Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Porzsolt Kálmántól. «3? Fejlődése egy bizonyos szakában minden lelkesebb költőt meg szokta lepni ez a hangulat, mely Petőfin is uralkodott több mint egy féléven át, s a hatás ott van verseiben visszatükröződve. Költészete elvesztette ekkor az egyszerűség báját, mesterkéltté, szinte hatás vadászóvá lett, stylje pedig kuszáit s pongyola; az egyszerű szép kifejezéseket felváltották a Victor Hugói bom- basztok, dagály, tartalmatlan bizarr frázisok, üres „nagy mondások“, ijesztő szappanbuborékok, jámbor rakéták. Különösen erős kifejezést nyer e hang a Szalk-Szent-Mártonban írt s Toldy által hibásan1) tankölteménynek címzett „Felhőkében. S az utánzók Petőfinek épen ezen árnyoldalát, betegségét, hibáit, szinte gyermekes nagyzását, túlzásait majmolták az ötvenes években s különösen épen Az őrültet választották mintául, még ha józan verset akartak írni, akkor is. S hogy Petőfi nem veszett el e végletben, hogy a mély gondolkozók e lelki bajából kigyógyult, csak is a szerelemnek, Szendrey Júliának köszönheti. Az őrültben is ez a sötét világnézet, pessimistikus fölfogás, ez a vigasztalhatlan világfájdalom, ez a legnemesebb em- berszeretetben gyökeredző embergyűlölet csillan fel; s nyelvén, styljén is érzik a betegség. Hiszen épen negyvenhat elején írta Petőfi, még pedig Szalk-Szent-Mártonban, hol szüleinek kocsmája volt. Ide rándult le többször ez időben, sőt Pálffyval együtt szobát is bérelt ki. Visszavonult a zajosabb élettől, gondolatokba s komoly tanulmányokba merült; lyrai költeményt is jóval kevesebbet írt ez évben mint a megelőző s utána következőkben. Nagyobb szabású terveket szőttek; — ekkor volt a tizek szövetkezése2 *) a lapszerkesztők s kiadók ellen; Petőfi főtényező ]) Igen is, hibásan • mert nincs abban a 66 versecskében egyetlen egy sem, mely tanítani akarna vagy tudna; mindössze is csak a kétkedés, pessimis- mus, világfájdalom vagy az egyéni fájdalom költeményei, melyekben euy-egy szép hasonlat, mélyebb érzés vagy igaz reflexió van, de tanító elem nincs.-) Melynek magyarázatára álljon itt az „Életképek“ 1846. apr. 18-iki mellékletén az „Irodalmi Or“-ben megjelent ,,Nj ilatkozat.4 Az „Életképek“ 13-ik számában azon hír közöltetvén, miszerint némely fiatal írók elhatárzák magok közt, hogy ezentúl semminemű szépirodalmi lapban nem dolgozandnak : közlő az érdeklett egyéneket fölszólítja, hogy e hír alaptalanságáról nyilatkozzanak. Miután e hír és közlés alulírottakat illeti, s miután néhány lap újdonság- írói és levelezői, e közlés nyomán, alulírottakról és szándékukról elferdített tudósításokat és epés megjegyzéseket kezdtek hintegetni a közönség előtt : szükségesnek látják alulírottak kinyilatkoztatni, miszerint, igenis, ők elhatárzák, hogy folyó évi julius hó első napjától kezdve, munkálkodásukat a szépirodalmi lapoktól megvonják, s erejöket nagyobb dolgozatok, s különösen pedig majdan egy általuk közös erővel megindítandó irodalmi vállalat kiállítására fordítandják, kijelentvén egyszersmind jelen nyilatkozatban azt is, miszerint alulírottakat ezen irodalmi vállalat létesítése célján kívül, semminemű mellékes, vagy talán — mint némelyek hinni s állítni akarnák — szenvedélyszülte cél nem vezeté. Ennyit a tisztelt közönségnek tudtul adni s némelyek irányában megjegyezni
