eltűnése után még sokáig ragyogásban tartja» .. . * * A Petőfi István felelete. A «Vasárnapi Újság» egyik olvasója irja nekünk : Egy kunszentmiklósi öreg úrtól hallottam a kö­vetkező apróságot, a ki élő krónikája volt minden a városban valaha élt vagy megfordult nevezetesség viselt dolgainak. Mikor Petőfi : «Hejh édes szülői- mék, gazdagodjam meg csak», —kezdetű, kedves naiv versét kiadta, öcscse, István, akkor épen Kunszentmiklóson volt székálló legény. Az urak, szokás szerint, a kávéház nagy termében beszélget­tek, politizáltak, kártyáztak, mikor egyszer csak befordul Petőfi István is egy pohár borra. Mind­járt mutatják neki, hogy mit írt Sándor bátyja, melyben ő rá különösen a következő hely vonat­kozik : Pistinak meg majd veszek Drága paripákat: Rajtok jó Istók öcsém, Vásárokra járhat. A fiatal legény elolvasta a verset nagy komolyan s azután kifordult a kávéházból. Úgy egy fél óra múlva megint elő került, kezében egy darab papi­rossal, melyen egy egész vers volt készen, mintegy válaszul Sándor bátyja levelére, s ennek egyik stró­fája, mely az ígért drága paripákra vonatkozott, ilyenformán hangzott: Tudom, jó Sándor bátyám Hogy ha én azt várom, A vásárokat holtig Gyalogosan járom. A Vasárnapi Újság mai száma a Petőfi halálának ötvenéves évfordulójára Budapesten és Segesváron rendezendő ünne­pélyek alkalmából két és fél ivén Petőfire vonatkozó 40 képpel jelen meg; «Regény­tár»-unk közleményeinek folytatását és ren­des rovataink egy részét is azért a jövő hétre kellett halasztanunk. A RÉGI MAROZIBÁNYI-HÁZ BUDAPESTEN (Kerepesi-út 12.), dohány-uteza felőli része, a hol Petőfi 1849-ben lakott.

Next

/
Thumbnails
Contents