Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
csak nehány bizalmas házi körben, vagyi valami rendkívüli ünnepély alkalmával láthatni. Sőt akadtak, kik ezért meg is dicsérték őket, kivált olyanok, kik legkevésbé voltak volna képesek példájokat követni. Kivált, miután a család is évenként növekedett, mindenki természetesnek találó, hogy idejüket inkább azok körében töltik, mint idegenek társaságában. Ámde a legterhesebb háztartás, a legnagyobb elfoglaltatás mellett is marad a nőnek néhány szabad percze, sőt néhány órája is, mikor lelke valami szellemi elfoglaltatás szükségét érzi; mikor az anyagi bajokat és fáradozásokat szellemi időtöltés által óhajtja kipihenni. így történt ez Klárával is. A mint az estéket mindinkább otthon töltötték, olvasgatáshoz fogott, mi eddig is ked- vencz időtöltése volt; de ezen forrás nagyon hamar kiapadt. Saját kicsiny könyvtárán hamar keresztül ment, s a kölcsön összeszedhető könyvek száma oly csekély volt, s a néhány divatlap, mely a városkába járt oly rövid élvezetet nyújtott, hogy Klára egy napon tökéletesen kifogyott minden olvasmányból. E szorult helyzetben férje könyvtárához folyamodott, ámbár előre tudta, hogy ott semmi esetre sem talál eddigi olvasmányaihoz hasonlót; ismerte férje hajlamát, ki szabad óráiban csak a legkomolyabb olvasmányokkal foglalkozott, kiválólag pedig nyelvtudományi munkákkal s erre vonatkozó értekezésekkel. Midőn egyenként szemügyre vette férje könyveit, nagyon is igazolva láta sejtelmét. A nyelvtudományi munkákon kívül csak néhány történeti és encyklopaediai müvet talált ott. Mit volt mit tennie? Eljött az óra, mikor még ezt a száraz olvasmányt is óhajtotta. Nehezen bár, de csak hozzá fogott ; de mint bámult Klára, midőn azt tapasztaló, hogy olvasmánya napról napra mindinkább kezdi őt érdekelni; hogy minél mélyebben merül belé, annál nagyobb vonzerőt gyakorol az reá. Mintegy önkénytelenül ösztönöztetve érzé magát, egyszer-másszor apró jegyzeteket készíteni arról, a mit igy olvasott, vagyis inkább tanult. Egyik könyvet a másik után vévé elő, lassan-lassan átment valamennyin, s akkor újra kezdé, s ezen foglalkozás oly kedvessé vált előtte, hogy végre valóságos élvezetet talált benne. Beregi megörült rajta, látván, hogy neje saját szenvedélyét osztja, s azon dolgokkal foglalkozik, melyek öt is leginkább érdeklik. Készséggel magyarázgatta neki a nehézségeket, és szívesen igazgató ki jegyzeteit, s folytonos figyelemmel kisérte tanulmányainak fejlődését és haladását. Végre Klára, hogy gyakorlatilag alkalmazza, mit elméletileg felfogott, egyes apróságokat kezdett kidolgozgatni. Előbb csak mintegy napló alakjában, saját házköréröl; aztán tovább ment, széttekintett környezetében, vissza emlékezett éleményeire; egyes alakokat és eseményeket kezdett összeállítani s mintegy egészszé kidomborítani; e vázlatokat aztán megmutató férjének, ki igen helyeselte e gyakorlatokat, s midőn utóbb neje nehány apróbb dolgozattal a közönség elé lépett, legkevésbbé sem ellenzé ezen fellépését, sőt kézséggel nézé át azokat elkiildésök előtt, és valódi érdeket tanúsítva mondó el véleményét egy vagy más pontot illetőleg, és segité őt tanácsával, valahányszor csak neje hozzá folyamodott. (Vége következik.) SZENDREY JÚLIA. NEM HAL MEG AZ A KI SZERET! Villámszárnyon repül, enyészik, A gyors idő fejünk fölött. Most láttuk a nap tűzarczát, s már A múlt ködébe öltözött . . . Napok tűnnek . . . lejár az élet. Az élet, mely rövid nagyon. Bölcsőnk, sírunk két véghatára, Egymáshoz oly közel vagyon ! . . . O hölgy! kinek forró keblében Mennyet teremt a szerelem. Kit az öröklét vágya éget, Mert boldogsága végtelen. Hogy majd el is kell múlni egyszer Sötét ugy-e a képzelet ? . . . Ne csüggedezz, hisz írva van : Nem hal meg az a ki szeret!
