Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

Nekünk mithosz Petőfi Sándor. Egy történet, ami hogy volt, azt a magyar lirának az az aranyhalmaza bizonyítja, amit reánk hagyott.. Mese, a miből történetírók, adatokkal dolgozó pennás munkások akarnak történetet csinálni, hogy itt született, ez volt az apja, itt tanult és versrfikált, holott nekünk az az ember, akiről mesélnek, ismeretlen ... Akármicsoda precizitással is írják le, hogy milyen volt a formája, olyan nagy és beláthatatlan a mi törpeségünkben, hogy nem értjük. Hogy megvilágosodjék a mi értelmünk az 6 kolosszális figurájával szemben, ahhoz a költőnek kellene megszólalni és értelmezni, a személyes jóbarátság jussán a poéta eszményi nívóján állva elénk állítani a poétát, megmutatni, a mi kicsiségünknek a nagyot: ime bámuljátok.

A szobor akármilyen szép is máskülönben, kicsi az igazi nagysághoz. Valami sablon-király, vagy herceg, vagy hadvezér, akinek megadatott, hogy egy-két csatát nyerjen s nehány ezer embert rövid utón segítsen át a másvilágra, nagy lesz a kőben, különösen ha mester faragja ki. Az utódok nézik és bámulják a szép formás nagy követ, pedig az ember nem volt olyan csodálatos, mint a müvészmunka. A Petőfi Sándorok emlékezetéhez azonban méltatlan a kő meg a bronz. Ebből a matériából képtelenség meggyurni azt, akinek az eloszlásánál ahogy szerte szakadt a levegőbe menekülve a földtől, kábán áll meg egy nemzet és bámul utána, hogy egyszer talán csak mégis visszajön s nem folytatja tovább azt az ötven esztendős tréfát. Mert Pefőfi ábránd volt, aminek egyszerre vége lett. Istenem, micsoda gazdagok lennénk, ha még csak húsz esztendei munkát adott volna neki a költők istene.

Még sokat lehetne beszélni a kőről meg a bronzról ... Nem az az igazi emlék . . . Jókaitól azt kérjük ma, amikor a másodrendű emlékek száma növekedett egygyel, hogy alkossa meg az igazi Petőfi-emléket . . . írjon ő egy könyvet a meteorról, ami jött, lecsapott, szerteszórt egy nagy csomó tündöklő szikrát, a poétaság gyöngyeit s eltűnt, nem várva be, hogy hat fekete lóval vigyék ki a díszsírhelyre.

Várjuk a Petőfi-könyvet.

*