Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
2 hagtaforszaq Budapest, 1902. péntek, január 17 jóslatát. De ugy-e, hazug volt a vágy, mert kiderítettétek, hogy jajveszékelve futott és bujkált? És a jóslat is hazug ugy-e, mert nem összetiporva marad a csatatéren, hanem kifőzték a fejét, preparálták a koponyáját a balázsfalvi oláh gimnázium számára? Hagyjatok már egyszer békét Petőfinek. Ne rontsátok meg azt a szent költészetet, amelyet haláláról a történelem alkotott és ne sértsétek a mások kegyeletes érzését, ha az bennetek hiányzik is! Bartha Miklós. Budapest, január 16. A képviselőház legközelebbi ülése szombaton, e hó 18-án délelőtt 10 órakor lesz, melynek napirendjére az ujonczjutalék mennyiségéről, az ujonczmegajánlásról szóló törvény- javaslatok a kapcsolatos honvédelmi miniszteri jelentésekkel vannak kitűzve. Ezek letárgyalása után vasúti javaslatok és jelentések kerülnek tárgyalás alá. Választókerület képviselőküldési jogának felfüggesztése Gróf Teleky Domokos deési mandátumának megsemmisítése kapcsán igen érdekes kezdeményezés foglalkoztatott ma egy pártközi konferencziát, melyet gróf Apponyi Albert, a képviselöház elnöke hivott össze az országos ülés előtt. Értesülésünk szerint ez értekezleten az elnökön kívül részt vett Plósz Sándor igazságügyminiszter, báró PodmaniczTcy Frigyes, Hóclossy Imre, Günther Antal, Ho- ránszky Nándor, gróf Zichy János, Tóth János, Gyónj Elek, Szederkényi Nándor és mások. Az elnök az értekezleten tájékoztató véleményt kért esetlegesen szükségessé való intézkedések dolgában melyekről úgy a Házszabályokban, mint a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatban történik ugyan említés, de határozott eljárás nincs statuálva. A Házszabályok 115. §-a értelmében ugyanis azon esetben, ha akár a Kúria Ítélete, akár a bíráló-bizottság jelentése folytán a képviselőháznak tudomására jutott, hogy valamely érvénytelennek kimondott választás alkalmával a választókerületben nagymérvű vesztegetés vagy etetés-itatás gyakoroltatott, a Ház elnöke a Kúria ítéletét, illetve a biráló-bizottság jelentését hivatalból adja ki az igazolási állandó bizottságnak avégből, hogy ez vélemé- nyes jelentést terjeszszen elő az iránt, vájjon az 1899: XV. t.-cz. alapján elrendelendő-e a vizsgálat abban az irányban, nem kellene-e az illető kerület képviselő-küldési jogát fölfüggeszteni ? A kérdéshez a konferenciának majdnem valamennyi tagja hozzászólt. Konkrét eset ugyan még nem merült töl, mert a deési man- dá'umra vonatkozó ítélet sincsen még a Ház előtt, érdemleges határozatot az értekezlettől az elnök nem is kért, csupán a véleményeket kívánta meghallgatni egy egységes eljárás stipu- lálása érdekében. A legtöbb fölszólaló és maga Piósz miniszter is abban a véleményben volt, hogy ha akár a Kúria Ítéletében, akár a bíráló- bizottság jelentésében impliciter kimondatnék, bogy a kerületben nagymérvű etetés-itatás vagy vesztegetés történi, az elnök minden körülmények között tegye át az illető ítéletet az igazolóbizottsághoz és csak ennek véleményének beérkezése után rendelje el az uj választást. Ha pedig az igazoló-bizotteág a vizsgálat elrendelését véleményezné, akkor a vizsgálat befejezéséig a kerületben uj választás nem rendeltetik el. Az elnök az elhangzott véleményeket tudomásul vette. Katonai tanácskozás. Bécsből jelentik, hogy tegnap tartották meg a király elnöklete alatt a másod k katonai tanácskozást, amely két óra hosszat tartott. Golucho wsky—d erenth al—K őr bér. A prágai «Politik* bécsi tudósitója érdekes leleplezést közöl Goluehowsky gróf külügyminiszter és Aerenthal Lexa báró szt.-pétervári versengéséről abból az alkalomból, hogy a iinch. Alig. Ztg. azt irta, hogy Goluehowsky gróf állása megrendült és Aerenthal báró lesz az utódja. Mikor a múlt évben az ausztriai belső zavarok következtében Kötbér állása nagyon megingott, egyszerre csak az a hír merült fel, hogy csak egy ember van, aki képes lenne Ausztriában rendet csinálni. Ez pedig nem más, mint Aerenthal báró pétervári nagykövet. A hír nagy meglepetést keltett, mert azelőtt sohasem hallottak arról semmit, hogy a báró belpolitikával is foglalkozott volna. Kutatni kezdtek a hír eredete után és kitűnt, hogy az — a külügyminisztériumban van. A rejtély meg lett oldva. Ugyanis a ravasz és taktikázó GoA kis ólomkatona. — A Magyarország tárczája. — Irta: Anatole Fr&noe. Egyikón azoknak az éjszakáknak törlént, amikor az influenza nem hagyott aludnom. — Egyszerre hallom, hogy háromszor egymásután kopogtatnak az üveg ajtaján annak a szekrénynek, amely közvetetlen az ágyam mellett áll s amelyben tarka összevisszaságban vannak felhalmozva, meiszeni porczellánbabák, agyagszobrocskák Tanagrából, apró bronzok, japán elefántcsont-faragványok, velenczei üvegek s ezer más apróság, amelyeket valósággal bálványozok, s amelyek nem egy derűs, vagy borús napjára emlékeztetnek életemnek. Halk volt ugyan a kopogtatás, de egész tisztán hallottam, sőt az éjjeli lámpa fényénél azt is észrevettem, hogy egy kicsiny ólomkatona az, aki ki szeretne szökni a szekrényemből. Sikerült is neki. Miután néhányszor parányi öklével rácsapott az üveglapra, az ajtó engedett. Őszintén szólva nem is csodálkoztam annyira, mint ahogy az ember gondolná. A kis katonát mindig veszedelmes egyéniségnek tartottam. Az óta a két év óta, mióta G. M. asszony nekem ajándékozta, mindig el voltam készülve valamely galádságra. Franczia gárdista, a fehér kék prémesek közül való, s mindenki tudja, hogy ez az ezred éppen nem hires a szigorú fegyelemről. 5 —* Hűhót — kiálto'tam. — LaTulipe! Nem .. viselnéd magad egy kicsit csöndesebben ? Leg- i alább aludni hagyhatnád az embert, amikor tudod, hogy beteg. A kis alamuszi rosszkedvűen válaszolt: — Éppen száz éve, polgár, hogy én is meg* ostromoltam a Bastillet. isi. amint magad élőn látsz. Nem hiszem, hogy sok velem egykorú ólomkatona volna a világon ... Jó éjt, most megyek a szemlére, — La Tulipe, — mondtam szigorúan — feledni látszol, hogy ezrededet 1789 deczember 31-én feloszlatta XVI. Lajos. Semmi okod sincsen tehát arra, hogy szemlére menj. Maradj te csak nyugodtan az üvegszekrényedben. La Tulipe egyet sodoríntott a bajuszán s megvető oldalpillantást vetett reám. — Te tehát azt sem tudod, — szólt — hogy újév éjszakáján, amikor minden gyermek alszik, nagy ólomkatona-szemlét tartanak a háztetőkön, amikor a karácsonyfák lombjainak füstje kiszáll a kéményeken ? Meg voltam döbbenve, amikor ezt hallottam. — Tehát tradiczió, egy ünnepélyes, ősrégi szokás. Bevallom, nekem nagyon imponálnak a tradicziók s tisztelettel hajlok meg az ősi szokások, legendák előtt, és igen örvendek, hogy ily derék tradiczionistát van szerencsém benned tisztelhetni ; de ennek daczára sem tudom, kiengedjelek-e az üvegszekrényből. — Pedig meg kell tenned — hangzott egy tiszta, kellemes csengésű hang, amelyet nem ismertem, de hamar észrevettem, hogy az egyik tanagrai alak szól, az, amelyik a gárdista mellett állott. — Meg kell tenned, mert az elődeinkről reánk maradt tradicziók szentek. Ebben a perezben az egyik meiszeni por- czellán majoros leány könyörgő tekintete * esett rám. —■ Igen kérem, ne ereszsze el. Háza-ságot ígért nekem. Kikezd ez minden leánynyal, akit csak lát, s ha most elereszti, sohase jön többé vissza. A kötőjét a szemére terítette s keservesen sirt. La Tulipe olyan piros lett, mint az nufslagja. Nem szenvedheti a jeleneteket s egész keljeluchowsky, aki jól tudja azt, hogy egyetlen veszélyes riválisa Aerenthal báró, a «jövő embere», szerette volna a bárót osztrák miniszterelnökké tenni, mert tudva azt, hogy ő sem fog megbirkózni tudni a nehézségekkel, ilyen módon akarta letárolni és lehetetlenné, illetve bukott nagysággá tenni. Nem lehetetlen, hogy most, amikor rendkívül fontos külügyi kérdések megoldásáról van sző, azért került ismét forgalomba Aehrenthalnak a neve, mert Körber miniszterelnök vissza akarja adni a kölcsönt az ő jó b irátjánab, a kellemes, de ravasz Goluchowskynak. A horvát tartomány gyűlés — mint Zágrábból nekünk jelentik — ma újra megkezdte tanácskozásait. Az ülést délelőtt fél 11 órakor nvitotta meg Gyurqyevics elnök. Napirenden van az autonom költségvetés. Eggersdorfcr előadó az ország mostani gazdasági pangásának okait fejtegeti. Azt mondia, hogy a tangens emelkedett és nem csökkent, amint az ellenzék állította. Horvátország bevételeinek számszerű kimutatásából kitűnik, hogy a bevételek 17,205.000 koronára emelkedtek s igy nagyobbak a tavalyiaknál. A kiadások 1895-ig a tangens arányában emelkedtek. Ebben az évben majdnem egy millió koronával növekedtek a kiadások. További fejtegetései során utalt a készülő magyar-horvát kiegyezésre és azt állította, hogy az uj kiegyezésnek jobbnak kell lennie. Bár a formális jog Magyarország mellett szól, a tényleges jog alapján Horvátországnak kell, hogy az eddiginél több előny bizto- sittassék. Az ellenzék nevében Bresíyánszky dr. a kormány ellen fennálló bizalmatlansággal indokolja a költségvetés megtagadását. A San-Girolamo-ügy. Rómából jelentik, hogy a vatikáni körök szerint a Kúria elvben elismerte, hogy a múlt évi augusztus hó 1-én kiadott pápai breveben, amelyben a San- Girolamo-intézet alapításáról van szó, nemcsak a horvát, hanem a szerb népet is meg kellett volna említeni, továbbá elismerte azt, hogy az antivarii érseket a Szerbia érseU czim illeti meg. A csornai választás. A néppárti Rakovszky Istvánt a csornai választókerület 1901. október 2-án 232 szavazattal képviselővé választotta Bor- sody Géza szabadelvű párti jelölt ellenében. metlen dolognak tartja szemrehányásokat hallgatni, főleg ha rászolgált. Amennyire lehetett, megnyugtattam a leányzót s a szivére kötöttem La Tulipnek, hogy a szemle után azonnal jöjjön haza s el ne dé- gálja az időt a korcsmában. Megígérte, s én szerencsés utat kívántam neki. La Tulipe azonban nem mozdult. — Türelem — mondta csöndesen. — Majd ha újra elszenderedtél, fölkapok egy hold- sugárra s kisurranok az ablakon. Addig van időnk, s ha úgy tetszik, cseveghetünk a régi időkről. — Helyes ! Mesélj. 1 Kényelmesen leült, rágyújtott a pipájára s igy mesélt: — Napra, éppen ma 99 éve. — Akkor vagy tizenkét tagtársammal egy kis asztalkán állót- tam.Ugy hasonlítottunk egymáshoz valamennyien, mint az ikrek. Néhányan állottak közülünk, mások feküdtek, voltak, akiknek a feje sérült meg erősebben, voltak, akiknek a lábuk hiányzott, egyszóval: utolsó vitézei voltunk annak a nagy skatulya ólomkatonának, amelyet az előző évi karácsonyi vásáron adtak el Saint- Germainban. A szoba világoskék selyemmel volt kárpitozva. Barátságos, gyöngéd volt minden körülöttem. A lámpa fénye kissé tompítva világított s a kandallóban vigan pattogtak a hasábfák. Julie az íróasztal mellett ül s finom nyaka szinte meghajlik aranyhajának súlya alatt. Leveleket lapoz, amelyek az Íróasztal egyik fiókjában szenderegnek. Tizenkettőt ü>. A finom müvü óra, amelyen ott trónol Ámor, jelenti, hogy az 1793. esztendőnek vége. Amikor kiütötte magát, egy piczi kisértet jelenik meg a félig nyitott ajtóban. Egy ennivaló kis poronty fut be egy szál iDgecskében,
