Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
18 nyosan azt fogják mondani, hogy igazat szóltam. Minő egészen más valami volt akkor az élet; mennyi jó embere volt mindenkinek; minő összetartás, mennyi egység a családban ; mennyi vidám összejövetel, mennyi házi és családi ünnepély; minő kegyelet a szülök és a család idősebb tagjai iránt; mennyi jó régi, becsületes, meghitt cseléd. Minden évszaknak mennyi örömei s tréfái-, s mindamellett mennyivel több háziasság és hasznos munkásság, mint a mennyivel jelenben dicsekedhetünk. Most, mintha a szív igazi melege elpárolgott volna, oly hideg minden, oly száraz, oly elszigetelt. Mindenki irigy vagy bizalmatlan szemmel nézi szomszédját; a barátság többnyire csak szavakban látszik rejleni, s korántsem tettekben; s ha a legjobb barátok közt legkisebb vélemény különbség támad, tüstént vége a barátságnak, s még örülhetünk, ha az ellenségeskedéssé nem válik. Régi időkben, ha a vélemények meg nem egyeztek barátok vagy ismerősök közt, jól kidisputálták magokat ; de azért csak oly jó barátok maradtak mint ezelőtt, s ki nem hítták egymást véleménykülönbségért, melynek egyátalában társadalmi viszonyokra nem volt befolyása. Mindez részint oly viszonyok következése, melyekre befolyásunk nincsen s nem is lehet; de részint bizonyos kedélyhidegségnek is lehet azt köszönni, melynek nyomai a mostani ivadékban igen is gyakran mutatkoznak. Növelési hiba-e ez vagy mélyebben fekszik — s az emberekkel született? nem merem elhatározni; de mindenesetre azt hiszem, jhogy növelés által lehetne rajta segíteni, ha nem is tökéletesen. A kedély kimivelése egészen a szülők feladata; abban tanitó, nevelő keveset tehet. A szülök általán véve most sem szeretik gyermekeiket kevésbbé mint ezelőtt; de másként bánnak velők, s azt merem állítani korántsem oly okosan. Kevesebb szigorral, az igaz; de kevesebb belátással s kevesebb előrelátással is. Többet tanulnak a gyermekek, de kevesebbet éreznek.Inkább tehetségeiket mivelik most, mint sziveiket. Igaz, hogy mi, gyermekkorunkban többnyire sokkal messzebb álltunk a csudagyer- mekektöl mint a mostani fiatalság; de hogy valaki elfelejtette volna apja vagy amja születése, vagy névnapját, hogy legalább pár szóval, vagy levélben nem említette volna, hallatlan dolog volt; most pedig, úgy látszik legalább, igen mindennapi esemény. Reméllem, hogy e részben azon apályán, melyen megindultunk, nem fogunk soká haladni; a viszahatás az ember természetében van ; s adja Isten, hogy úgy legyen; különben nemsokára oly pontra jutunk, hol a kedélyességet csak traditióból fogjuk ismerni, mint most például a régi franczia szerelem udvarokat, vagy a kerek asztal lovagjait. Pedig attól Isten mentsen! JÓSIKA JÚLIA. TEKINTS RÁM. (1858. mart. 18.) Tekints rám szép szemeiddel Andalítón, édesen, Mintha én lenn a föld volnék, Te a csillag oda fenn. Mosolyogj rám ajkaiddal Mint a nap a völgyre le, Melynek illatos virágit Fénysugárral önti le. És le gyen hangod harangszó Csendes őszi alkonyon, A midőn én térdre hullok, Szeretek s imádkozom. LAUKA.
