Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

41. SZÁM. 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM.

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

655

operája „A rászedett kadti“, és Delibes Leo s Minkus balletje „Naila, a forrás tündére“. Gluck kis operája még a múlt század közepéről való, szövege egyszerű és egy csapodár kadi a hőse, ki szerető nejénél szebbet keres, de rászedik és csúfabb feleséget vásárol ezer aranyért, a mire aztán felocsúdik és visszatér nejéhez. A zene vonzó s kellemesen hatott. A ballet, melynek zenéjével Delibes tehetsége először vívott ki figyelmet, nagy színpadi tarkaság, fényes kiállítással és zajos hatása volt. A táncz főrésze Coppini kisasszonyé és sokat tapsolják. Különben a dicséret az egész táncz-személyzetet megilleti. A zene társas munka, egy része Minkustól való, a ki ugyancsak ismeretlen a zenevilágban. Pétervári zenész,s évek előtt irta a zenét a «Naila» ballethez,mely ekkor egyfelvonásos volt. Delibesnek megtetszett a tárgy, három felvonásosra bővitette, meghagyta Minkus zenéjének egy részét, aztán pótolta a többit három felvonásra, A mi a belletben tetszik,' az a Delibes zenéje.

KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK.

A magyar tud. akadémia október 3-ikán kezdte meg újra üléseit. Az elnöklő gr. Lónyay Menyhért az összes ülés figyelmét legelőször is arra hívta föl, hogy az akadémia termeiben a művészi díszítés még nincs végrehajtva. A nagy terem éki- tésére gyűjtéseket is indítottak, volt is eredménye s lesz bizonyára még nagyobb, ha az ügyet napirendre hozzák. Azt indítványozta tehát, hogy az akadémia válaszszon egy öttagú bizottságot, mely a termek díszítéséről javaslatot készítsen. Az ülés elfogadta az elnök indítványát s a bizottságot is megválasztotta. Tagjai lettek az elnök, Ipolyi Arnold, Pulszky Ferencz, Henszlmann Imre és Keleti Gusztáv. Ezután Fraknói főtitkár a folyó ügyek sorát adta elő. A szünidők alatt négy belső és négy külső tag hunyt el. A belső tagok: Molnár Aladár, Szemere Miklós, Baintner János és Suhajda János. A külső tagok: Benfey Tivadar göttingai nyelvész; Saint-Claire Devil angol kémikus, Bell Tamás londoni tanár és Davis Bernát a brit muzeum őre.

Az összes ülést az első osztály ülése követte Pulszky Ferencz elnöklete alatt. Ballagi Mór nevezetes irodalomtörténeti adatot szolgáltatott ily czimü értekezésével «Baronyi Decsi János és Kis Viczay Péter adagiáiról».

Ballagi Mór ez értekezésben kimutatta, hogy Kis Viczay két század óta csak bitorolja a tisztességes helyet a magyar irodalomban, mert ő egyszerűen a legközönségesebb plagiátor. A magyar közmondások összegyűjtéséért tulajdonítottak neki kiváló érdemeket s Erdélyi János is magasztalta. Ballagi, ki most fejezett be egy nagy gyűjtést példabeszédeinkből, e munkája alatt tanulmánya tárgyává tette a magyar példabeszéd irodalomtörténetét is, s kiderítette, hogy Kis Viczay gyűjteménye nem más, mint leges- legnagyobb részben Baronyi Decsi János egy régebbi gyűjteményének másolata. Decsi Jánost illeti meg tehát mindazon elismerés, melyben Kis Viczai részesült. Decsi munkájának czime magyarul: «Ötezer görög-latin-magyar közmondás». Noha már 300 éve, hogy e munka megjelent, mégis Decsi közmondásai nemcsak hogy a nyelvtisztaság és szabatosság tekintetéből, hanem annyiból is, hogy mindenben a magyar ember esze és szavaj órásához találnak, pél- dányszerünek mondhatók. Árra sincs eset, hogy az ikes igék ellen vétene. Decsi könyve hamar elfogyott, jelenleg csak egy-két példány van belőle. Úgy látszik, hogy már Kis Viczay idejében is a ritkábbak közé tartozott, mert Kis Viczay nem átallott 1500 czikket kiírni belőle sajtóhibástól együtt «Selectiora adagia latino hungarico» czim alatt. E munkájával majd kétszázadig bitorolta Decsi érdemeit.

Az élénk tetszéssel fogadott felolvasás után Thewrewk Emil Festus-féle tanulmányairól adott számot. A jeles philologus a Festus kodex-családot (nyolcz kódex) vette szoros szemle alá, hogy Festus munkái helyes szövegének megállapításához hozzájáruljon. Ebben sok eredményt ért el, sőt nyelvészetileg fontos fölfedezésekre is jutott: ismeretlen latin szavakra, szokatlan ősi formákra, melyeket most föl is sorolt. Ezzel végződött az ülés.

A történelmi társulat e hó 6-án tartotta havi ülését. Első ülés lévén az eperjesi nagygyűlés után, a titkári jelentés e gyűlés lefolyásáról és a levéltári kutatások jelentékeny eredményéről adott számot. Elhatározták, hogy a társulat köszönő levelet intéz mindenkinek, kik a nagygyűlés sikerének előmozdításához hozzájárultak.

Az ülésen Salamon Ferencz olvasott föl érdekes részleteket az általa készített «Budapest történeté»- bői. Ez a rész azzal foglalkozott, hogy mely időtájban lehetett, mikor Aquincumban, illetőleg Pannóniában megszűnt a rómaiság. A történetiró rendelkezésére nagyon kevés adat kínálkozik; azok egy része is

ellentétes, úgy hogy szabatosan se azt nem lehet meghatározni, mikor ért véget a római uralom, se azt, hogy mikor enyészett ei Aquincum, és mikor vette föl a Buda nevet. Semmi, de semmi nyoma annak, hogy Aquincum valaha Attila székvárosa lett volna, vagy hogy a Buda név az ő öcscsétől származik. Priscus, ki leírja 448 ban Attila főhadi szállásán tett látogatását, oly leírást nyújt a kopasz és fa nélküli vidékről, hogy az Budára nem illik, de illik Szegedre. Priscus tisztán kiírja, hogy a hun királyt Attilának íhívták, öcscsét Bledásnak. Az Etele és Buda név a német költeményekből származott át krónikáinkban. A negyedik század végén már a római feliratos kövek is megszűnnek. Azután a népvándorlás zavarai következnek. Annyit tudunk, hogy Attila után is Aquincum volt a neve Ó Budának, mert egy Galliában akkor élt latin költő igy nevezi. Ezentúl már nevével sem találkozunk. Ha a magyarországi régi helyneveket nézzük, azt találjuk, hogy azok közt vajmi kevés emlékeztet a rómaiak korára; a legtöbb szláv és avar származású. Ez azt mutatja, hogy a római műveltség a szláv és avar uralom alatt vesztette el nyomait. Azzal tehát a magyarokat nem lehetett vádolni. Nincs okunk restelni, hogy a helynevek közt oly sok a szláv és avar; ez mutatja legjobban, hogy a magyar nem volt pusztító nép, hanem megtartotta és fejlesztette a mit talált az uj hazában.

A hírlapírók nyugdíjintézete javára a nemzeti színház tagjai által a német színházban rendezett előadás bevétele 1157 frt volt, de majd 400 frtnyi felülfizetés is történt. A király 200 irtot ajándékozott. Ily módon a 394 frtnyi költségek levonása után maradt a jótékony czélra 1159 frt. Ez összeg mint a nemzeti színház tagjainak alapítványa tőké- sittetik. Az intézet igazgatósága köszönetét nyilvánítja a nemzeti színház tagjainak s mindazoknak, kik az előadás sikerét és jövedelmezőségét előmozdították. A tagok havi befizetései pontosan folynak, s az intézet ügyei a legszebb reményekre jogositólag haladnak.

MI ÚJSÁG?

A nőiparkiállitást e hó 9-én rekesztik be, s a bezáró ünnepélyen jelen lesz Koburg Lujza herczeg- nő is, mint a kiállítás védnöke, gr. Zichy Jenő pedig beszédet fog tartani. A bezárás előtti nap jövedelmét a hírlapírók nyugdíjintézetének akarja átengedni a végrehajtó bizottság, ama buzgó támogatásért, melyben a hírlapok részesítették a kiállítást.

A szövőipar terjesztésére a királyné a nőipar- kiállitáson tett látogatásakor 25 szövőszéket bocsátott gr. Zichy Jenő kiállítási elnök rendelkezésére, hogy saját belátása szerint oszsza szét. Koburg her- czegnő 500 irtot adott e czélra. Mások adományából is ma már száznál több szövőszék van fölajánlva, az ország különböző részén való szétosztásra. A gyűjtést addig akarják folytatni, mig 400 szövőszék lesz együtt. Ebből 100 darab Erdély részére, 100 darab a dunántúli kerületbe, 100 darab Felső Magyarországon s 100 darab a többi vidékeken lenne elosztandó. Az Erdély részére szántak közül jutna Háromszéknek 40 darab, Csikmegyének 10 darab, Marosszéknek 20, Torda Aranyos megyének 15, Udvarhelymegyének 10 és Segesvár városának 15 darab. Székes Feliérvárott egy szövő tanműhely fog felállittatni, s onnan fognak a szövőszékek a dunántúli kerületben szétosztatni.

Miből kellene képzőművészeti akadémiát építeni ? A Pesti Napló magyar képzőművészeti akadémia fölállítását sürgetve, azt ajánlja, hogy elveszett államjegyekből kellene épiteni. Erre nézve van is már precedent*: 1868-ban Lónyay az akkori beváltásnál vissza nem került közös államjegyekből Magyarországot megillető részt fordította egy millió frt erejéig az Esterházy-képtár megvételére. Folytatni kellene tehát azt, hogy az e fajta váratlan nyereség mindig magasabb nemzeti kulturczélokra, a művészetekre fordittassék. Tizennégy év óta, mióta a régi államjegyek közkézen forognak, bizonyosan veszett el annyi egy és öt forintos, hogy ebből az elveszett összegből a képzőművészeti aka- démi fölépülne. Szánjuk rá osztályrészünket, a minisztérium mondja ki, hogy ezen várandóságot e nemzeti intézetre kívánja fordítani, s a czél megvalósítható lesz.

Október hatodika a kegyelet átalános ünnepe volt az egész országban. A fővárosban a ferencziek templomában reggel 9 órakor csendes gyászmise volt Batthyány lelki üdvéért, 10 órakor pedig ünnepélyes nagymise az aradi vértanukért. A magasan emelkedő ravatal gyászleplén tizenhárom halálfej emlékeztetetta vértanukra. A budapesti honvédaggastyánok most alakult egylete testületileg és egyenruhában jelent meg; ott voltak a honvédmenház lakói is, számos régi honvéd, a honvédegyletek, országgyűlési képviselők ; Damjanich özvegye, Leiningen leányai s nagy közönség. Valamennyi oltárnál misét mondtak, a főoltárnál Bády Valerius szerzetes pon- tifikált, s a kórus válogatott gyászdalokat adott elő. — Aradon az egész város részvéte mellett ülték meg e napot. A minoriták templomában tartott isteni tiszteletre a hatóságok képviselői is megjelentek. Innen a tűzoltók zenekarával nagy menetben vonultak ki a vesztőhelyre ; a menetben a tanuló ifjúság is részt vett. A vesztőhelyen azonban még e napra nem állíthatták föl az emlékkövet, mert nem érkezett meg. A koszorúkat csak a halomra helyezték el. Beszédeket többen mondtak az ifjúság és honvédegylet nevében. — Miskolczon a protestáns templomban és a monoríták egyházában volt gyász isteni tisztelet. — Debreczenben a kath. templomban tartott gyászmisén a még Debreczenben élő 13 régi honvéd egyenruhában, a debreczeni csatából megmaradt tépett zászlóval jelent meg. — Szegeden a felsővárosi népkörben Kovács István emlékeztető felolvasást tartott e napon.

A Deák-szobor. A szobor-bizottság tagjai és a jury gondosan tanulmányozták az ideiglenesen fölállított szobormintát. A jury tagjai kivétel nélkül kinyilatkoztatták, hogy alaptalannak ismerték föl azt az aggodalmat, mintha az ülő szobor eltörpülne a nagy téren, s mintha sértené Széchenyi álló szobrával szemben a szépészeti elveket. Egyedül b. Lip- tay Béla nyilatkozott az álló szobor mellett. A jury véleményéhez csatlakozott a kisebb bizottság is. A nagy bizottság ülése pedig egyhangúlag az ülő Deákszobor mellett nyilatkozott. (Gr. Andrássy Gyula, ki akadályozva volt a megjelenésben, levélben tudatta, hogy ő az ülő szobrot nem pártolja.) A szobron teendő egyes kifogások eszközlése a végrehajtó bizottságra bízatott. Maga a művész, Huszár, ki eleinte habozott az ülő és álló szobor közt, most szintén az ülő szobor mellett van, melynek fölállított mintája után valóban monumentális művet is remélhetünk.

Elhagyott sir van az eresztvényi temetőben, behorpadva, ellepve bogáncskóróval. A kopott fejfán pedig e név: «Gábor Aron». Szabadságharezunk hőse nyugszik ott, oly háboritlanul, hogy még a kegyelet sem keresi föl. Nemrégiben Pávai Vájná Elek ur meglátogatván a sirt, leszakított arról egy bo- gáncskórót és letette a székely nemzeti múzeumban a «Nemere» szerkesztőségéhez átadott 5 frt kíséretében, a mit egy emlékkőre adott. Áz erdélyi lapok most az elfeledt sir földiszitésére és emlékkő állítására. gyűjtéseket rendeznek. A hős székel}7 ágyuöntő sírja nem is maradhat jeltelenül.

HALÁLOZÁSOK.

Elhunytak a közelebbi napok alatt: Luqer Károly, közlekedésügyi osztálytanácsos, a postaügyosztály vezetője, a legtevékenyebb tisztviselők egyike, ki 37 évet töltött állami szolgálatban, s buzgó tevékenységéért a vaskorona rendet is elnyerte, Budapesten.

— Chernél Lajos, a magyar kir. semmitőszék nyugalmazott bírája, 72 éves korában, Kőszegen. — Fe- renczy László, földbirtokos, utolsó férfi sarja a Fe- renczy-családnak, melyből a hires szobrász is származott, Ferenczy Ida kisasszonynak, a királyné fölolvasónőjének nagybátyja, köztiszteletben élt aggastyán, Kecskeméten. — Kováts Lajos, Kováts Károly er- dődi urodalmi mérnök egyetlen fia, jeles gordonka- művész, ki Budapesten a várszínházban az árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen s több vidéki nagyobb város közönsége előtt is feltűnő tetszéssel találkozott, s több zeneszerzeményt is hagyott hátra, 26 éves korában, Erdődön. — Kriszhaber Simon, budapesti orvos, az izr. kórház volt orvosa, 36 éves korában. — Kasztner Vilmos, a pozsonyi kath. népiskola igazgatója. — Szűcs Károly, nagy-létai ref. lelkész s nyugalmazott esperes. — Gömbös János, Vasmegyének volt főjegyzője, majd főszolgabirája, több megye táblabirája, 98 éves korában, Kemenes- Hőgyészen. — Dömötör Lajos, letenyei járásorvos.

— Pázmány Zsigmond, egykori megyei tisztviselő, 82 éves korában, Ekelen. — Ferber József, sümegi ügyvéd és birtokos. — Apor László, ügyvéd, 63 éves korában, Nagy-Baczonban. — LehnerAntal, néptanító, ki 72 évéből ötvenkét évet töltött tanítás sál, Temesvártt. — Kassai Sámuel, várad-velenczei mezőbiró, N.-Váradon. ■— Albanich Kálmán, Nagy- Kanizsa város kapitánya. — Karvaly József, telek-