Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

56

BUDAPESTI HÍRLAP í2P4 sz.)

191U. december 11.

társadalomnak az eltévelyedett vagy tőrbe csalt gyermeket.

Ezek mind figyelemreméltó szempontok. De azért a kérdés nem olyan egyszerű és könnyű, hogy arról így mellékesen határozott véleményt alkothatnánk. Nem is e végett emlitettem itt föl ez uj irányzatot. Célom ezzel is csak az volt, hogy a rendőrség legújabb letartóztatását minden irányban kellő világításba helyezzem.

^ Oly büntetendő cselekményről lévén szó, a

melynek létalapját az újabb kutatások már kezdik aláásni, kétszeresen súlyos hibának tűnik föl az. ha a büntető eljárást a müveit társadalom egyik munkás tagjának letartóztatásával kezdik meg. és pedig oly körülmények között, a melvek más esetben sem tennék kimenthetővé ezt az eljárást.

Az ilyen esetek gyakori előfordulása sürgősen követeli, hogy az illetékes tényezők végre gátat vessenek a rendőrség e téren jelentkező önkényének.

Emlékezés Bem apóról.

Irta Lorisz.

Budapest, dec. 10.

Nem szeretünk visszamenni a múltba mi ke- S'ély nagyvárosiak, mert rongált idegzetünk már csakis a holnapért, a holnapnak tud élni. De meg azért sem szeretünk sűrűn emlékezni, mert összehasonlításokat téve jelenünkkel, hervadásba vész a lelkünk. Azt hisszük, hogy csupa rózsaszirmon visz az utunk, s hogy csupa vezércsillag után járunk. Visz- szapillantva látjuk csak, hogy a harasztot néztük rózsalevélnek, s a csillagok?! ... megannyi göröngy . . .

Budapest, sőt Magyarország közönsége egy hét óla' mégis emlékezik. Fáradhatatlanul ébresztgeti a múltat, holott alapjában véve jobban szeretne felejteni vagy elrejtőzni, elmenekülni e mementók elől. A szenzáció éhsége falánkul beletapos egy tiszta, drága szemfedőbe, és a nélkül, hogy számot vetne azzal, mit perzsel el kíváncsisága lángjával, szomorú léhasággal kandikál be az uj Magyarország legszentebb kriptájába. Legszomorubb ebben az ide-oda fecsegésben, hogy akármit rejt is a múlt, akármilyen becsületes érzések révén történtek, mondjuk forumi hibák, a fölkavart kérdés egész sara Magyarország orcájára hull. Kalmár kegyelet az, mely arannyal méri föl egy nemzet gyászát, s a titkos önzetlenek az oly igen ritka hazafias adakozók becsületes szemérmét piaci pózban veri dobra. De emlékezzünk — szebben. Keressük föl a megbolygatott idők szebb emlékeit is. például azt a férfiút, a ki a legönzetle- nebbül szenvedett velünk.

Ma december 10-én hatvan éve, hogy Bem apó heves, fáradhatatlan lelke örökre elpihent. Egy eáiberöltő választ el az aleppói haldoklótól. Magyar földért szerzett sebek kiuiulásától. vagy talán mert magyar és lengyel bilincsekbe verve sínylődött, tért szebb világba a lengyel hős. Egy emberöltő csak, abból is a rövidebbje. De nekünk évszázadok keserűségeire hozta meg egy uj hajnal reményét. S hogy meghozta, az Bem apónak különös érdeme. S hogy olyan sok a dicsőség ebben az emlékezésben: Bem apónak a dicsősége részben.

Idegenből sietett magára hagyott maroknyi népünk segilségére, és voltak, a kik megmosolyogták ezt az érthetetlen önfeláldozást. Lehet, hogy nem is egészen a magyarságnak szólt ez a lelkesedés, hanem csupán az elnyomottaknak, a szabadság lángoló harcosától. De honvédek élén rohant tüzbe, és a maavar honvédséget vezette diadalról diadalra. Ha csak a harc, a tűz, a diadal vonzotta is, a mi harcunkért, a mi tüzűnkért, a mi szabadságunk kivívásáért szállott nyeregbe, és ezekért kapott sebeket. Lelkesedése szent előttünk, a mikor a mi oltárunkon hozott érette áldozatot.

Az utolsó napok fekete füslfellegeiből aranysugár tör elő ezzel az évfordulóval. Köszöntsük hálás örömmel, hogy van valami, a mi némi aktualitás mellett büszke diadalok édes izével veszi el tölünk egyéb emlékeink keserűségeit. Köszöntsük mély mcgillelődéssel egyben, mert hervadhatatlan érdem az. mely ezer halállal néz farkasszemet, s a mi még talán ennél is több: ezer nélkülözéssel — egy idegen nép érdekeiért.

Manapság különös kincse minden nemzetnek az ilyen emlék, mert az uralomra jutott garas mellett föntarlja az ideálizmust. Hirdessük hát ezt a mi szent megemlékezésünket olyan lelkesen és olyan hangosan, hogy mindazok, a kik oly gyönyörűséggel tépázzák a pihenő oroszlán sörényét, szeme villámaiban ne az árnyakat, hanem energiája fényét is megláthassák. Ne engedjük, hogy régen elporladt számadások homályt vethessenek a lezárult nagy évek utolsó aktájára. S ha emlékezni akarunk, emlékezzünk olyan dolgokról, a melyek dicsők és lélekemelők.

Ipari találmányok.

Budapest, dec. 10.

Patkó szőgezés nélkül.

Az eddig ismert patkolási módszerrel szemben, a mely abban áll, hogy a patkót a ló patájára fölszegezik, nagy haladást jelent az az eljárás, a mely fölöslegssé teszi bárminő szögnek a patába való beverését. Az uj módszernek az előnyei abban nyilvánulnak, hogy a patko- lás körül foglalatoskodó személyek sok munkát és még több időt takarítanak meg vele, mert egy-egy patkó minden megerőltetés nélkül egykét perc alatt erősithető meg a patán.

Az eljáráshoz olyan patkó szükséges, a mely egy fölfelé álló, a pata alakjához illeszkedő karimával van ellátva, úgy, hogy a pata alsó része a patkóház falai közt elhelyezkedhes- sék. A patkó két szárának a végén belől egy-egy csavar van a szárnyakhoz erősítve, ellenkező irányban haladó csavarmenetekkel; az egymással szembe néző csavarok pedig egy közös, a csavarmeneteknek megfelelően fúrt hüvelybe nyúlnak be, amelyet köznyelven anyacsavarnak is neveznek. Ez az anyacsavar vagy hüvely kulcs segítségével forgatható. A forgatás következtében, annak iránya szerint, a hüvelyben vezetett csavarok egymástól el fognak távolodni, illetve egymáshoz közeledni és a csavarok által a patkószárakra gyákorolt hatásnál fogva a szárak is egymástól eltávolodni, illetve egymáshoz közeledni fognak. Ha tehát a patkót a patán megerősíteni akarjuk, akkor a patkószárakat a hüvelybe illesztett kulcs segítségével összehúzzuk; a patkó levételéhez pedig csak annyi szükséges, hogy a hüvelyt ellenkező irányban forgassuk mindaddig, a mig a szárak annyira eltávolodnak egymástól, hogy a patkóház és pata közt támadt rés következtében a patkó lehúzható legyen.

Látszik erről, hogy a most körülirt találmány alkalmazása nemcsak jelentékeny idő- és munkamegtakarítással jár, hanem azért is rendkívül értékes, mert ezzel a hibás szőgezés okozta gyakori patabajoknak elejét lehet venni.

Önműködő telefon-fertőtlenitő.

A fertőző betegségek terjedésének egyik preventív eszköze az a berendezés, a mely a telefon-készülék tölcsérének fertőtlenítését végzi önmüködéssel úgy, hogy a telefont használó személynek a tölcsér fertőtlenítéséért semmit sem kell tennie. A berendezés előnye és lényege tehát abban van, hogy a fertőtlenítés folyamatát biztosítja, a mely csak akkor szakad meg, ha valaki a telefont használatba veszi, illetőleg a kagylót a kapcsoló horogról leakasztja, de mihelyst a kagylót visszaakasztja, folytatódik a processzus és igy az esetleg inficiált tölcsér nyomban fertőtlenitődik.

Az uj berendezés egy, a tölcsér nagyságához mért, kerek szelencéhez hasonló, üreges födőbői áll, a mely fertőtlenítő anyaggal megtöltendő. Ebből a födőbői, ha fertőtlenítő anyaggal megtöltik, fertőtlenitö gázok fognak kiáradni. Az ismeretes fali telefon-készülék fa- köpenyegén meg kell erősíteni továbbá egy megfelelő tartót, a melyben kétkarú emelő van ágyazva, mint akár a mérlegnél, mégis azzal a különbséggel, h*ogy az egyik karja rö- videbb, a másik pedig hosszabb. Az emelő rövi- debb karja villaszerű és a kapcsoló horgot fogja közre, hosszabbik karjára pedig a fertőtlenítő szelence van szerelve. Figyelni kell arra, hogy a kétkarú emelő olyan hajlású legyen, hogy a midőn a kagyló a kapcsoló szögre föl van akasztva, a hosszabb karján fölszerelt fertőtlenítő szelence a tölcsért födje, mert csak igy lesz a fertőtlenítésnek foganatja. Mindebből most már önként következik, hogy mihelyt a kagylót a kapcsoló horogról leemelik, ezzel egyidejűleg a szelence már önsúlyánál fogva is az emelő hosszú karját lenyomja, illetve lecsappan és a tölcsért szabaddá teszi; a mint azonban a kagylót a horogra visszaakasztják, abban a pillanatban a horognak lefelé történő mozgása

magával ragadja az emelő rövid karját és ezáltal a fertőtlenitö szelencét ismét a tölcsér elé lendíti.

Vonatösszeütközések megakadályozása.

A vonatösszeütközések legnagyobb százaléka, mint ismeretes, nem a nyílt pályán történik, a hol a szembejövő mozdonyok jelző-lámpái a közeledő veszélyre idejekorán figyelmeztetik a vonatvezetőt, hanem pályaudvarokon, a hol a befutó sínpáron már egy vonat áll. Ezeknek az összeütközéseknek a megakadályozására, illetőleg az ugyanazon sínpáron szembejövő vonatok vezetőinek figyelmeztetésére célszerűen alkalmazható az a berendezés, mely a vejnatok között telefon- és jelzőkészülékek segítségével állandó összeköttetést létesít. Ez a berendezés a villamos csengő szerkezetének elvén alapszik. Minden vonaton villámos-csengő berendezés van alkalmazva, az egyik áram a sínre van vezetve, a másik pedig a sínek között elhelyezett huzalra, a villamos csengő két drótját tehát itt a sin és a sinek között levő huzal helyettesíti, ezek vezetik a villámos áramot. Ha e kettő között áramzáró kapcsolatot létesítünk (épn úgy mint a villámos csengőnél, ha a gomb megnyomásával zárjuk az áramot), a csengő megszólal. Ezt az áramzáró kapcsolatot a szembejövő vonaton alkalmazott hasonló szerkezet végzi; természetesen az áram zárásának a hatása ott is a csengő megszólalásában jelentkezik.

Ez a berendezés nemcsak nyilt pályán, de kitérők között, pályaudvarokon is alkalmazható, csupán a váltóberendezésen kell oly módosítást eszközölni, hogy a váltó elforditásával ne csak a sin és az ezáltal képezett egyik áram, de a sinek között levő huzal és a huzal által alkotott másik áram is összekapcsoltassék a kitérővel, vagyis az áramvezetés a befutási vonalon létesüljön, mig ellenben abban az irányban, a hová a vonat nem haladhat, ezzel egyidejűleg megszakittassék.

Gyorsmüködésü kézi fék.

Az előbbi berendezéssel kapcsolatban nagyban emelhetik a vonatok és az utazó közönség biztosságát a gyorsmüködésü kézi fékek. Kézi fékekkel tudvalévőén minden egyes kocsi föl van szerelve, mert bár a mozdonyokon alkalmazott Westirighouse-fékek rendes körülmények között fölöslegessé teszik az egyes kocsik kézi fékjeinek a használatát, nem ritkák azok az esetek sem, a midőn a mozdony fékje fölmondja a szolgálatot s a vonatvezető kénytelen visszfütv- tyentésekkel a vonatkísérő személyzetnek a kézi fékek alkalmazására jelt adni. A jelenlegi kézi fékek azonban gyors fékezésre nem alkalmasak, mert fékező erejüket csak lassan, a fékkar tartós forgatása folytán fejtik ki. A budapesti keleti pályaudvaron két évvel ezelőtt történt vasúti szerencsétlenséget is az okozta, hogy a mozdony Westinghouse-fékje elromlott, a kézi fé-. kekkel pedig nem lehetett elég gyorsan fékezni, ugy,hogv a mozdony nekiszaladt a pálya végén levő vastuskónak s az alapzattal együtt több négyzeíölnyi területen fölszakitotta, miközben a hatalmas rázkódás számtalan veszedelmes sebesülést okozott.

A kézi fék lassú kezelésének hátrányát van hivatva kiküszöbölni a következő berendezés: A kocsikon alkalmazott rágós fékeket oly szerkezettel látjuk el, a mely bekapcsolás ese-; tén a féknek a kerékre való rányomulását megakadályozza, vagyis: ha a féket a kerékre forgatjuk, csupán a rugó nyomódik össze, de a visszatartó szerkezet nem engedi meg, hogy fékezés jöjjön létre. Már most: ha a féket a vonat indulása előtt a legnagyobb feszítőerővel beállítjuk, a fékezésnél csak a visszatartó szerkezetet kell kikapcsolnunk, s az összenyomott rugó szabaddá lesz és teljes feszítőerejével a kerekekre csapja a féklapot. A visszatartó szerkezet kikapcsolására elegendő egyetlen mozdulat, tehát a fékezés időveszteség nélkül történhetik, s minthogy előre beállítható a legnagyobb feszültségre (esetleg gép segítségével), a féket kezelő egyén testi erejétől is függetlenné van téve, a mi kézi féknél nem megvetendő előny.

A föntebb ismertetett találmányok szabadalmi oltalom alatt vannak.

Találmányi, védőjegy- és mintastatisztika.

Az ipari tulajdon védelmére alakult nent- zellcözi Unió irodája Bernben most teszi közzé az 1909-ik év statisztikáját. E szerint legtöbb találmányt az Egyesült-Államokban szabadalmaztattak, 32.000-et. aztán jön Anglia (16.000),