Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
» 31. SZÁM. 1899. 4Ö. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. ’ 519 Barabás 184tí-iki rajza, Tyroler metszete. PETŐFI SÁNDOE. ban egy távolabb eső hely lett kijelölve tartózkodásra. Egyszerre csak Bem hozzám kiáltott, hogy nem láttam-e Petőfit ? E kérdésre már nem tudtam feleletet adni, mivel egy golyó ugyané perczben földre terített. Később az ideiglenesen fölállított sátorkórházban hallottam Lengyel József ezredorvostól, hogy ő a Fehér- egyházán alul elfolyó patak hidján, mely előtt Bem tüzéreimmel az orosz lovasságot lövette, látta Petőfit. Ugyanott beszélte Bem kíséretéből gróf Haller is, ki szintén sebet kapott, hogy Petőfit az ágyúfedezet közelében látta a Kossuth- és Mátyás-huszárok közt. Egy Szabó nevű súlyosan sebesült tiszttársamtól, ki Petőfinek jó pajtása volt s ki rövid idő múlva még ott a sátorkórházban kiszenvedett, hallottam, hogy ő látta, a midőn Petőfit a kozákok körülfogták. Báró Heydtenek, ki az ellenség részéről a halottakat eltaka- ríttatta, a Fehéregyháza felső felén éjszakról lefutó patak partjára ásott közös sírba hányt 234 halott között megakadt a szeme egy hegyes sza- j kállú és bajúszú ifjún, ki őrnagyi rangot viselt, s kinek mellén piká- val ejtett mély seb tátongott. * Vájná Sándor volt honvédhuszártiszt ezeket Írja a Petőfi haláláról Szkurka János közhuszár elbeszégyar sereg teljes felbomlásban menekült a roppant számú orosz haderő elől, Gyalokay is menekülésre gondolt s az óriási zavarban a fehéregyházi utat igyekezett elérni, hogy az onnan nem messze hagyott kocsijához juthasson. Azonban az utat elérvén, még megkísértette a futókat megállítani, rendbe szedni, de hiába. Az ezután következőket így mondja el Gyalokay : «Nehány száz lépésre sűrű lovas csapat vágtatott felénk. Hogy barát, vagy ellenség-e, azt a lovak lábai által fölvert portól kivenni nem lehetett. Nem volt más választás; kardomat hüvelyébe dugtam, és magam is futottam a többiek után. Igen rövid távolságra haladhattam akaratlan versenyfutásommal, midőn alig nehány lépésre előttem látom Petőfit hajadonfővel, kezében tartott sipkával az úton keresztül szaladni. Beá kiáltottam, s ő elborúlt, sötét tekintettel reám nézve, szótlanul megállott. «Jöjj velem», — mondám kezét megragadva, — «kocsimat innen nem messze állítottam fel, azon menekülhetünk: gyalog vagy levágnak, vagy elfognak.» «Azt hiszed», — feleié ő - «hogy van olyan bolond, ki ebben a pokolban megállani merné helyét? Kocsisod is elfutott, mint a többi. Nézd!» — ezzel a felénk közelítő lovascsapatra mutatott, — «itt nem lehet menekülni, ne gondolj most kocsidra, hanem jer oldalt, ott talán megszabadulhatunk.» Látván habozásomat, ezen szavakkal: «nincs idő gondolkozni; én megyek, Isten veled!» - kirántotta kezét az enyémhől és leugorva a töltésről elrohant. Többé aztán Petőfit nem láttam.» lése nyomán: Szkurka a csata napján éjjeli 11 órakor ért Kőhalomba, a hol akkor Yajna Sándor tartózkodott s jelentvén ennek a veszedelem részleteit, hozzá tette, hogy «ajjutáns Petőfi» is elesett, melynek körülményeit így beszélte el Szkurka: A mint ő a vesztett csata után, sebzett lován az országúton menekült, utolérte a gyalog, egyedül, hajadonfővel futó költőt, kengyelébe emelte s vagy két puskalövésnyire vitte. Azonban négy lovas muszka sarkukba érvén, elbocsátotta a kengyelszíjat s leugorván e szókkal : «Bocsáss! engem az Isten sem ment meg!» — balfelé a kukoriczásba futott be. Alig tehetett azonban 25—30 lépést, az első két muszka lovas utána ugratott, mire Petőfi megállott, szembe fordúlt s az egyik lovas két kardcsapást mért fejére. A második vágásra elesett; a földön még egy csapást mértek rá. Ez a csatatértől egy öreg ágyúlövésre történt, az országút egyik kanyarúlata előtt.-x Mindezen tudósításból annyi kiderül, hogy a költőnek Fehéregyháza és Héjjasfalva közt kellett elesnie. Oly helyzetben maradt el a futóktól, hogy nem menekülhetett és foglyul sem esett, mert a Skariatin eleste és a véres csata miatt boszús ellenség az elért futókat leöldöste mind; különben is mint foglyot Segesvárit látták volna azután. De elestének helye már pontosan meg nem állapítható. Midőn augusztus 2-ikán már a menekültek mind Maros-Vásárhelyre értek, mindenki tudakozódott Petőfi után. Bemnek is legelső kérdése Petőfi volt, kit hasztalan keresett aggodalmas tekintettel visszatért tisztjei közt... Az, a mit a költő a sorstól kért, a halált a csatatéren, a szabadságért való küzdelemben, — beteljesedett. PETŐFI A VILÁGIRODALOMBAN. Petőfi szellemének hódító útját alig tudnók nyomról-nyomra kisérni az érző lelkek ama nagy birodalmában, melyet nem határol nyelv, faj, vagy elfogultság. Csak egyes főbb állomásait akarjuk feltüntetni, a melyeken át diadallal vonúlt be a művelt nemzetek irodalmába és szivébe a legmagyarabb költő. A franczia olvasó közönség előtt Petőfi neve először 1850-ben lett ismeretessé a «La Hongrie ancienne et moderne» (A régi és új Magyar- ország) czímű képes kiadvány útján. Majd Thalés Bemard és Desbordes- Valmore ismertették költői jelentőségét részletesebben az «Athenaeum» és a «Bevue Franchise» hasábjain. Pataky József 48-iki honvédtüzér hadnagy a következőket adja elő: Fehéregyháza felső végén 8 órakor mutatkozott az orosz előhad, melyet, ha jól emlékszem, Skariatin orosz tábornagy vezetett. Bészünkről az első lövés egy hatfontos ágyúból történt, melyet egy tüzéremtől Bem tábornok maga vett el, maga irányzott és mely lövés Skariatint lovastól együtt földre terítette. Erre iszonyú golyózápor, roham és öldöklés keletkezett, melyben derék honvédeink egy ingre vetkőzve küzdöttek. Petőfi Sándort saját szemeimmel láttam épen Bem tábornok mellett, ki az orosz lovasságot már harmadik Ízben ostromolta. Mindketten oly helyen állottak ekkor, mely leginkább ki volt téve a nagy tömegben előtörő orosz lovasság rohamának. Nekünk ebben a zürzavar1847. évi daguerreotypj,képe után. PETŐFI SÁNDOR.
