Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
IV-ik évfolyam. 85. szán !i. 1876. octóber 21-én. SZEKESFEHE Megjelenne.: heteukint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerit esz tőség és kiadóhivatal: Belv., iakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi közlök nr. Szerkesztőiéi értekezni lehet naponkint délelőtt 8- tolit; délután 3—5 óráig. VIDÉKÉ Előfizetési árak.: Egész évre ...................8 frt. — kr. Fé l évre........................4 írt. — kr. Negyed évre...................2 frt. — kr. Eg y hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésében. Budapesten Hasenstein ésVogelnél, Dorottya-utcza.; Schvarcz József urnái Kristóftér I. sz.; Veisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. 'vtY Hirdetések jutányosán számíttatnak. ' C& Felelős szerkesztő és kiadó laptula jdonos: Csitári Káimán. ^ Felhívás, a 27 évvel ez előtt az erdélyi hadjáratban hősi hallállal elvérzett Petőfi Sándornak, az ő egyik legjobb barátja, legelső pártolóinak egyike Vahot Imre által Székesfehérvárott a „Magyar Király“-hoz czimzett vendéglő nagytermében f. 1876. évi október hó 26-áu, csütörtökön megtartandó felolvasási, szavalati és zenészeti emlék-ünnepe pattogására. Helyárak: ElSti rendű számzott szék 50 kr., másodrendű ülőhely 40 kr. állóhely 30 kr. Kezdete: fél 6 órakor. Vége: 7 órakor. Alolirott engedve a több oldalról tett nyilvános felhívásoknak, s különösen a kolozsvári lapok buzgó sürgetéseinek, legnépiesebb, legmagyarosabb, leglángelmübb, s éppen azért legnépszerűbb lantos költőnk, — Petőfi Sándor remek művei, élete és rejtélyes halála nagyobb, részint eddig még ismeretlen uj adatok nyomán egy ke- rekded egésszé összeállított hű j ellemraj zát, saját tapasztalataim, mélyebb tanulmányaim, vele történt személyes érintkezéseim, szorosabb irodalmi viszonyaink folytán szabatosan, s a hozzá illő legszabadabb szellemben dolgoztam ki, nem felületesen, nem elhamarkodva, hanem hosszabb érett megfontolás — s folytonos javítgatással. És most ötödször Székesfehérvárott hazánk egykori király-koronázási és temetkezési székvárosában hol a Petőfi lánglelkével annyira cgybeforradt tiszta magyar [érvben van képvi- következő rendben elem és szabad szellem a legnagyob sei ve, szándékozom azt felolvasni, és műsorozattal. 1. Megnyitóul zenészeti előadás. 2. Petőfi Sándor emléke, inkább jellem mint életrajz. Felolvassa Vahot Imre. I. szakasz. — Petőfi össszes költeményeinek magasabb felfogású, hű Petőfiről már 1844-ben kimondott Petőfi mint ember, mint testestül, lel! mint a romlatlan magyar nép leghiv a maga nemében páratlan költői egye első pártfogói. — Petőfi mint a pes szerkesztője, főmunkatársának akkor nak rendes kerékvágásba jövetele. - pártfogásom. — Mennyire egyező, ö verseinek szelleme, iránya a pesti Petőfi és az ő censorai, eszmebakói. - én Petőfit magyar öltönybe, a Csökön kanczamentébe s mi lett ennek a kő haragja és kétségbeesése a méltatlan védte és bátoritá őt fel akkor? — El ták meg Petőfit oly dühösen a magya által némitá el őket ? — A magyar i; veit Petőfi legjobban? — Nem vis; rándjai. Petőfi mint a szerelem tánc? gyan léptette föl Petőfi Jókait mint i az én lapomban? Petőfi függetlenségi történt emancipálása, szabad szárnyra tavaszi elrepülése a vidékre az ő JegJ naihoz. — Petőfi diadala, ntazása, beküldött s prózában irt utazási ő legeredetibb sajátságai, jellemvonái nész, mint színmű- és regényíró, mint valója. — Petőfi külseje, ruhaviseletep Petőfi a nemzeti színházi páholyban.' és önálló jellemzése, jóslatom teljesülése, testül magyar ember, ebb képviselője, mint miség. — Petőfi leg- ti „Divatlap“ segéd- i átalakulása, sorsá— Az én igénytelen szhangzó volt Petőfi „ Divatlap “-éval? — — Hogyan bujtattam ai által viselt prémes vétkezése? — Petőfi bírálatok miatt. Ki eintén miért támad- i* lapok? S utóbb mi rók közt kiket ked- mnzott szerelmi áb- os bolondja. — Ho- •egényirót legelőször harcza önmagával, s ' ocsátá's. — Petőfi vidékről lei. — Petőfinek az sai. Petőfi mint szi- ; saját verseinek sza- , testi ügyessége. — — Petőfi és a geniális magyar zeneszerző. Rózsavölgyi, a mi úgynevezett Márkus bácsink. Petőfi összes műveinek olcsó és még is drága kiadója. — Petőfi összes költeményeinek legújabb képes diszkiadása. Miért nem választó meg Petőfit tagjává a magyar tudományos akadémia? s ha ála után miért ko- szoruzta meg még is az ö összes költeményeit ? — Petőfinek végre még is feltalált szerelmi eszményképe, boldogsága és regényes nősülése. 3. Zenészeti előadás és szavalat. 4. Vahot Imre felolvasása Petőfiről. — II. szakasz. Petőfi az 1848-iki marcziusi napokban. — Petőfi mint forradalmi költő, szavaló. Petőfi és a szabad szellemű fővárosi magyar izraeliták. — Petőfi esküje és esküvője a szabadság istennőjével, s egyszersmind eljegyzése a halállal. — Petőfi mint országos képviselő-jelölt. — Petőfi összezörrenése az öreg Vörösmartyval, mint ovatos politikussal. — Petőfi elhagyja a polgári pályát, beáll a honvédek sorába, de azért kardja mellett lantját még erősebben, a szabadságharcz tüzében még lelkesitőbben pengeti. — Petőfi sorsa és végzete az, hogy lelki rokona, Bem táborába kerül. — Petőfi, mint Bem apó kedvelt tábori költője, titkára, szárnysegéde. — Petőfi mint. vitéz honvéd több csata »au vesz részt s kitünteti magát. - Bem Petőfit hősies magaviseleté és harezra lelke.,ItC _.:„ba 1 '^italaiért eiobb aZaZüüossa, utóbb őrnaggyá cinen s eidenijeiíel díszíti föl. — Petőfi 1849. év elején szabadságot nyer Bemtől visszatérni nejéhez, s fiához Budára. — Útközben P. kemény összeütközése Debreczenben a jó öreg Mészáros Lázárnál. Az én utolsó találkozásom Petőfivel Budavár őstTÁRCZA, Gyöngyök az érzelmek tengeréből. Irta: Németh Jánosné. Mily nagy, mily magasztosan szép jelentőség rejlik ez egyszerű szavakban: igaz konyák! Valóban, lehetne-e fenségesebb adománya az isteni gondviselésnek, mint az érzelmeknek az emberi szív szentélyében fakasztott azon tiszta forrása, melyből örömünk édes kirnökei s fájdalmunk enyhitő balzsamcsepjei a „lélek tükrén“ keresztül egy-egy fényes köny alakjában tüuedezuek elő. Nézzük ama boldogságtól sugárzó szempárt, melyben az öröm könnye ragyog. Lehetne-e bosszú, ékes szóárban kifejezni ama végtelen gyönyört, mely e tündöklő könnycseppben tükrözik? Tekintsük azon bánatdult, sápadt arezot, melyen a fájdalom könnyei sötét barázdákat hagynak maguk után. Lehet-e napok folyama alatt elrebegni annyi szivreható panaszt, mint a mennyi e megtört szemek könyében Írva van? Nem, nem. És mégis a fájdalom e megtört könyei enyhitők, mert a kínok romboló hatalmának nyitnak utat, A felhővel a lélek rokon: Megkönuyebül, midőn esője hull. S valóban szerencsés az, legyen bár mindenétől megfosztva, kinek még könyűje van; könyüje, mely nem kegyetlenül feldúlt, hanem szelíden ellágyuló kebelből forrott fel. Oh, mig százszorosán boldogtalan azon bánattal küzdő kebel, mely a fájdalom sötét perczeiben ily enyhitő cseppeket hullatni nem bír. Az igaz köny hű tükre szivünk leggyengédebb érzelmeinek s legszentebb hajlamainak. Benne ismerhetjük fel a folytonosan működő lélek legmélyebb titkait, ép úgy, mint az átkos szenvedélyek legborzasztóbb örvényét, melybe a szív irányt tévesztve sülyedett. Benne rejlik legbiztosabb nyilvánulása gondolataink, érzelmeink, s élményeinknek. És mégis vajmi kevesen ismerik az emberi szív e drága gyöngyeinek valódi értékét! Mily tiszteletlenül, mily kicsinylő megvetéssel tekintenek gyakran könyekre, a nélkül, hogy meggondolnák, miként a kebel e jótékony harmata azon égből hull alá, hol a szerencse csillagai a balsors kegyetlen vihara által oltatnak ki, hol a búgond sötét fellegei vonulnak el, s a szív minden zúgái i keresztül vándorolva, azt egy rövid pillanat alatt keservvel áras ztják el. Tiszteljétek a könyeket! Oh, de vajmi sokszor megtörténik, h ogy akaratunk ellenére közönyösen, sőt merev érzéketlenségge l pillantunk egy siró szempárba, s valami titkos ösztönön al apuló ellenszenv nem hagy gondolnunk azon magasztos szerep re, hogy e könnyeket a részvét és felebaráti szeretet melegével felszántsuk. Miért? — kérdezik önök. Mert a tiszta érzelem csillámait i lem véljük felismerni e könnyekben. Mennyire szánandó, mily nyomom az on ember, ki a tettetés, a kétszinüség álkönyeit sajtolván ki sz emeiből, övéit ezáltal tévútra vezetni szándékozik. Önmagát bünteti, önmagát csalja a legszentebb s legmagasabb fogalomnak: a szív tisztaságának rovására. Az ily könny méreg, mely a szív éle tét eloltja. Az álkönnyeket siró előtt bezárul a földi üdv édeue, s a könyör és kegyesség mennyei sugarai nem hintenek jótékony vezérfényt életutjaira. Vak lesz ő, s e kiuzó sötétségben hiába keres oltalmat, menekülést — Királyi gyémánt az igaz- s hamis kő az álkönny. Az elsőt Isten veté a földbe, Isten teremté a szívbe, mig a másikat gyarló áluok emberek készítik- g sajtolják ki önmaguk s a világ ámítására. Óvakodjatok az álsiróktól, kiknek könnyeit a lélek titkos ösztöne nem készt letörölni, mert ők tzivteleneh, s tiszteljétek az igaz könnyeket, mert azok a szív mélyéből, égtől küldetve jönnek. I. Mint gyermek engedetlen, akaratoi, csintalan valék — beszélő egy barátnőm, s midőn pajkosságoaért először megbüntettek, eddigelé nem érzett éles fájdalom nyilallott keresztül lelkemen, s pár keserű könnycsepp gördü; alá arezomra. E könnyek nem egyedül a fájdalom hanem egyszersmind a szégyenérzet szülöttei valának, s mélyn, igen mélyen lőnek szivembe temetve. A gyermeteg kort az ifjúi, s ezt későb az érett kor követé, s im, az egykor önérzetre ébredt gyermeki %%v könnyeinek emléke még most is hiven él lelkem előtt. II. A kedves ifjú lányka üde arczát gengéd pir borítja el, miként ébredő piros hajnala csillagfény«, mosolygó égboltot. Szivében ezer eddigelé ismeretlen édes-titkos érzelem fejledezik, miként illatos tarka virágok a tavasz első langy leheletére. És valóban, a tavasz költözött magasztos bubájával az ifjú szívbe. A szerelem ragyogó arany tavasza! Igen, — szerelem, az Isten lángtekintetéből szivünkbe bulit égi szikra, melynek tisztán megőrzött bűvös fénye a földi édent világítja meg lelkünk előtt — ez népesítő be az ifjú szív feltárult világát. Ő szeret! Szerelmen kezdődött a világ, szerelmen kezdődik az élet, szerelmen kezdődik a mennyország. Mily boldog, mily üdvözölt ő! A gyengéd kebel alig birja elviselni a végteleu gyönyört, s a leányka kis kezeit az ég télé tárva, lelkesülten sóhajt fel: Istenem, légy velem, tartsd meg nekem őt, s ne zúzd szét földi boldogságomat, És ekkor pár csillogó könny hull alá a szép szemek egéből az üde pirtól bevülő arezra. Az átálmodott boldogság, az első szerelem könnyei ezek! III. Szép ifjú pár áll az oltár zsámolyánál. Kéz kézben, szem szemen, boldogság a szivben. Ajkaik gyönyörtől reszketve susogják a lelkész ünnepélyes kérdésére: az üdvözítő igent! Megtörtént. Egymáséi levének Isten szine előtt, áldást és oltalmat esdve a szentesített frigyre. E magasztos pillanatban felizgul a képzelem, csodás jeleneteket varázsolva a boldogságittas lélek elé. A lelkész ajkairól elreppent szavak, mint túlvilági hangok, mint imára hivő harang csengése — mely a kies völgy illatos virágai felett hullámzik el — zeng füleikbe. Az oltár, mely előtt örök hűséget esküvének egymásnak, Isten trónjaként sugárzik szemeik elé, hol a mindent látó szem betekint a szivek titkos redői közé, s az áldó és büntető kéz szigorúan feljegyez minden szócskát, mely esküvel pecsételve az ajkakról elreppenik. A lelkész végszavai mélyen vésődnek a szív fenekére: az egymásérti feláldozás magasztos érzelme által szilárdul meg a családi boldogság alapja: a lelki nyugalom. Szemeikben könnyek ragyognak, visszatükröződve az oltár csillogó fényében. Az öröm, az elért boldogság könnyei ezek. IV. Sötét lap tárul fel előttünk a végzet könyvéből.
