Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
________________________________35. »mám._______________________________ E LLENZÉK. politikai És társadalmi napilap. Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály-ntcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva E^ész évre....................16 irt. || Negyedévié . . . 4 frt. Félévre........................8 frt. jj Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. E gyes szám ára 5 kr. .Méjijei Ilik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Jókai Mór. A költő, ki elhozta szegényes falaink közé gazdag szivét és örök ke- délyét, legyen c helyen is üdvözölve. Az ember, ki hozzánk jött láng- eszével, hogy a mit nemzetünk géniusza oly pazar bőkezűséggel osztott neki, annak meleg sugaraiból reánk is egy kis lényt árasszon, legyen üdvözölve. A tudós, a hazafi, az ir<5 bocsássa meg nekünk, hogy parányi tehetséggel parányi részben mondjuk mi azt, mit ; valójában a halhatatlanság végtelen ut- ! ján lógnak a jövő nemzedékek fölötte elmondani. Háladatos érzelmekkel járul az „Ellenzék “ is, hogy szaporítsa egy hervatag levéllel azt a koszorút, melyet Kolozsvár apraja nagyja Jókainak nyújt. Hervatag a mi kezünk között ; örökzöld az ő sugárkoronás fején. Es üdvözöljük őt a politikust is. A gondviselés azt a^kiváltságot adta a Nagyoknak, hogy vetéseiknél még a dudvából is virág fakadjon. Mondják: hibázik, ha politizál; mi azt mondjuk: hibáznék, ha közönyös lenne hazánk iránt. Hite, ízlése, véralkata más képeket festett az oltárra, mint a minőket mi szeretünk látni. Imádságának is más a szövege, mint a mienknek. De Istenségünk egy, és bármely párthoz tartozzék ö, mindig és mindenben a mi Istenségünk dicsőségét munkálja. Ifjúságunk tündérkertjét ő népesítette meg nemes álomképeinek szép alakjaival; zengzetes nyelvünk bájait ö oltotta lelkűnkbe; a közös rabság éjjelében az ő glóriája világított nekünk s a némaság dermesztő napjaiban az ő tollának perczegése tudatta, hogy ébren vagyunk. Fogadja hálás üdvözletünket. BARTHA MIKLÓS. Egy elveszett magyar. Vajda László ur lvolozs vármegye bizottságának tagja és régi magyar nemzeti család ivadéka. Am Vajda ur „románnak“ tartja ma6át, annak vallja magát tettel és szóval. Ma is egy „román“ tettet akar véghez vinni. Kolozsvárme- gye mai bizottsági közgyűlésének napirendjére egy indítvány van kitűzve; ez inditványt Vajda ur tette és annak a lényege oda megy ki, hogy a közgyűlés intézzen feliratot a kormányhoz az iránt, hogy mindazon egyletek statútumait, melyek különböző czimek alatt arra törekednek, hogy a nem-magyar ajkú nemzetiségek a magyar nemzetbe beolvasztassanak — a kormány ne erősítse meg. Indítványozta továbbá, hogy utasittassék a megye alispánja és az egész tisztikar, hogy a most alakulóban levő hasonló c z é 1 u egylettől (erdélyrészi kulfcur- egylet) magát távol tartsa. Vajda László ur, ismételjük: egy erdélyi magyar nemesi család ivadéka, de „románnak“ vallja magát s mint ilyen teszi meg indítványát. Hát ez a tény magában egy ité- letmondás a tervezett indítvány fölött. Epen az a szomorú tény, hogy egy ilyen inditványt egy eloláhosodott m a- gyar nemes tesz, eléggé megvilágítja azt a kérdést, bogy mi a kordereje, a helyessége és a jogosultsága annak az indítványnak. — Ha más argumentum egyetlen egy sem volna a magyar kul- turegyletek szükségessége és jogosultsága mellett: ez az indítvány egyes- egyediil igazolná azokat és igazolná törekvéseiket. \ ajda László élő példa, mely minden érvelésnél és fejtegetésnél ékesebben beszél. 0, egy magyar nemesi család eloláhosodott sarjadéka azt kívánja, hogy Magyarország kormánya ne engedje meg magyar földön az állam hivatalos nyelvének a terjesztését. Nemcsak, de miután a knlturegyletek czél- ja első sorban a nemzetiségökből idők folytán kivetkőzött magyar elemek visz- szahóditása : Vajda ur indítványa egyúttal azt jelenti, hogy a magyar kormány tiltsa meg a magyar nemzetnek, hogy magyar maradjon és mint olyan védelmezze magát az idegen fajokba való beolvadás, a feloszlás, a lassú halál ellen. Szóljunk higgadtan. Meggondolta-é az indítványozó, hogy mit merészel követelni Magyarország kormányától ? Lehetetlen, hogy gondolkozott volna efölött, mert akkor még eszébe sem jutott volna ilyen, az összes világtörténelemben s minden népek életében páratlan gondolat. Vajda ur „románnak“ vallja magát magyar nemes létére. Még pedig az úgynevezett „mérsékeltebbek“ közé szereti magát sorozni. Nos hát elemezzük indítványát nem mérsékelt, hanem a legtulzóbb dákoromán álláspontjából. Magyarországot ezer év óta magyarnak ismeri a história. Ez a faj sütötte rá ez államra nemzeti bélyegét, ez a faj teremtette megás tartotta fenn egy évezred viharai közepett, ez a faj teremtette meg ez országnak politikai, közjogi, társadalmi intézményeit, ez a faj teremtette meg ez ország kultúráját. Kolozsvár, szombat, január 31, 1885. K I ADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alkn utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyilttári czikkak gármond sora után 20 kr. fizetendő. tatni az öngyilkos tétlenséget ; s nem fogjuk többé tűrni, hogy több \ ajda László k o r c s o s u 1 j o n el és ki a m a g y a r nemzet-testből. Politikai hir. — Országgyiiiós. Az igazságügyi táreza részletes tárgyalását is befejezte a képvi- selöház a tegnapi ülésben s utánna megkezdte a honvédelmi táreza tárgyalását s az általános vitát e táreza lelett is bevégezték. Az ülésen az elnöki bejelentések után Veszter Imre Panier miniszternek csütörtöki beszédére reflektálva, helyreigazítja beszédének félremagyarázott szavait s kijelenti, hogy a kinevezésekről és előléptetésekről egy árva szót sem mondott, pedig épen e tárgyban nagyon furcsa dolgokat tudott volna elmondani. Fentartja magának a jogot, hogy más alkalommal mondja el azokat. (Helyeslés követte e rövid felszólalást a bal- é3 szélsőbalon.) Pauler miniszter szintoly röviden felelt s oda módosítja kijelentését, bogy az ellenzék részéről többen szólották az érintett ügyben. — A királyi törvényszékek és járásbíróságok személyi és dologi tételeinél Orbán Balázs szólalt fel s úgy mond, mindent az anyagi haszon dominál. — A bírói napidijaknál sok visszaélés követhetik el, nem fogadja el a miniszter argumentáezióit, hogy kiszálláskor külön kell magukat élelmezniök stb. mert a kiküldött biró nem költ többet, de még na • pi dijjait is megtakarítja. Tiszteli a bíróságokat, de nem tartja őket kritikán felülieknek. Imre Aurél beszédét jövő számunkban egész terjedelmében közöljük. Aután ismét Pauler miniszter szólott védelmezve a bírói napidijakat, mire a tétel elfogadtatott. A rabsególyezési alap hasonlóképeu elfogadtatott. A törvények szerkesztésére előirányzott tételnél Haviar Dániel a miniszternek a hit- bizományokra vonatkozó kijelentésére reflektálva felhozta Deák Ferencznek 1834 ben mondott beszédét, melylyel ez intézményt ellenezte, s akkor az ország zajos éljenzéssel hozta meg a végzést, mely a hitbizományo- kat eltörölte. Sajátságosnak tartja, hogy 40 évvel később épen az igazságügyminiszter tesz ellenkező kijelentést. Végül felemlíti a Taubioger tart. hadnagy esetét és sérelmesnek tartja, hogy magyar honpolgár katonai bíróság által tetszés szerint Ítéltetik el. Pauler miniszter válaszában azt feleli, hogy a Taubinger eset Horvátországra tartozik, s ezzel kurtán furcsán el lett intézve ez ügy. A hitbizomá- nyokra nézve pedig azt felelte, hogy az 1880-iki törvény felhatalmazta a minisztert, hogy a hitbizományok tárgyában rendeletet hozzon. Hosszasabban szólott Helfy Ignácz, s e beszédet jövő számunkban egész terjedelmében közölni fogjuk. Az igazságügyi budget ezután letárgyaltatott, s napirendre került a honvédelmi táreza. Stein- acker Ödön ama visszásságot emeli ki, hogy a szállításoknál verseny kizárásával kézalatt konzorcziumnak adattak ki. — Br. Fejér- váry miniszter elmondta első ministeri beszédét. de kevés hatással, akadozva, s válasza semmi tekintetben sem volt kielégítő. A botrányos szállításokra azt mondta, hogy nem más vállalkozó — és ezért kéz alatt hosszú időre köttetett meg a szerződés! És —-a honvédelmi táreza költségvetését a ház többsége elfogadta. A részletes vita a mai (jan 31.) ülésre halasztatott. Replika. Hegedűs Sándor „Nemzedékünk“ czimü felolvasásában kiindulási pontul választotta azon „rettenetes“ versemet, mely karácsonykor az „Ellenzékiben jelent meg. Elmondván nézeteit erről a versről, arra az eredményre jut, hogy a költők sohasem tudják tisztán megítélni a kort, melyben élnek ; igaztalanok és túlzók. mert képzelgők és érzékenyek. B. Eötvös J., a ki, gondolom, szintén volt valaki, ezzel ellenkezőleg (Lásd Magyar irók és államférfiak, 1868. 273. 1.) azt meri kérdezni: „Hol van egy nagyszerű gondolat, melynek bajnokai közt nem lantosok állnának első sorban ?“ Hegedűs Sándor egy futó s valóban felszínes pillantást vetvén a régibb költők hazafias lyrájára, úgy véli, hogy e lyra mindig igaztalan és túlzó volt s igy egészében véve nem is egyéb, mint a hazai történelem meghamisítása. Gyulai Pál, a budapesti egyetem irodalom-történet tanára, ezzel a nézettel ellenkezőleg nem átallja kimondaui (Lásd Vörösmarty Életr. 248. 1.) hogy „a magyar hazafias lyra rövidben a magyar nemzet történelme.“ Hegedűs Sándor megbotránkozik azon, hogy a XYI. századi Szkárosi Horváth András szidni, átkozni meri nemzetét, (Toldyt, Sziládyt stb. nem botránkoztatja meg) ; sérti, hogy Balassa Bálint könyeket hullat hazájáért, (mai napság, az igaz, ilyesmi nem szokás !); nincs ínyére, hogy Ányos, Baróthi Szabó s Gvadányi az idegen viseletét saty- rizálják (hiszen az az idegen viselet — haladás volt!); nem érti, hogy tudta megírni Berzsenyi a „Romlásnak indult hajdan erős magyar“-t (semmi oka sem volt rá !); csodálkozik, hogy Döbrentei a „Szegény, elfásult hazáról“ panaszkodik (szintén ok nélkül), hogy Kölcsey a „Hymnus“.bau a balsorsot emlegeti (nevetséges !) és „Zrinyi dala“ czimü versében kétségbeesik (a kis- lelkü !); hogy Garay a dicső múlt után 8ohajtoz (inkább magasztalta volna azt a jelent, melyben éhen veszett). Hegedűs ur mindezeket nem érti meg és több mint valószínű, hogy sohasem is fogja megérteni, mert a ki a költői müvek keletkezési pro- cessusáról csak annyit tud, mint ő, és csak úgy tudja vonatkoztatni azokat a korra, melynek termékei, mint ő vonatkoztatja : az bukdácsolni fog Ítéletében, s a helyett, hogy megértene valamit, félreért mindent. Vagy nem a legvadabb félreértésről tesz-e bizonyságot, midőn Petőfit úgy üdvözli, mint a ki a „Magyar nemzet“ czimü költeményében a mások örökös panasza és korholása után az első biztató szót hangoztatja, sőt ,e 1 b i z a k o d v a‘ mondja : Járjatok be íuiuden földet, Melyet isten megteremtett S nem akadtok bizonyára, A magyar nemzet párjára ! AZ „ELLENZÉK'1 TÁRCZÁJA 1885. Január 31. Magyar nóta Moszkvában. Egy szép este egy honfi tál sunkkat Iheázgattam Moszkvában. Kilencz felé járt az óra, midőn barátom egyszerre igy kiált fel: Nem akarná megnézni, hogyan élnek a moszkvaiak éjjel. — De biz azt jó volna megnézni. Induljunk. — Kissé korán vau ugyan, de se baj. Majd csak elbeszélgetünk ott éjfélig. Mert a moszkvai élet éjfél tájbau kezdődik igazán. Menjünk a Strelnába. Épen kilencz óra van, most már talán kapunk kocsit is. — Már? Talán? — Csak nem gondolja, hogy holmi közönséges irvoscsikon megyünk ki. Nappal megjárja az a keskeny egy lovas szán, melyen az utas minduntalan a kocsis hátába üti az orrát, azután minél keskenyebb a kocsi, annál sikkesebb; az orosz ember, ha nővel megy, lehetőleg keskeny szánt választ és jól magához szorítja a nőt, hogy az ki ne essék a piczi járműből. De már késő este, mikor a fejébe szállt a diner bora, kényelmesebb kocsit választ A kétfogatu széles szánok nappal nem is láthatók sehol; csak este 9 órakor bújnak elő, hogy reggel öt órakor megint eltűnjenek. Pompás jármüvek ; villámsebesen repülnek, félóra múlva már helyben leszünk. — Olyan messzire van a Strelna ? És lesz ott sok ember? — Csak hét kilometeruyire van ide. És az orosz épen azért kedveli azt a mulató helyet. Mikor a diner mellett 4—5 órát mulatott, fris levegő kell neki. Bele ül a „para“-ba, vagy a „troiká“-ba és a városból kifelé igyekszik. A húsz foknyi hideg, az őrült seb»8ségü hajtás kiverik a fejéből a legerősebb borgőzt is. Amint a kapus a vendéglő ajtaját kinyitja előttünk, öt—hat kocsiba ütközünk, a kik megszállva tartották a kijáratot. Mire kilépünk, odajön még vagy tiz kocsi. Valamennyien nagv zajjal kinálgatják kocsijaikat. ELlökdösik egymást; az egyik enyelgő hangoD, a másik alázatosan hizel- kedve, a harmadik siránkozva, könyörögve ajánlja fel szolgálatát. Az embernek a szive szinte megesik rajtuk. Vannak köztük 12—14 éves suhanezok is, furcsán néznek ki a rengeteg széles és magas báránybőr kucsmákban. Testöket otromba nagy kaftán födi és a kis emberek mikor utánunk szaladnak, olyan formán mozognak lötyögő széles bő ruhájukban, akár a túlságosan hizott kacsák, mikor megkergetik a pajkos gyermekek. Húsz lépésre futnak utánunk a kocsisok, mig végre belátják, hogy hasztalan. Akkor visszamennek és nem lévén más dolguk — dévajkodnak egymással. Visszatekintek és úgy rémlik előttem, mintha 20 széles, megtömött gabonazsák kerekedett volna vig concanra. Kissé tovább megyünk és a kereskedői klub elé érünk. Ott ácsorogl—5 kétfogatu. Ismerősöm egész halkan csak annyit mond : — A Strelnába : reggelig ! A kocsisok mind felugráluak és hozzánk rohannak. — Tessék, kitűnő lovaim vannak ; nyolez rubelért kiviszem. „Én hetedfélért.“ „Négy rubel“ feleli kategorikusan az ismerősöm és tovább halad. A kocsisok utána. Ez a faj, ez a iiemzet most kezdi visszabóditni egyideig elrablóit nemzeti jogait. Részben visszaküzdötte állami önállóságát. Kezd saját sorsának urává lenni. És az egykoron az idegen hatalom által lábbal tiport államiság visz- szahóditására, Magyarország politikai önállósága visszakiizdésére az ország nemmagyar ajkú népfajai egyetlen lépést sem tettek, eg? csepp vért nem ontottak, sőt ők is segítettek az ország elnyomásában. Beállottak az idegen hatalom zsoldosainak. Am most mégis egyenlően osztozkodnak vele, a magyarral, a politika., «.özszabadságokban. Hát már most igazságos szívvel és józan észszel lehet-é követelni a magyar nemzettől, hogy mondjon le az életről? — hogy tagadja meg önmagát? — hogy ne igyekezzék önmagát és jövőjét biztositni? — hogy adja meg magát a lassú elhervadás halálának és ne törekedjék bár saját elveszett véreit visszahóditni ? Hát kívánhatja józan észszel a leg- tulzóbb nem mag yar nemzetiségű is, hogy a magyar tovább nézze összetett kezekkel: miként pusztul saját vére? Nem ! Ezt sem emberi, sem isteni, sem természeti, sem pozitív jog és igazság szempontjából nem követelheti a magyartól még a groszdeutsch szász, a dákoromán oláh és a pánszláv hor- vát sem. Vagy ha követelnék is: ám követeljék. Utóvégre nekünk is vau jogunk élni, ha nekik van joguk saját hazájuk életére törni. Aztán mit teszünk mi a kultur- egyletekkel ? Sem többet, sem kevesebbet, mint maguk ellenfeleink, számos egyleteik, iskoláik s hasonló eszközeik segélyével; ott az Albina, mely nem más mint egy romanizáló egylet részvényekre alapitva; ott van az Üpinca- egylet; ott van ti rom,in népnevelési egylet. Ezek a román egyletek mind nyíltan, kormányi lag megerősített alapszabályaik keretében hatalmasan mozdit- nak elé hasonló törekvéseket azokhoz, melyeket a magyar knlturegyletek tűztek maguk elé czélulHát ami mindenkinek szabad Magyarországon : az csak a magyarnak legyen megtiltva? Élni, küzdeni, har- czolni a léteiért csak a magyar nemzetnek nem szabad ? Vajda ur és ezer meg ezer hasonló eloláhosodott erdélyi magyar élő példája annak, hogy rtiennyit és mily irtózatosan vétkeztünk a múltban saját magunk ellen. Nos hát nem akarjuk tovább folyAz egyik könyörög, hegy adjon öt rubelt ; erre a többiek unisono oda kiáltják, hogy „no tessék !* és rohannak, valamennyien egyszerre a kocsijaikhoz és versenyt vágtatva állnak elő. Beülünk az egyil£ kocsiba és indulunk. Hátunk mögött a kitaijjrarad (belváros) czikk- czakkos fala fehérük ■ mögötte a Kreml egyik főkapujának az ibériai istenanyáról elnevezett kapunak fantasztikus tornya sö- tétlik. Sebesen vágtatva, megyünk az elegáns Tvezskáján fölfelé a hatalmas Sorast- nai-kolostorig. Itt az utcza kiszélesedik és tovább haladunk zsinór irányban egész a város végéig. Itt a hires pétervári, moszkvai országát képezi a 3 negyed óra járásra nyúló Tvezskája folytatását. Egy ötöd kilometer szélességű, rendkívül szépen gondozott országút, mely a Kremltől elhúzódik egész Pétervárig véges végig, hatszáz kilo méterre egyenes irányban, egyforma szélesen, egyforma beosztással mindenütt, sik területen, kikövezett mocsarakon, erdő hatványokon és televényes földeken keresztül, úgy ahogy a múlt században a koronázásra utazó czárnők waggon-nagyságu disztrivaéi és arm diát képező fegyveres kísérete számára rengeteg költséggel kiépítették. Pazarul díszített byzanczi architektúrájú nyári lakok mellett haladunk el. A sötét láthatár széléről fényes villamos nap sugárzik felénk. — Ez a Tar ! Mögötte van a Strelna. Negyedóra múlva oda érünk és egy elegáns vendéglőbe lépünk. — A nagy teremből ismert hangok ütik meg a fülemet: ,.Félegyházán kidobol- ták“. A csicsónét is danolják : „Csicsóné galambom, Beh rád illik a csókom“. — Hát ez micsoda ? kérdem az ismerősömtől. — Ez a magyar énekkar. Menjünk be, — Belépünk a nagy terembe : Az asztalok körül tarka élénk társaság foglal helyet Háromfelöl is hangzik az ének és mindenütt magyarul énekelnek ; ki halkan, ki csengő hangon, ki búsan, ki meg vígan. — Hát ön is idekerült Moszkvába ? szólít meg egyszerre az egyik fiatal leány. Jól megnéztem az én „ ismerősöm “-et. Hát egyike volt azoknak a fiatal leányoknak, a kiket Graniczában láttam, mikor a határrendőrség koleraveszóljeseknek nyilvánította és visszatartotta őket. ügy látszik, csupán vendégszeretetből akarták őket nehány napig Graniczában marasztalni. — Hát maguk mit csinálnak itt? — Itt vagyunk a Sarolta kisasszony társaságában. Nagyon jó dolgunk van. Pompás emberek ezek a muszkák. Elénekelünk egy magyar dalt és ezért az urak 100 meg 200 rublát fizetnek. Azután pezsgőt hozatnak a mennyi csak kell. Hanem a direktoráé, az nagyon vigyáz ránk. Itt lakunk valamennyien, mint az apáczák és csak ritkán mehetünk a városba sétálni. Hiszen sok pénzt lehet itt keresni, de azért mégis csak jobb lenne a kerepesi utón lenni. — Hát kié az a sok pénz, a mit kapnak ? — Mi csak fizetést kapunk, teljes ellátást és 60 vagy 100 rubelt egy hónapra, ki a hogy énekel. Amit az énekért kapunk, sz a direktornéé. Volt olyan hónap, hogy bevett 30,000 rublát. — Hogy lehetséges ez? — Az urak berendelnek minket egy külön szobába, bogy énekeljünk. Egy nóta ára legalább 25 rubla. De járnak ide her- czegek meg milliómos kereskedők is, a kik százasokkal fizetnek. Az ősszel sokat járt ide két nagy ur; azok, mint mondják, itt hagytak nehány hónap alatt vagy ötezer rublát. Kétkedve néztem utitársunkra és fran- cziául kérdeztem tőle, igaz lehet-e ez? — Lehet benne egy kis túlzás, de egyáltalán nem hihetetlen. Megismerkedtünk az igazgatónéval, ki most már harmadik éve van Moszkvában. Ez meg épen nem győzött dicsekedni, hogy ő mennyit keres. — Én ugyan pazarul költekezem, de azért a daltársulatommal aunyit kerestem, hogy jövő nyárra már felhagyok az üzlettel. Megélhetek a pénzemből úri módon. A kamatja kitesz majd évenként vagy harmad- félezer forintot. — Lehetetlen! — Hjah! Iszonyúan tudnak költeni ezek a muszkák. Úgy dobálóznak a százasokkal, mint a pesti urak a forintokkal. A gyémántokat, melyeket rajtam lát s melyek 5—6000 rublát érnek, ajándékba kaptam az uraktól, a kiknek roppant tetszik az én csárdás tánczom, meg a leányok magyar nótája. Nagyon megszerettek és a legelőkelőbb asszonyok is szivesen fogadnak, ha hozzájuk jövök. Hogyne ! Járnak ám ide hölgyek is. Igen tisztességes mulatóhely ez, csakhogy a souper meg a nóta nagyon drága és a pezsgőt nem mérik olyan olcsón, mint Parisban. Egy palaczkért elkérnek busz rubelt is. Nézze meg, hogy milyen ez a helyiség. Ilyet nem lát egy hamar. Kimentem a téli kertbe. Párját ritkító
