Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

omlik. Morl hiszen mihon áll valamely iiem- zetszellemi ereje, mi teszi a nemzetet szel­lemileg- erőssé? a tudomány, művészet, közhasznú intézetek; —- mi teszi a nemzetet anyagilag- erőssé, hatalmassá? szabad kereskedelem, biztos ipar, virágzó mes­terség, s a mii legelébb kellett volna említenem, okszerű gazdászat. Es kérdem lehet e ezek közűi bármelyiket is biztosító intézet nélkül virágzó állapotban képzelni? vagy virágozhatnak e ezek biztosan, sza­badon. ha nincsenek biztosító intézétek által támogatva? Egyszerű felelet, nem! — A kereskedő nem szállíthat vízen és szárazon biztosan. mert közlekedő űtaink ingoványossága. s hajózható vizeink sza­bályozatlansága miatt szállítmánya ezer ve­szélynek van kitéve, és ha kár történik, ki­sebb vagy nagyobb: csekélyebb tehetségű kereskedőt a kisebb is örökre földhöz sújtja; a nagyobb pedig módosabbat is megráz, meg­ingat, és hol keres kárpótlási az ily vállalkozó károsodás esetében, holott ö minden vagyo­nát a nemzet kényelme, és jóllétéért kockáz­tatja? sehol, biztosítást csak szállítmány biz­tosító intézet adhatna. Az iparüzö meri e kevés vagyonkáját nagyobbszerü vállalatokba fektetni; a mes­terember mestersége tökéletesbitéséért mer e áldozatot tenni ? ha tudja hogy bukás, vagy nem sikerülés esetében sehol sem kap kárpótlást, mert a nemzet nem gondoskodott oly intézetről, mely neki véletlen elszegé­nyedés esetére kenyeret biztosítóit volna. És ha volnának töke, és nyugdíj biztosító intézeteink az iparüzö, és mesterember elébb biztosítaná magát, és övéit, és azután bátran, s szabadon láthatna üzletéhez, mert a kétes jövő, tévesztett cél, vagy roszul sikerült terv miatt nem kellene a koldusbottól félnie. A mező gazdászat virágzását nemesí­tett lovak, címeres szarvasmarha , finom gyapjujú juhok, jó gabona, nemes gyümöl­csösök, jó bortermő hegyek eszközlik : de a mező gazdászat bármely ágát ki űzheti szabadon? ki számíthat arra hogy ezen év­ben ennyi s ennyi nemesített csikót, szar­vas marhát ad el, vagy ennyi s ennyi gyap­jút ad nyája? hiszen egy marhadög mind ezen szép reményeket, s hiú emberi számí­tásokat pillanat alatt keresztül húzhatja, s megsemmilheti. Melyik mező gazda állíthatja hogy magtárába ennyi s ennyi őszi és tava­szi gabonát méret be; vagy hordóiba annyi s ennyi ízletes mustot szüret; vagy gyü­mölcsöséből ennyi s ennyi jövedelmet vesz be? hiszen egy hirtelen keletkezett sáppadi felhő rózsaszín reményeire egy dördül élt el halálszint vonhat. Ha volnának barom és jégkár ellen biztositó intézeteink, mező­gazdászainak csak akkor virágozhatnék, s egy maroknyi jégfelleg nem tenne egész megyéket koldus szegényekké, s a kárlala- nokat csupa kénytelen nemeslelküségböl a nyomorral küzdők adófizetőivé. Minden országot a díszes palotákkal büszkélkedő városok, szépen rendezett fal­vak. csinos gazdasági épületek tesznek fel­tűnővé, s kiessé. És ki fogja vagyona nagy részéi csinos házak, diszes gazdasági épüle­tek emelésére fordítani ? ha minden pillanat­ban attól kell rettegnie, hogy az irigykedő emberi természet, rósz akarat, vagy a szom­széd gondatlansága miatt egy nem remény­lett. de elkövetkezhető percben minden épü­letei hamvakba dőlhetnek; és nincs inté­zel, mely neki önhibáján kivid szenvedeti kárát megtérítse. Ha volnának tűzkár ellen biztosító intézeteink, ha mindenki résztvenne azok jótékonyságában, a mellett bogy a ká­rosodott kárpótlást nyerne: a gonosz aka­ratú is tartózkodnék a gyújtogatástól, tudva azt hogy felebarátjának tűz által szenvedett kárál aránylagosan neki is kell viselnie. De nem csak az anyagi világra, ha­nem a nemzetek szellemi éleiére is ki hat a biztosító intézetek haszna, és jótékonysága. A művész nem élhet művészetének azon oda engedés, s ön feláldozással, s úgy szol- váu müvészetéveli összeolvadással, minőt ihletett keblű művésztől a művészet fogal­ma követel. Nálunk a művészet kenyérke­resetmód. s nem hivatás, azért ha meglát- • szanak honi müveinken a napszámosság göröngyei, s verejték csöppjei, ne a művé­szetet, ne is a művészt vádoljuk, hanem okoljuk ön magunkat. A művészet bármely fenséges, bármely magasztos is csak a lé­leknek ad tápot, de a testet éhezni hagyja: azért szükségesek az életbiztosító intézetek. 9*

Next

/
Thumbnails
Contents