Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

laga ez a finom szobormű, de meg a két ibormivű medaillon eléggé érthetően hirde- a Jókai-billikom symbolikáját, de a födél irata, szóval is elmagyarázza. Jókai Mór e vakat vésette a födél borító-talpára: «Sza- lság, Testvériség, Egyenlőség! 1848 máris 15. »

i. billikom Bachruch Károly budapesti ötvös ve, ki félévig dolgozott ezen szép és sikerűit vön.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

. honvéd-világból. Irta Zalár József. Budapest jS. A; kötet, melylyel az ötvenes évek veterán ője a szabadságharcz félszázados fordulóját epli, valóságos fiatalos hévtől árad. Zalár a y eseményeknek nemcsak szemtanúja volt, em tevékeny részt is vett azokban. Ott harczolt njanics zászlója alatt az alvidéken a ráczok n s később is a rettenthetetlen vezér oldala lett küzdött Szolnoktól Komáromig. Teljes jog- irja az előhangban :

Vérmeződön én is jártam,

Virágain elméláztam,

' S azután is, mikor éj lett,

Hideg éj és télnél télebb,

Föl-fölnéztem az egekre,

A torlódó föllegekre,

S ha egy csillag meg-megvillant,

Láttam, mozdul egy-egy sirhant . . . Vértengernek piros gyöngye!

Temetőnek téli-zöldje!

Vérvirágnak, téli-zöldnek Minden szálán áldás s könnyek . . . Szakasztottam egy-két szálat,

Összekötöm bokrétának..

Nem tudom, nem hull-e szerte,

Nem hervad-e el kezembe . . .

3alár kötete valóságos történeti körkép, de nem nyira a napi eseményeket festi, inkább genre- :rű jelenetekben mutatja be a nagy időket. Elvezet nnünket a tábor-tüzekhez, hol vígan aprítják a (íot a bográcsba s egyik sózza, másik paprikázza; csata hevébe, hol Damjanics lelkesítő szavára mcsak az ágyúk dörgő torkának, hanem a kén- ves pokolnak is neki rohanna a honvéd. Látjuk, mint hosszú, fárasztó menetben a honvédzászlóalj poros útról a virágos rétre csap, de a vezér nem igedi, hogy a füvet letiporják, a gyalogúton mennek egyenkint, csak egy-egy szál virágot szakítvi csákójuk mellé. Mint Petőfi Bemet, úgy csodálj; és magasztalja Zalár Damjanicsot. A hős tábornol neve fordul elő leggyakrabban a költeményekben látszik a mély vonzalom, melyet a költő iránti érzett. A kötet nemcsak a szabadságharcz esemé nyeit Írja le, a múltban messzebb is visszamegy egészen Kossuthnak pestmegyei követté való meg választásáig, számos költeménye pedig — többnyin 1848-ra való vonatkozással — a szabadságharczo követő gyász időkből, vagy épen napjainkból merít tárgyát. Mutatványul álljon itt a kötetből a követ kező költemény:

A hős árnyak.

Arad mellett foly a Maros,

Sötét az ég, nem csillagos.

Felhők közűi kitör a hold,

Mély sírjában ébred a holt.

Hold sugári leragyognak,

Nyílik szája sírhalmoknak,

Kardja után nyúl ki a kéz,

Mély sírjából kél a vitéz.

Jó barátok, hű bajtársak,

• Csillagai a csatáknak,

Halhatlanok a halálban —

Előlépnek tizenhármán.

Megállnak a Maros partján,

Sötét arczczal és mogorván,

Borús szemök felvillámlik,

Látják a hont a határig.

Semmi jel sincs — miben hisznek,

De nem hisznek szemeiknek ;

A Budapesti Újságírók Egyesületének Jókai-billikom