Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
31. szám. 1899. 46. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 523 Paur Géza rajza. vagy azért, mivel még Petőfi életében készültek, vagy mivel hírneves művészek alkotásai, vagy pedig azért, mivel újabb, tökéletesebb reprodukcziók, s köztük több olyan van, a melyek még alig, vagy csak kevéssé ismeretesek a magyar közönség előtt. Bemutatjuk mindenek előtt Petőfinek még életében készült arczképeit. Ezek közül a legrégibb s egyszersmind Petőfi legelső arczképe 1845-ből való, Barabás Miklós rajza. Petőfit hátra tett kezekkel, állva ábrázolja. A másikat nem sokkal később ugyancsak Barabás rézmetszés alá rajzolta és Tyroler metszette, hogy aztán Petőfi költeményeinek első gyűjteményes kiadását ékesítse. Az 1846. évből fenmaradt Petőfinek egy arczképe Barabásnak eredeti rajzában, mely után Tyroler szintén rézmetszetet készített. 1847-ben egy daguereotyp fölvétel készült a költőről, mely fényképi hűséggel örökítette meg alakját; de ez a fölvétel idő folytán igen megrongálódott; a már nagyon meghomályo- súlt lemez után egyik festőművészünk többi képeivel össze vetve kisérlette meg a költő arczvonásait lerajzolni. (E kép lapunk mai számának 519. oldalán látható.) Egyik legérdekesebb képmása Petőfinek az, melyet Barabás 1848-ban rajzolt természet után ; Petőfi e képen a márcziusi ifjak által viselt ünnepi öltözetben, oldalán karddal van ábrázolva. Petőfi arczképein kívül közöljük nejének, Szend- rey Júliának 1848-ból, szintén Barabástól való arcz- képét, továbbá Petőfi atyjának és anyjának arczképeit, melyek a költő rokona és barátja, Orlai Petrich Soma fölvételei után készültek, s végül egyetlen fiának, Zoltánnak, és testvéröcscsének, Istvánnak fényképi fölvételek után készült arczképeit. A költő életéből emlékezetes helyek közül bemutatjuk első sorban azt a házat, a melyben Petőfi az 1823. év első napjára virradólag született. A nád- födeles ház Kis-Kőrös piaczának jobb oldali éjszaki sarkán áll. Két szoba van benne, melyeket a köztük levő pitvar választ el egymástól. 1880-ig magánkézben volt. Akkor a Petőfi-Társaság s az írók és művészek társasága gyűjtésből szerzett 800 KÉPEINKRŐL. Petőfivel az ötvenes évek közepe óta egy lap sem foglalkozott többet, mint a «Vasárnapi Újság». Több vaskos kötetre menne, a mit a nagy költőre vonatkozólag koronként Írásban és képben közölt, igen tekintélyes adathalmazt gyűjtvén egyebek közt Petőfi születése és halála helyének hiteles kiderítésére. Csak hátrahagyott és ifjúkori kiadatlan verseiből is több mint húsz ennek a lapnak a hasábjain került először a nyilvánosság elé. Itt jelent meg először «Szörnyű idő» czímű legutolsó költeménye is, melyet 1868-ban illusztrálva tettünk közzé. Most összegyűjtve közöljük mindazokat a Petőfire vonatkozó rajzokat, a melyek kiválóbban érdekesek, CSATATÉE. keveset törődik ezzel Petőfi! Dicsőséget, igaz, óhajtott; de mindegy volt neki, a világ akármelyik sarkából jön az. Semmi sem korlátozza fejedelmi önérzetét. A világnak szemébe nevet és sir. Elég rósz sora volt, - de ha költeni kezd, a fellegeken ül s lába alatt terül el a világ. Hivja a halált, de élni akar. Legbúsabb panaszai is az élet örömét lehellik. Csak egy jelenkori költő éri utói: Mistral, kinek költeménye (a Mireille) mintha Homer ajkairól hangzanék. Lamartinetól Hugo Viktorig senki sem tudta, a mi e provencei franczia titka: hogy a jó és balsors dalát egyaránt az öröm hangjai kisérik, a végtelen gyász és végtelen kéj úgy egymásba hangzanak, mintha nem is volna közöttük különbség. Petőfi, Mistral, Goethe, Shakespeare, Homer néha úgy tűnnek fel előttem, mintha egyetlen egy költőnek vissza-visszatérő megtestesülései volnának. Ez az emberiség nagy ősköltője, ki búját oly szavakba önti, melyeknek hangzásában gyönyörködik.» forinton telkestől együtt megvásárolta; még ez év nyarán Jókai Mór mintegy 15 Íróval leutazott Kis-Kőrösre, hogy a házat átvegyék. Emléktáblával is ellátták. Az írók és művészek társasága a ház megvásárlása után nem sokára föloszolván, a ház tulajdonjogát Kis-Kőrös városának ajánlotta föl, s azóta a város őrzi és gondozza Petőfi szülőházát, melynek utcza felőli szobájában a költő arczképe, nehány emléktárgya, s a látogatók neveinek följegyzésére szolgáló vendégkönyv van. Petőfi szülői a következő 1824. évben Félegyházára költöztek át ; ottani szintén szerény kis lakházukat tünteti fel egyik képünk. Petőfi, midőn a szülői háztól iskolázás végett elkerült, Pesten is járt iskolába két évig (1833—35). A piaristák gymnasiumának Kötő-utcza felőli részében ma is csaknem régi állapotában látható az a terem, a hol Petőfi a latin nyelv elemeit tanúlta. Később Aszódon és Selmeczen, majd pedig— közbe jött katonáskodása után — Pápán a református kollégiumban volt deák 1841—42-ben. Aztán vándorútra kelt, de nem sokára, 1843-ban, Pestre került, innen pedig néhány hónapra Gödöllőre. Majd 1844-ben, eddigi sok hányatásai után, állandóbban megtelepedett Pesten, mint Yahot Imre «Pesti Divatlap »-jának segédszerkesztője s Yahotnál is lakott. A Hatvani-utcza, jelenleg Kossuth Lajos- utcza 19. és Magyar-utcza 2. számú házának második emeletén ma is a régi állapotában van Petőfinek alig négy lépésnyi hosszú és három lépésnyi széles szobácskája, mely a rácsos udvari tornáczról nyílt. Itt irta Petőfi a «Helység kalapácsá»-t, a «János vitéz »-t és számos szép dalát. Yahot lapjától nem sokára megvált s egy ideig különböző vidékeken utazgatott; majd ismét visszatért Pestre s egy barátjával ugyancsak a Hatvani- utczában, a «Nemzeti kaszinó»-val átellenes, nem régiben lebontott ház földszintjén bérelt egy szobát, melyben 1846 szeptemberéig lakott, mikor költeményeit Emich Gusztávnak eladván, mint már hírneves költő, megint útra kelt. Nagy-Károlyban ismerte és szerette meg Szendrey Júliát, kinek atyja, mint a Károlyiak uradalmi főtisztje, a közeli Erdődön, a Károlyiaknak azóta rommá lett régi várában lakott, hol aztán Petőfi is többször megfordúlt. Szatmárból ismét Pestre tért vissza Petőfi s itt megint a Hatvani-utczában, az akkor 4. számú házban bérelt szobát s ott is lakott esküvőjéig. Ez a ház szintén eltűnt a Kossuth Lajos-utcza szabályozásakor. Petőfi 1847 szeptember 8-án egybekelvén Júliájával, házassága első heteit gróf Teleki Sándornak barátságból fölajánlott kastélyában, az Erdődtől nem nagy távolra levő Kohón töltötte, majd pedig novemberben Pestre hozta nejét s itt a Dohány- utczában a ma 16. számú ház I. emeletén bérelt egy három szobás lakást, melyből egy szobát Jókainak engedett át. Ezen a szállásán irta a «Talpra magyar »-t; itt tanácskozott barátaival 1848 márczius 15-ének reggelén s innen indult társaival az ifjúságot és a polgárságot feltüzelni. Később szülői is hozzá költöztek, s 1848 augusztusában a Lövész- (ma Királyi Pál-) utcza és a Bástya-utcza sarkán álló házban fogadott lakást. E házban alig laktak tovább, mint két hónapig, mert Petőfi honvédnek menvén, elhagyta a fővárost s csak 1849-ben tért vissza, Budavár ostromakor. Ekkor a Kerepesi-út és Síp-utcza sarkán levő, akkor Marezibányi-ház II. emeletén (ma Kerepesi-út 12. szám) vett lakást, valószínűleg Egressy Gáborék ajánlatára, akik ugyané házban, ugyanazon az emeleten laktak. Itt érte az orosz betörés híre, melyre elhagyta a fővárost és Mezőberénybe ment, majd Bem hívására Erdélybe vitte sorsának változandó- sága, hol ma Segesvár mellett, a Küküllő partján nyugszik valahol. Ez emlékezetes helyek rajzain kívül közlünk másolatban néhány oly képet, melyeket részint Petőfi életének, részint műveinek illusztrálására kitűnő magyar művészek készítettek. Zichy Mihály, Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Yágó Pál, Bévész Imre művei ezek, s hozzájuk sorakozik az a szép rajz, melyet Petőfi műveinek az «Athenaeum»-nál most készülő illusztrált új díszkiadásából közlünk mutatványul. Petőfi «Az apostol» czimű elbeszélő költeményének megrázóan szomorú végső jelenetét illusztrálja ez, s Hegedűs László festőművészünk műve. Bévész Imre «Petőfi a nép között» czímű festményének másolatát lapunk már évekkel ezelőtt közölte, most új repródukczióban adjuk a Bévai testvérek kiadásában megjelent «7848» czímű díszműből. Képsorozatunkat Petőfi szobrainak rajzaival egészítjük ki. Ilyenek: Izsó Miklós szoborvázlata ; továbbá a budapesti szobor, mely Petőfit a «Talpra magyar!» szavalása közben ábrázolja s melyet Izsó egyik vázlata fölhasználásával Huszár Adolf mintázott ; végül a segesvári szobor, mely Köllő Miklós műve. Petőfinek Budapesten a Duna partján álló szobrát 1882 október 15-én, a segesvári szobrot pedig 1897 július 30-án, a költő halála napjának 48-ik évfordulóján leplezték le.
