Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
108 letre, hanem inkább ő megy le a leveléért a házmesterhez, akkor, talán, elhihetjük, hogy ez az ur csakugyan filantróp érzésekkel van tele, mert inkább ereszkedik le ő a házmesterhez, semhogy a szegény postás kapaszkodjék fel hozzá. A kapaszkodás megakadályozása egyrészt, a leereszkedés másrészt; szent Isten, van-e az egész városatyai gyülekezetben csak egy is, akitől ilyen kitűnő dolgokat várhatnánk ? * * * — Aladár emlékiratai. Szegeden, a Haverda-pör uj tárgyalása során a törvényszék nem engedte meg, hogy felolvassák Jánosi Aladár gyilkos és iró ur úgynevezett »memoár«-jait, amelyekben a szabadkai gyilkosság előzményeit és történetét mondja el, miközben bőségesen vájkál egyrészt a tulajdon, másrészt a Haverda Mariska asszony lelkének titkaiban, Eltiltotta a bíróság ezt az érdekes olvasmányt, amelyhez különben Szabadkán szerencsénk volt már egyszer és anélkül, hogy ezt a müvet azok közé soroltuk volna, melyeket minden müveit embernek illik kétszer is elolvasnia. Gratulálunk a szegedi biróságnak, amiért ezt a fellengős, ostoba galimatiast nem szabadította másodszor is az országra, ahol amúgy is abban a tévhitben élnek az emberek, hogy a »Grófkisasszony titka«, vagy a »Véres kastély« czimü alkotás klasszikusabb mü minden egyebeknél, amit iró valaha kiszakított az agyából és a leikéből. Azonban szerettük volna, ha a bíróság ugyanezen alkalommal külön hangsúlyozza, hogy az a bizonyos fel- és elolvasási tilalom csak ad hoc Jánosi irótársunk müvére vonatkozik és vétkes félreértés volna a magyar publikum részéről, ha kite'jesztené minden Írásra csak azért, mert Szegeden egyszer kidobolták, hogy Jánosit ne olvassák . . . 24- Az oktató börtön. Oroszországban most nagy a megrökönyödés : kiderült, hogy az elkobzott forradalmi könyveket és röpiratokat a börtönökben halmozták fel, s ezeket adják oda olvasmány gyanánt azoknak a raboknak, akik —- egyéb elsikkasztott koszt hijján — a betüfalásra fanyalodnak, így, ami a börtön falán túl tilos olvasmány, a börtönben kézről-kézre jár, s az istenes muzsik, aki mint szelíd, gyámoltalan birka jutott a börtönbe, mint tökéletes forradalmár és bombavető kerül ki újra a szabadba. Nagy ezen a megdöbbenés és Oroszország most megtanulta, hogy a börtön a tenyésztőtelepe a bűnösöknek. Bennünket ez a felfedezés nem lep meg és magától értetődőnek találjuk, hogy Oroszország csak ilyen későn jut rá egy olyan igazságra, amely mindenütt másutt már banalitás számba megy. Még ha nem is forradalmi Írásművekről van szó, hanem egyszerűen emberi lel- kckről. A börtön erkölcsrontó ; és a börtönben tanulja meg a kis csirkefogó, hogy a nagy betörésnek mik az eszközei, a rablógyilkosságnak mi a legbiztosabb módja, s tessék elhinni, hogy Mária-Nosztráról sokkal több Jáger Mari kerül ki, mint amennyit oda bevittek . . . Ami talán még szerencse. Mert ha csak ez a kis oktató czélja se volna a börtönnek, igazán nem tudnók, mi czélja lehet e rég elévült intézménynek. A legkedveltebb arezszépitő, mely joggal mondható páratlannak, kétségtelenül a hires Földes-féle Margit-crénie, mely valóban meghódította a világ hölgyközönségét. Sőt urak is has-.Hálják, mert teljesen ártalmatlan, a bőr mindennemű tisztátlanságát, szeplöt, pattanó t, mitesszert stb. néhány nap alatt eltávolítja és az arezot üdévé, fiatallá varázsolja, Nemcsak az arezbőr, hanem a nyak, váll és kéz fehiritésére, finomítására is használják. Hölgyeink elragadtatással szólnak gyors és 1 iztos hatásáról. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona minden gyógyszertárban. Postán küldi: Földes Kelemen gyógyszerész, Aradon, SZÍNHÁZ Julia kisasszony. (Levél a serdültebb ifjúság számára.) Vágtat vást sietek levelet Írni önnek, ismeretlen kisasszony, aki az Urániá-ban olyan édes naivsággal nézte végig a csütörtöki bemutatót, és néhány más kedves és lelkes fiatalembernek, akik talán most látták először a világhírű svéd drámát és csalatkoztak benne és minden kamarajátékban. A kamarajáték nem mindig ilyen. Valahol messze, messze innen egy intim fehér skatulyában ülnek az emberek, kényelmes bőrfotelekben s a művészet oly szemérmes, a tónus annyira bensőséges, hogy még a lármás villanyt is száműzik és lobogó, csendes fényű gyertyák világítják a nézőtért. Csütörtökön este azonban harsány székrobajok nyitották meg az előadást. Később is inkább a nézőtéren beszéltek, mint a színpadon. Boda főkapitány, aki jelen volt egy páholyban, türelmetlenül nézte a drámát s a nézők minden pillanatban attól tartottak, hogy beleavatkozik és a saját hatáskörében intézi el. Kérem, azért higyjenek a kamarajátékban. Csak Budapesten életveszélyes és egyebütt a szomszédunk nem szokott pont a szemünkre lépni. Strindberg drámája pedig más. Ez a mérges küzdelem, amely Szent Iván éjszakáján egy grófi konyhában játszódik le, cseppet se ordinäre, hanem fönséges a sötét erejében és gyengéd még a brutalitásában is. Egy újszerű szentivánéji álom, beteg gyümölcsökkel és mérgezett rózsákkal, a századváltozás czikázó világításában, amelyhez a hisztéria kancsal koboldjai vigyorognak és a bomolt idegek adnak diszharmonikus zenét. Strindberg 1888-ban irta. Akkor még nagyon féltette és egy hosszú beharangozót irt a darab elé. Ma már szükségtelen ez. Csak a ligeti művészet, az aréna-uti deka- denczia ne magyarázná. Mélységek vágya és ormok szédülete kisért itt és minden, ami alig elemezhetően mély összefüggésben van általános szerelmi nyomorunkkal, csömör és veszekedés, a fajkiválasztódás küzdelme, düh és csók a gyűlölet és szerelem ősi határvillongásában, egy furcsa mésalliance átka, évek perpatvara összesiiritve egy éjben és egy darabban. A degenerált grófleány lefelé néz és lezuhan. Az inas pedig — uj és előkelő rablótipus — felfelé vágyó álmában a szemünk láttára emelkedik. Egyik se plebejus és egyik se arisztokrata, hanem mind a kettő egyszerre. A színpadon egy plebejust és egy arisztokratát láttunk. Ne higyjenek neki. Ez az inas nem tud haragos parasztságában előkelő lenni. Úgy fizeti ki a grófleányt a szerelmes éjszakáért, mint kedélyes ifjak a keresztutak Vénuszait. Nem kemény és kegyetlen. Szemében nincs hipnotikus erő. Julia kisasszony pedig gonosz hamisítvány. Hintázó testtel és részegen jön ki a színpadra és mindjárt ideggörcsökben vonaglik. Ez a nő nincs magasan. Nem sajnáljuk, mikor elbukik. Nem Julia kisasszony, hanem eg}- túlzó szininövendék, aki olvasta a »Julia kisasszonyát. Sokszor Juliette, — kivágva egy pikáns franczia lapból — gyakran Julika és Julka s legtöbbször — egyszerűen és magyarosan -— Julcsa. K. D. Ő ! Januárban végignéztem Szabadkán a Mária Magdolna bemutatóját, Maeterlinck uj darabját, amely szintén Ö Róla szólt, de amelyikben csak hangja, távoli, ködös hangja jutott a színpadra s Ő Maga láthatatlan maradt mindvégig, mint ahogy az ő országa, jósága és szellemvilága is láthatatlan. Maeterlinck semmitől se riad vissza. Mégse merte színpadra vinni a názárethit. Ha nagyon nagy embert
