Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
26 tak elhullt birtokosaik mellett. Az apródok s rab-1 szolgák, kik gyalog követék uraikat, szintén leöl- dostetve haldoklának a téren. Törött fegyverek, véres kaftányok, íovegek, dúsan kirakott tőrök, cachemir övek,damaszk pisztolyok s kardok valának a földön szétszórva, a gyilkosok prédájául. így vérzettek el a mameluk-bégek, kiknek csillaguk több századon át ragyogott Egyptom egén. így végződött ama hősök élete, kik Napoleon csatárjainak oly sok dolgot adának a pyrami- sok alatt . . . Csak nevüket, multjokát hagyák fon a történelem számára. IV. Most pedig térjünk vissza Amin-béghez, ki a mélybe elszántan alávetve magát, csodálatosan megmenekült. Mindamellett, hogy hatvan lábnyi légutat tőn, életben maradt, csupán lova szakadt szét, mig ő egészen sértetlenül maradt. Szabadulása fölötti első meglepetése után szemeit a pár száz lépésnyi távoli sürü tamarind ligetre veté, melyet elérni első gondja volt. Gyorsan haladt azon végig, s az azontúli kerteken keresztül Salikoch tábornok házához jutott. Udvarra nyíló kis előcsarnokban ült Emine, midőn a vér és porlepte ifjú eléje lépett. Arcza sáppadt volt, s valahányszor a fel-feldördülő fegyverek ropogásait hallá, mindannyiszor összerázkódott. így találta őt az iljú. Alig pillantá meg Emine kedvesét, hirtelen felszökött ültéből, s szótlan hanyatlott annak keblére. — Hála neked Istenem! ki meghallgatád könyörgésemet! szólt végre Emine remegő ajkakkal. Óh, add, hogy éltét is megmenthessem! — Nem Emine! szólt búskomolyan az ifjú — én elvagyok veszve. Távol tőled élni nem akarok, nélküled az élet ezerszeres halál lenne .... Engedj közeledben halni meg! Csillagom úgy is letűnt, — testvéreim a mamelukok nincsenek többé. Egyedül állok felettök, mint bús síri jel . . . — Óh neked élned kell! vága szavába a hölgy — Akarom hogy közelemben élj, de nem itt a hóhérok körében. Együtt távozunk innen, messze — messze. —------Elhajózunk Sztambulba , s magunkat a szultán kegyeibe s oltalmába ajánlandjuk. Minden készen van elutazásunkra. Siessünk, mert legkisebb késedelem éltedbe kerülhet. En átöltözöm ezennel férfiruhába, s hű kisé- rőd, szolgád leendek. A Nílus folyamánál hajó vár reánk. Várj itt reám néhány perczig, azonnal kész vagyok. Ezzel egy mellékajtón eltűnt. Kevéssel azután ugyanazon ajtón diszes albániai öltözetben jelent meg a hölgy, s a következő perczben tüzes paripákon vágtatának ki a tábornok udvarából. * * ❖ A menekültek szerencsésen elérkeztek Sztam- bulba. Amin-bég, kihallgattatást kért a szultántól. E kegyben azonnal részesült. A daliás ifjú megtetszett Mahmud szultánnak, ki is azon kegyes Ígérettel bocsátá őt el, hogy kegyét s oltalmát nem vonandja meg tőle. <■ * # Több év szállt el a kairói vérnap óta. Amin- bég el-elkomorodott olykor, ha fényes múltja eszébe jutott; a hű Emine karjaiban ismét elfeledé azt egy időre, s a tétlenséget, — melyre sorsa által török földön kárhoztatva lön — boldog családiélet kárpótlá. Emine, soha föl nem fedé férje előtt, hogy a gyilkossági terv, az azt megelőző napon tudva volt előtte. Félt, hogy ezáltal Amin-bég megvetését vonandja magára. * * * A hely, hol az utolsó mameluk-bég a citadel- lá-ba vezető útról a mélybe ugratott, máig is „Mameluk nót“(mameluk'ugrás)-nak neveztetik, s a vezetők, midőn a touristákat a citadella környékére viszik, nem feledik a mamelukok szerencsétlen kivégeztetését elbeszélni. A ki pedig a luxemburgi képcsarnokba vetődik, ne feledje ama remek képet megtekinteni, mely a mameluk-bégek I lemészároltatását oly élethiven tükrözi vissza. SÁRVÁRI ELEK.
