Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
KÜLÖNFÉLE, j X Petőfi diákkorából. Érdekes f.> eddig teljességgel 'ismeretlen apróságokat ir mejc nekünk Bobos István, a ki Petőfivel együtt volt Pi pán- diák. Petőfi Sándor pápai életének leírásúban, Írja Rofeoa, István, nevezetes szerep jut P-uttdbr Gyulának, a ki szintén u pápai iskolában járt ;s Petőfinek egyik kedves embere volt. Puzdor családjának nagy vagyona volt, kiterjedt földbirtokai nemcsak Veszprém vármegyében, de másfele is volt, de legféltetteb kincsüknek tartották a pápai tanulófiut, a kit szülei núndimta- i lan' meglátogattak. Szebb fiatalembert nem is láttam éJastemban. ■ .Magas növés, széles váll, tejfehér arc és -uajw fekete szem. Mindig gondosan fésült, gazdag haja & vállát# ért.. .Fekete bársony ruhát viselt és nagyra lakáj tot t irignyakán- többnyire égő vörös kendőt viseld. Vörös volt kedves színe. Puzdor Gyula rajongott a költészetért ; maga. is verselt s az ifjúság képzőtársulatának Érdéin- kómyv-éh& is sok költeménye jutott el. Költeményei közül többet, az akkori fővárosi, és vidéki lapok is közöltek. Vele és.. Pctőfivpl történt ez az eset: Ajkához közel van Ganna, itt volt a pájui !Es- terháay grófok -remek sírboltja. Mikor Petőfi, vajryis akkor.még- Peirovf.es, ki-kiment Puzdorral Ajkára, átmentek négyes ' fogaton Ganuára is. Egyszer, hogy ide értek, úgy megiIllette a lánglelkü ifjút a mauzóleum, hogy kapta irániját és gyönyörű szép költeményt irt a szenthely egyik párkányára. Abból tudom, mert a diákok sokszor emlegették, de a képzőtársaaágbau is, hol együtt volu a diákság szine-java, többször fölhozták: No, Petrovics oly szép költeményt irt a gannai sírboltra, a milyent még nem irt és nem is fog,írni soha . . . A költeményt magát nem hallottam, de talán ott lesz az emlék a mauzóleumon. Ha csak ;i viharok le nem törölték róla. A kik ott megfordulnak, kutassák föl a sírboltot, Írják le és mentsék meg a fejődéstől. S hogy meddig élnek az irónnal irt sorok, íme egy példa: 1851-ben egy gazdag szép korcséi leány elment Tolnába látogatásra rokonaihoz s ott orozva agyonlőtték. Midón hazahozták Körösére hamvait, márvány- emlékére irónnal emlóksort Írtam, mely még ma is olvasható! ■ Puzdor Gyula Petőfit nagyon szerette s a mikor együtt sétáltunk, gyakran fölszólította: — Sándor, kedves, szavald cl azt a szép versét, melyet a minap írtál! íió mig Petőfi tűzzel szavalt, Puzdor arca ragyogott az örömtől és lelkesedéstől. De éjjeli zenére noha sem tudtuk Petőfit elcsalni. Azt mondta: Nem bolondultam meg, hogy a. telő hold kinevessen . . . Pápán sokszor kijártunk s tGróf-rcfre, mely az •Eoterhúzynk nagy parkja, a hol a diákság játszott, szórakozott. -V közeli úgynevezett Svájcországbati •még 'a tehenészet volt & játék után itt ettük a jó friss vajat, tejet, sajtot. De egyik kirándulásunk, soha sem feledtem el, őndekelheti a közönséget is, mert Petőfi nagy jellemót és sorsüldözte életének c-gy élénk képét vi- lágitjja meg. Volt Pápa közelében <-gy porceilángyir, a hol szép és jó edényt, csészét, kancsót, emléktárgyat és más of él ét készítettek. Számos teremben a munkások dolgának nagy szolgalommal és ügyességgel. Rajzoltak, fiustettek, három-négy teremben pedig raktáron az emléktárgyak, a kész asztali díszletek, gyertyát ártjuk, szobrocskák. Valóságos muzeu.ni volt. Egyik délután, felhős, szeles időben ide sétáltunk ki. Petőfi Sándor. Puzdor Gyula. Csórna Károly (utfóbb Somogyou, Bálványoson lelkész) és én. A vihar nagyon, elővett bennünket » Petőfi gyenge, kopott ruhában volt. De ö úgy állta a zord időt, miét a vas; olajbarna arcán sok vihar megtörött már akkor is. Midőn megnéztük a tűzben égő kemencéi, a munkásodét, a sok becses gyúrt tárgyat; bementünk a raktárba és órákig nézegettük a szebbnél-szebb készletet, emléket, műtárgyat. Egyik teremben levett Puzdor Gyula az állványról egy jókora szobrot — gondolom Schilleri ábrázolta — s a nélkül, hogy az árát kérdezte volna, oda nyújtotta Petőfinek, hogy fogadja el szeretető jeléül. A szegény diák nagyon még volt lepve; de nem fogadta el. — Köszönöm, Gyula — mondta — c becsestárgyat. de hadd maradjon itt, nekem elég, hogy fölajánlottad. Puzdor nagyot nézett, s mintha szomorú fátyol vonult volna arcára. Nómáu hallgatott. A külön ködő ifjú meg volt hatva és szinte uL- komorodott. Majd ogy-két perc múlva igy szólt a barátjához: — Tudod! Ha viszonzásul tőlem is elfogadsz egy emléktárgyat, mely buidosásont creemléke, akkor hálásan veszem jó szived megnyilatkozását. — Én nagyon örülök minden tárgynak, a mely kezedben megfordult és nevedhez fűződik. Megöleltek egymást s az értékéé ezobor Petőfié lett. Másnap magával, vitte Petőfi Puzdort a szállására, ott elővesz a fiókjából egy kis papirsizatulyáí, mondván: — Nézd barátom — s felnyitotta a skatulyát —- ezek az én bujdosásom, szenvedésem ércbe öntött emlékei. Ha szereted a nevemet, emlékezz meg rá, mikor to boldog, én pedig- mindig boldogtalan leszek . . . S a skatulyából, társai közül egy, a régi katona- mpndurjáról lemetszett sárga gombot vett elő, azt adta a barátjának. Puzdor nagy örömmel vette az ajándékot f valóban ö. a rajongó gazdag ifjú. nagyobb emléke! nem is gondolhatott. Összeölelték egymást. Erről «s esetről senkinek tudomása nem volt. Úgy kél-három hét múlva Puzdof gyönyörűi masszív aranyszelencét készíttetett, s rávésette t dicsőséggel fényes nevet: Pcíróvics Sándor. ,. Ebbe tette a gombot. Elment azután Petőfihez, megmutatta a kincset érő dobozt. A költő meghatót- tan köszönte meg a fiatal nábobnak a gyönyörű gondolatot ... Megírtam ezt is, mert sem a lagjjk, füzetei^ / \$y, Wp v - <£ />'
