Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
31 Hamar leomlik a dicsőség, — Fáklyája véres fényivel, E szobrot, az irigy gyülölség Csak sirok ormán tűri el. Mi hamar elszáll a szerencse! A hatalom is roskadoz! Egy kis szerelem édes kincse Többet ér és zajt sem okoz! Kevés az mit én kívánok : Csak mosolygásod és szavad, Szelid lég, napsugár, virágok, S árny a homályos fák alatt! Nekem, ki búm és boldogságom Titok fátylával takarom : Csak illatod kell, óh virágom! S pillantásod, óh csillagom! Ha selyempilláid lehunyod, Rajtok mennyei fény rezeg .... Bár bennök egy mindenség szunyád, En csak szerelmet keresek! Gondolatom mély drága urna, Mely édes nedvvel van tele; Bár a világnak elég volna : Csak szíved töltöm meg vele. Dalolj! s elragadsz énekeddel; Mosolygj! és én boldog vagyok. Mit bánom én a tömeget, — mely A távolban vadul zajog! Ha te ragadsz boldog mámorba : Hogy e varázst megtörjem én, Hiába álmadozom, sorba, A fényes költők énekén. Bár mit mondanak, — érzem én ezt : Hogy örökké drágább nekem A harsonánál mely fölébreszt, Altató dalod, szerelem! S habár fényes nevem ragyogjon Az örök csillagok felett : De egyik felem itt maradjon, Szeretni, hölgyem, tégedet! Hadd égjen éretted szerelmem, Szomorú, setét éjjelen; A szomorúság : árny, a melyben Jobban ragyog a szerelem. Angyal! szemedben égi szikra; Asszony! kit köny, gond, bú temet : Vedd föl lelkemet szárnyaidra, Hagyd lábaidnál szívemet! HUGO VICTOR-ból. szász k. HÁZI KÖNY V T 1 R. Budapesti szemle. Szerkeszti és kiadja Csengery Antal. XIY. füzet. — Egyéb szaktudományos munkák között tartalmazza b. Eötvös emlékbeszédét is Vörösmarty fölött, végül pedig egy közleményt Salamon Ferencztől Petőfi újabb költeményeiről. Erre nézve egykét komoly észrevételünk van. Salamon általános széptani észlelődései nagyobbárahelyesek, de jobbadán csakúgy vagy inkább illenek más költőkre, mint Petőfire, kinek értékét szemben a világ és hazánk költőivel, helytelen, s illetőleg alacsony fokra helyezi. Általában nem méltányolja úgy, mint a hogy lehetne és kellene. Költőink közül Vörösmartynak volt legnagyobb hatása a nemzetre, Aranynak tisztán csak a nyelvre és magára költészetünkre, Petőfinek mindkettőre, azon értelemben, hogy Vörösmarty nemzetre hatásának érdeme nagyobb és fenségesebb ez utóbbiénál. így állanak költőink a hatás szempontjából egymáshoz. De a nemzeti hatás gyakran, vagy tán mindig csak időhöz kötött esemény, s nem következés, hogy valamely költő olyan nagy, vagy annyival nagyobb költő legyen a másiknál, a mennyivel nagyobb hatása volt. Minden költők között Bérangernak volt legnagyobb hatása nemcsak nemzetére, de egy egész világrészre, de mindamellett Béranger nem legnagyobb lyricusa a világnak, sőt például a mi Petőfink, hatázozottan nagyobb költő nála. így például Kisfaludy Károlynak is nagyobb hatása volt a nemzetre, mint Aranynak, pedig utóbbi viszont emennél jelesebb költő. Ez a hatás a közönség, a nemzet Ítélete; s mint ilyen lehet egyoldalú, elfogult; — de nem a világé, mely a szépség egy és örök törvénye szerint ítél m in den időben. Erre a világszempontra kell emelkedni az ítésznek, midőn egy költő helyét kimutatni akarja a világ költészetében. E szempontból nézve a magyar költészetre , Petőfi kétségkívül az egyetlen magyar költő, kit a világ költő nagyságai mellé bizton bátran állíthatni. És e szerint a magyar irodalomnak csak lyrája van egy színvonalon a világ remekműveivel, elbeszélő vagy hősköltészete csak féligmeddig, drámája épen semmikép sem hozható hasonlatba a legnagyobbszerü remekekkel. Ehhez nem kell vitás fejtegetés, mindenki beismeri, hogy egy Homér, Dante, Milton óriás műveik mellett Vörösmarty és Arany elbeszélő költeményeik csak szerény kísérletek, s igy ők, mint epikusok, a világ nagyai között meg sem említhetők, s szintoly nevetséges erőködés volna a tárgyuk és feladatuk kisszerüségénél fogva nem is valódi epikai, hogy úgy mondjam csak gyarlóemberi munkáikat az említettem nagyok isteni művei mellé tenni, mint a mily szégyenletes tudatlanság bátortalanság volna ki nem mondani, hogy Petőfi, mint lyricus, a világ legelső lyricusaival méltán egybehasonlitható, sőt kimondhatjuk azt is, hogy az egy Byron is mint lyrai költő, csak úgy áll
