Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

1

8

legyenek mint én, és az emberek epedni fognak fényök után.

Ezzel lehajolt és a kisded szemeire lehelt.

— Én vagyok a nap, — mondá a harmadik, — én leszek keresztanyád, és mosolygásod olyan legyen, mint az én sugaram, mely a virágokat felébreszti hosszú téli álmukból.

És ezzel lehajolt s megcsókolá a gyermek ajkait.

Az anya ekkor üdvözülten mosolygott, mélyen felsohajtott megkönnyebbült kebléből, és a fényes alakok eltűntek. —-----Kis idő múlva lódobogás hallatszék a magányos erdei úton, s két lovas jelent meg, meleg bundákba burkolva, s élénk beszélgetésbe merülve.

— Elhiheti nekem, komám uram, — mondá az egyik, — ilyen keresztelést, any- nyi pompát és fényt még nem látott az orPetöli gyermekkori lakhelye. (Lásd szövegét az 1. lap.)

szág. A király mindent elkövetett, hogy egyetlen trónörökösének keresztelési ünnepélye fényes legyen; négy idegen fejedelem tartotta kis Kaczagány herczegünket a keresztvízre; ha abból nem lesz okos ember, az bizony nem az ö hibájok. A király rendkívül kegyes volt az egyszerű polgárok iránt, s kezdem hinni, hogy tán kissé mélyebben néztem a pohárba a szokottnál, az pedig sehogy sem fog tetszeni feleségemnek.

— Megálljon, koma! — szólt a másik hirtelen, — ott fekszik egy emberi alak a hóban. —Ezzel gyorsan leszállt sa szegény asszony fölé hajolt, mondván: — Megfagyott nő ez! felteszszük öt az egyik lóra, hadd lássuk, lehet-e még segiteni rajta, és ebben a ruha- meg kendő-csomagban kis gyermek van. Lám, az még meleg, szálljon le koma, és segitsen nekem.

A hirtelen kijózanodott koma leszállt