Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
14G Értesítő. országban is csak most jelenik meg K. Kehr Geschichte der Methodiken. Annál örvendetesebb jelenség teliát, liogy a mi irodalmunkban egyidejűleg egy nagyobb (Molnár Aladár : A közoktatás története Magyar- országon a XVIII. században) és egy kisebb (a czímbeli könyv) munka hívja föl a közérdeklődést hazai történelmünk azon ágára, melynek tárgyát, a közművelődést, teljes joggal nyilvánítá Eötvösünk Magyar- ország jövője egyik alapföltételének. Az ismertetésünk tárgyáúl szolgáló munka első helyen a néptanítók szükségeit tartotta ugyan szem előtt, de egészben véve mégis mindazokhoz szól, kik a népiskola nagy fontosságát úgy nemzeti, valamint állami és társadalmi szempontból is kellően méltányolják. Képszerűen, de gondos alapossággal deríti ki és világítja meg a népiskola múltját, hogy igazolja s megértesse a jelent, s egyszersmind — legalább a pedagógiai irodalom terén — utat mutasson a jövő felé. S ez a czélzata, volna bár akár mennyi hibája is különben, már maga is különösebb becsülésre érdemesíti e munkát. Mert nem vigasztalan ugyan a magyar pedagógiának se múltja, se főleg jelene, de azt még sem őröm látnunk, hogy legtöbbnyire idegen (német) nyomokon haladt, idegen szellemből táplálkozott s idegen irányokba terelte értelmi fejlődésünket. Igaz, hogy mint a kisebb nemzetek egyike, már számunknál fogva sem vonhattuk el, sőt nem is vonhatjuk el teljesen mágunkat a nagyobb népek hatása alól; de arra törekedhetünk, sőt törekedni kötelesek vagyunk, hogy faji, nemzeti egyediségünk liamisitatlanúl érvényesüljön úgy társadalmi és politikai életünkben, mint bármely néven nevezhető intézményeinkben. A kölcsön mindig a kölcsönzőnek kamatoz ; teremtsünk önálló tőkét, hogy erőinket kamatfizetésre többé ne vesztegessük. A példák legyenek példák s ne utánozandó minták. .1 magyar népiskolai tanítás története húrom fő részre oszlik, melyek közöl az első «a népiskola kifejlődését», a második «nevelési irodalmunk történetét», s végre a harmadik «a népiskolai tantárgyak metliodikájának a történetét» tünteti föl. Ezek közűi az előttünk levő első fűzet a két előbbi részt tartalmazza, fölosztván azokat egyaránt három-három korszakra, úgymint a) Szent István korától a Mária Terézia-féle Ra ;io Educationis kiadásáig (1000—1777-ig) s ezt «egyházias korszakinak nevezi; b) Mária Terézia Ratiojától 1848-ig, «nemzeti iskola korszaka» czímen ; se) «a modern (!) népnevelés korszaka 1848-tól napjainkig». Ezt a fölosztást nem egy ok igazolhatja; mindazonáltal úgy látszik, hogy az első korszak kerete túlságosan általános a mellett,
