Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

yni, 3? M■

621

közölte a jelentéseket, hogy távolról is tisztán el lehetett olvasni. Este és éjjel pedig villamos fénynyel világították meg.

Mindig nagy tömeg olvasta ezeket, s éjjel is folyvást sokaság hullámzott a szerkesztőség előtt, megtudni a legújabb hirt, vagy várva még újabbat, kivált ha e jelentések a szenvedő állapotának rosszabbra fordulását tudatták.

AZ OROSZOK ERDÉLYBEN.

A «Vasárnapi Újság» múlt évi két utolsó számában Orensz orosz, hadtani írónak szabadsági] arczunkr ól orosz nyelven kiadott munkája után ismertettük az orosz hadak megjelenését és műveleteit Magyarországon. Érdekesnek látjuk ez alkalommal megismertetni az orosz invázió erdélyi viselt dolgainak némely érdekesebb részeit is ugyancsak az említett orosz forrás után. Egyelőre természetesen megjegyzés nélkül ismertetjük az orosz müvet, meg lévén győződve, hogy a mi abban valótlanság, túlzás, vagy torzítás előfordul, amaz események még élő részesei nem fogják elengedni a kiigazítást.

Első közleményünk tárgya: az orosz hadak benyomulása Erdélybe Lüders tábornok alatt a tömösi szorosban, hol a magyar mérnök- és épitész-egylet ép most állított emléket az itt elesett honvédeknek.

I.

A tömösi szoros bevétele.

Ez a szoros —Írja Oreusz — Felső-Tömös- nél eléggé széles, de északra körülbelül hat kilo • méter távolságra, oly szűk lesz, hogy alig haladja meg a kilencz ölet. A szorulatot a Tömös

A tömösi erősség megtámadásának terve 1819. junius 20-án.

folyóra támaszkodó hegylánczolat képezi egyfelől is, másfelől is. Az óriási fákkal fedett sziklás hegygerinczeket nagy szakadások és mélyedések hasogatják, és a szoros megkerülését szinte lehetetlenné teszik. A székelyek majdnem bevehetetlennek tartották ezt a helyet, itt volt elhelyezve a magyarság fő hadállása. A természetes akadályokhoz azonban még mesterségesek is járulának, a mennyiben a hegytetőn öt ágyú volt fölállítva; ennek a tetőnek keleti oldalához simult egy rőzséből készült mellvéd, azután jött egy magas földsáncz, végig futván a hegy- gerinczet s eltűnve az erdőben. Mintegy 20 öl- nyire a főerősségtől állott egy lunette, jobbszárnyával a folyóra támaszkodva, melynek medrén át rőzse-mellvéd vezetett, ez a mellvéd kapcsolatban állott egy földsánczczal, s egész sor földkosárral, melyek a tartós és szilárd vaskapu által elzárt úthoz vezettek, a kaputól a balparti sziklákig földből készített mellvéd vitt, mely kisebb erődítményben végződött. A hadállás előtt vagy egy kartácslövesnyi távolságra sima térség emelkedék, mely mindenfelől kereszttűznek van kitéve.

Ebből kitűnik, hogy az erősséget homloki oldaláról megtámadni roppant nehézségekkel volt összekötve. Azonban valamivel könnyebbnek ígérkezett kiszorítani az ellent a szorosból, mert a szabad téren túl, szemben a megszállottal, kis hegyláncz emelkedett, a folyó partjait pedig terebélyes fák boriták. Ézek mögé rejtőzhettek az orosz zászlóaljak.

Ezt a hadállást Bem maga választotta ki; a mennyire lehetett megerősítette és azt hitte, hogy két hétre fóltartóztathatja a legnagyobb haderőt is, mialatt kellő segédcsapatok lesznek összevonhatók.

Junius 18-án kozák előőrsök mutatkoztak a Pregyeal kolostor körül, melyek ellen a magyar előcsapatok vezére, Szabó azon hiszemben, hogy ebből is csak kis csete-paté fejlődik ki, 150 huszárt, egy század honvédet és egy ágyút küldött; ezek aztán visszaszorították az orosz előőrsöket, de az ellenük kiküldött kozák-ezred a kolostorhoz való visszatérésre bírta őket.

Junius 19-én hajnalhasadtakor Lüders is elindult a sinaii kolostorból, elérte az előcsapa- tokat s reggeli 5 órakor személyesen vezeté azokat Pregyeál alá, Sinaiból pedig tartalékot vont magához. Félnyolczkor kezdődött a támadás, s bár a magyarok makacsul védelmezték hadállásukat, mégis visszavonulásra kényszerit- tettek. Ez a harcz megmutatta, hogy Tömösnél még konokabbra van kilátás.

Tekintettel az orosz csapatok nagy megerőltetéssel járó mozdulataira, Liiders junius 20-ára halasztotta a szoros megvívását. Hogy ezt sikerrel tehesse, Lovcsev ezredest meghízta, hogy csapatával a Pregyeáltól balra vezető hegyi utón haladva, bekerítéssel fenyegesse az alsó tömösi hadállás védelmezőit, s egyúttal segítségére legyen Engelhardtnak is.

Mikor Kiss Sándor ezredes, a brassói kerület parancsnoka értesült a Pregyeálnál történőkről, rögtön Szabó erősítésére sietett, csak nehány száz embert hagyva hátra a brassói fellegvár védelmére. Seregének javát Alsó-Tömös- nél helyezé el, egy részét pedig a 19-éről 20-ikra való éjjel kémlelni küldte az oroszok működése után, s egy kilométernyire Felső-Tömöstől vön állást.

Az orosz csapatok előnyomulását ágyúzással fogadta a magyar előcsapat, de rövid idei tüzelés után derék hadához vonult vissza.

A magyar hadállás erődítéseit elfoglalni nem volt könnyű feladat; az erődítmények lö- vetése is nagy akadályokba ütközött, mert a terep csak négy ágyú felállítására volt elégséges a már említett gerinczen; azonban ez a gerincz is annyira keskeny vala, hogy az ágyú lövés után hátra gördült, tehát azt újra föl kellett tolni. Mindamellett a tüzérség, a magyarok tanúsága szerint is, megállotta helyét az egyenlőtlen küzdelemben.

A hadállás megkerülésével foglalkozó Franken ezredes egy-egy zászlóaljat küldött ki jobbra s balra a prágai ezredből az alsó-tömösi szorulatot alkotó gerinczekre, 4 ágyút és két zászlóaljat pedig fedezetül rendelt; továbbá egy zászlóalj lett kiküldve a lublini ezredből is a magyar hadállás balszárnyának megkerülésere küldött csapat nyomába, három pedig tartalékban maradt.

Dyk tábornok azonban meg akarta erősíteni a jobb szárny megkerülésére rendelt csapatot is, és a végből elküldte a prágai ezred tartalékos két zászlóalját, az ágyuk fedezésére a lubliniakat rendelvén. De a hadállás elfoglalását czélzó minden igyekezet dugába dőlt a magyarok ügyes és gyilkoló tüzelése miatt. A veszteség érzékeny vala; Dyk tábornok súlyosan megsebesült, a tüzérség sokat vesztett, nemkülönben a gyalogság is. Ekkor Lüders a magyar balszárny ellen indította a tartalékban levő lublini zászlóaljat is. Ugyanezen időben a prágai ezred vadászai, kik részt vettek volt már a kaukázusi harczokban is, kik előtt tehát a hegy nem volt újság, megkerülve az erődítés jobb szárnyát, tüzelni kezdtek az ellenfélre. Ez a támadás zavart idézett elő a magyarok soraiban, melyet Kiss megsebesitése csak fokozott: nem volt már, ki megtartsa helyükön a csapatokat. Ez eldönté a csata sorsát. A magyarok oly. gyorsan vonultak vissza, hogy az utánuk küldött kozákok alig bírták őket utolérni, de a sereg vezére, Kiss Sándor, fogságba esett.