Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

AZ ÚJSÁG

39

Vasárnap, 1911. január 22.

IV.

Zelenke Klárika.

V.

min

dúl

gon

For

lag

de

den

for

csil

dúl

*

ke

is

♦

gó

Iá

hull

csak

sok

re

*

ko

sok

csór

ke

ten

mű

könny

vi

ke

pott

De

is

sors

*

re

vad

g«

lan

re

a

e

re

El

zsa

♦Szé

ké

her

ró

les

lyó

dó

Kezdete *-al jelezve.

Welner Olga.

VI.

A gyermokkarnevál.

Február hó harmadikén lesz a gyermekkarnevál, jelentkezni e hó 26-ikáig lehet gróf Csáky Albinná lakásán, Andrássy-ut 114. szám alatt. Még egyszer megírom ezt nektek gyermekeim, hogy el ne felejtsétek, s hogy felhívásunk értelmében készülődjetek a nagy ünnepélyre. Figyelmeztetem a jelmezes vendégeket, a kik a szép kosztümökért járó dijakra pályáznak, hogy lehetőleg idejekorán jelentsék be szándékukat a rendezőségnek. A kik csoportképekkel akarják gyönyörködtetni a liliputi vendégsereget, s támaszra, tanácsra szorulnak, forduljanak Honti Nándorhoz, Az Újság szerkesztőségében: ő minden csoportuak készséggel áll személyesen is rendelkezésére.

Nagy Rózsi. No, csakhogy megadtam a jelszót, most már bátran megszakíthatod a levelet ott, a hol a legérdekesebb s aláírhatod, hogy: »folytatása következik«. De hogy is volna, ha az ismert reczept szerint én folytatnám ott, a hol abbahagytad és megmondanám, mi volna az a csodaszer, hiszen jól tudom, éppen hogy nem akarom világgá kiirtölni. Magad mondod, bánjak el veled érdemed szerint, ezért némiképpen türtőztetem jóindulatomat s nem mondom meg, mit kell tenned, hogy teljes legyen a gyűjteményed. — Mády Petronella. Miika néni küszkél- kedését méltányolom, hiszen nagy sor az, mikor olyasvalaki igazolja öt, a ki pedagógiájával eddig sem vallott szégyent, sőt alkalma volt azt a legszélesebb körben és meglepő eredménynyel érvényesíteni. A lovaskaland egyszerűen megindító. Alkalomadtán majd közlöm Milka nénivel, hogy el ne maradjon adorgatórium s megkérdem tőle, — hiszen nő létére bizonyára járatos a leányok lelkivilágában — miért renditett meg annyira e különös kaland s miért bámultál oly önfeledten a derék négylábúra. — Gyárfás Ibolyka. Mindig értottük egymást Ibolyka és én r.em igen voltam zavarban, a mikor kérdéseidre kellett válaszolnom. Most mégis habozva kérdem, vájjon ki lehet az az illető; kérdem, kérdem és nem lelek választ. Konczertprogrammodnak egyik passzusa magyarázatra szorul. Hol lépnétek fel Yvonne de Tró- ville-el f Budapesten, vagy Miskolozon í Az előbbi esetben feltétlenül elmennék a hangversenyre. — Jámbor Ilonka. Nos, gyerekek, most magam som tudom, hányadán vagyok. Berekedtem, az bizonyos, s ennek a hőmérő az oka s a higanyoszlop, mely egy estéről másnap reggelig szökött le vagy hat-hét fokkal. Jó szerencse, hogy nem indulok hangversenykörutra, a hangomat tehát nem bánom, de a rekedtség mintha kiterjeszkednék s mintha fátyolos volna a felfogóképességem is, sok mindent nem tudok megérteni. Az utóbbi leveled például különösnek tűnik, sót mintha ködben úsznának a soraid. Hol van most Veruska, Bócsben, vagy Szegeden, s az utóbbi esetben annyira jobban van már, hogy meg lehetett koozkáztatni & hosszú utazást ? A másik pontnál meg éppenséggel megakadok s itt egyenesen Verához intézem / a szót: mutasd meg neki — atyafiságos érdeklődéssel **

kérdem — mire vonatkozott a tanár ur jóslata ? —

Friedländer Tériké. Panaszszal kezdődik az uj esztendő ; adja Isten, hogy a hosszú óv elegendő legyen a kimagya- rázásra. Én vállalkoznám is rá, hogy folyton csuk magyarázok, magyarázok, mórt tudom, hogy így nem szakad meg a levelezésünk. A panasz különben igen sajátságos, mert az említett czitátum semmiesetre sem lehetett olyan, hogy abból leveled érdemleges tartalmát bárki is megközelítőleg kiokoskodhatta volna. Kíváncsiságodat, legnagyobb sajnálatomra, alig elégíthetem ki, mert az ok megjelölésével akár a nevet is kiírhatnám s te ezt nem akarod. Az illető teljes bizonyossággal megállapíthatná, hogy ő róla van szó, hiszen régen sejtheti, tudhatja, hogy miért szakítottam meg vele a levelezést. — Pap Edith. A küldött pezsgős-vignetta helyett én csak savanyú kás czitromlóvel szolgálhatnék (magyarul limonádénak hívják), no meg sós könyekkel is, mert valahogyan nincsen rendjén a dolog s az öreg székelyiyel én is felkiáltok : »Attól félek, hogy valami suhanó szárny meg talál érinteni«. Ha azonban ez nem következnék be, nyár derekán talán mégis megvalósítom a rég tervezett brassói kirándulást és akkor jóváteszszük azt, a mit a pályázat keretén belül vétettünk, ámbátor a vallatásnál majd kitűnik, hogy — bocsánat és kézcsók érte — ezúttal nem mindenben érték egyet édesanyáddal. Az eredményt mározius eleje előtt aligha hirdetjük ki. — Alexander Mariska. Kiosiny Maria, megkoczkáztatod, hogy el- biggyeszted ajkadat és ozinikus öreg Nagyapónak nevezel s mégis mosolygok súlyos melanchóliádon s a nagy látóhibán, melylyei elvétetted a mértéket. Hogy mi az, a mi annyira szivedhez van nőve, de a mely — szerinted — soha nem válhat valóra, nem kutatom, ha spontán nem nyilatkoztál róla. A »soha« szót azonban ily keserű értelemben ki ne ejtsd, mert ez hebehurgyaság, gyerekesség a te korodban, s nemcsak annak tűnik, hanem valóban úgy is van. A válás keserűsége azon túl olyan fájdalom, a mely egyúttal nagy örömöt Ígér : a biztos viszontlátás örömét. — Smideki Messerschmidt Jolán. A hivatalos üdvözlő sorok után melegedjünk fel, kis húgom, és beszélgessünk, mivelhogy témánk akad elég, lévén sok közös örömünk a művészetekben, zenében és egyebekben is. A zenét, úgy értettem, nemcsak mükedveléskónt akarod űzni, de pályádul választottad és tanulmányaiddal mentegetekkel, a miért Karnevál-ünnepélyünkön nem léphetsz fel. Komoly zeneprodukeziókra ez úgy sem megfelelő hely és alkalom s te a nemes klasszikus zenét kedveled, sőt a zeneköltés birodalmában sem vagy már járatlan. Ez a nemes lelkesedés keltette fel figyelmedet, érdeklődéssel olvastad Gyárfás Ibolyka üzeneteit s legforróbb óhajtásod volna, hogy vele is levelezhessél. E reménytelj esnek Ígérkező levélcserét én is melegen ajánlanám, ha nem vetném latba Ibolyka jogos kifogásait, hogy neki minden pereze, pillanata drága, — tanuld meg te is — hogy a művészi pálya áldozatokkal jár, olyannyira, hogy szórakozásra, levelezésre neki annyi idejo sa jut, mint a háztartásban és egyéb tanulmányokban elmerülő legeslegelfogluitabb fiatal leányoknak. — Sz. Sári. Sárikám, ezt a feledékenységet másnál menteni próbálnám, do a te ügyedről lévén szó, azt mondom, hogy fölösleges. Jól tudom, hogy mennyit fáradtál az oklevélért. Méltányolom is, milyen súlya van annak, hogy már megszerezted, de a ki annyira ismer téged, mint én ismerlek, az más és nagyobb értéket talál benned, mint a — diplomát. Kissé naivan, de igen szeretetreméltó módon közlöd velem, hogy vig, mulató körben mennyire meg tudtál feledkezni cíignitásodról. Ezt én úgy egészíteném ki, hogy tudatos is lehet e feledékenység, hiszen disztingválni kell és nem az a komoly tudós ember, a ki mulatás közben félrevonul, megveti a szórakozást és nagy képpel, savanyu ábrázattal elmélkedik a világ bohóságáról. — Eszter. Hej, gyerekek, gyerekek! Ki hitte volna, hogy a szomorú, ábrándos Eszter is meg fogja nevettetni Nagyapót. Ez a mosoly jótétemény s lám, lelkészek portájáról máris verőfény árad és egy magányos öreg ember szobájába küldi sugarait. Dehogy is bántom én a »rossz fiút«, ilyennek képzelem őt; akarom, hogy ilyen logven, az én kis Eszterem érdekében. Mert a birtokragról le nem mondok, csak felvilágosítom a lelkész urat, hogy a birtokrag nála is, nálam is mást- rnást jelent. A perpatvart különben majd elintézzük hármacskán, a mikor az óvatos Nagyapónak jogában lesz hivatkoznia a vendégszeretetre. — Anna. Ksráosony óta várom a kéziratot, hogy valahára meggyőzzél egyről- másrój édes Hannám, s bár időközben a karáoaonvi figyelmességet is volt módom megköszönni, erre és amarra válasz nem érkezett. Most már aggódva kérdem, mi van veled ? — Ibis néni. Kerülni szeretném az utalásokat kollégáimra, a kik naponként szemtől-szembon állanak velem s ezért csak általánosságban válaszolok elmélkedésedre. Mindenekelőtt kijelentem, hogy bennünket elárasztanak irodalompártoló Írókat tömjénező férfiak, nők hasonló tartalmú faggató levelekkel s habozás nélkül mondom, sok ezer ily episztola között, mely kezemben megfordult, ez a legírappúnaabb. Nagyon okos ember Írhatta, s mégis ez a ritka intelligenczia nem tud szabadulni egy nagy és tipikus tévedéstől, hogy az irói egyéniség és az író egyénisége nem választhatók el egymástól. A mi Bzerény személyemre vonatkozik, — régi és meg. hitt barátok vagyunk, tehát őszintén beszélhetünk egymással — talán senki sem olvasta rá igy a fejemre az igazságot. Azok a röpke megnyilvánulások, a miket te »pillanatnyi fellángolóénak« neveztél, önkéntelen ki- zökkenósek szerepemből, lyiizáló töredékek, holott a lyrit éppen hivatásomból kifolyólag kerülnöm kell. Ebből megérthetsz egyet-mást; kiegészítésül még annyit, hogy a postámat nem éppen Ilus néniknek Írom, bár végtelenül örvondek, hogy llus néni is akad közöttük. Az egyéniségemet tehát nem ismered, nem is kell ismerned, hacsak másirényu munkásságomból nem, a mire más alkalommal utalhatok. A hitvallásomat azonban ismerhetnéd; akár meséim révén, akár üzeneteimből, s ez: a mindent átölelő, mindent megboosájtó, mindent megértő szeretet. U. i. A második beszélyt a jövő héten közöljük, pontos ezimet kérünk tehát, hogy azután postára. adhassuk a honoráriumot. — Reflex. A tudósítás elkésett, de lesz rá alkalmunk, hogy ezt ég sok mást jóvá tegyünk. Szép falu ez a Best, majd meglátod, Reflex kisasszony. — Róth Tériké. Karácsony óta csak röpke üzeneteket Írtam, Terkám, a tiédet félrettetem, hogy

hosszabb válaszra érdemesítselek. Czélt mégsem értem vele, mert ezúttal is rövid lesz a válasz és tovább mér

nem váratlak, meg kell mondanom, hogy vállalom a kettős szorepefc és pótolni fogom azt, a ki eltávozott körötökből, s a kiért oly forró könyeket hullattál, gyermekem. — Fenyves Pál. Kis öcsém, ha olyan okos legény vagy és mindent tudsz és o^-at is, a mit nem kellene tudnod, az sem esik majd nehezedre, hogy kikutasd Nagyapót. Akkor azután arról is meggyőződhetsz majd, hogy én nemcsak levélben bánok jól unokáimmal. — Szabó Klárika. Hogy aranyos-e ? Mint a kis csibék pihéje. Akár csak a pályázatod Klárikám. — Bausz Bözsi. De bizony megbecsültem. Az egyik szálat gomblyukamba tűztem, a másikat meg legkedvesebb könyvembe tettem olvasó jelnek, a harmadikat meg éppen ajkamhoz emeltem, a mikor a nyitott ablakon elvitte a szél. — Básty István. Türelem és sor keiül rá, fiam. Természetes, hogy nem utasítottam vissza. — Hofbauer Magda. Okos lány vagy, Magda, elbizak >dottnak sem mondhatnálak, inkább hamisnak és hizelkedőnek. Jól tudom én, hogy ha eljönne érted Félix királyfi automobilja, nem éppen Nagyapó barlangja felé irányítanád a kormányruaat. — Cseh Mária. Értem, fiam és ez a fehér virág nem fog elhervadni emlékezetemben. Honti barátom azt izeni, hogy a kért báli ruhát megtalálod január 22-iki számunkban.

— Barla Gizi és Ödön. Mégis csak szeret tóg8d a jó Isten, Gizám. Most, hogy a lábad meggyógyult, a korcsolyáidat is felkötheted! Kérdezzük meg budapesti társnőidet, hogy ki akar levelezni egy vidéki kis leáuynyal. — Mühlrad Aranka. Ha legjobbnak nem is nevezlek, — mással szemben sem lehetek méltánytalan — mégis azt mondom, leánykáim, hogy ebben a sanyarú világban, a mikor a számban növekedő gárda értékben elsatnyul, soha jobb munkát nem kívánnék, mint egy bizonyos nógrádberczeli olvasóm. — Jakab Ervin. Négy kérdésedre négy felelet. 1. De bizony küldd el, pajtás. Addig szóba sem állok veled. 2. Nem szükséges. 3. Pénteken. 4. Husvétra. — Schenk Miczikc. Jaj, tíaoskám, már el is felejtettem, mi történt karácsonykor. Azt tudom, hogy édesapával találkoztam és boldog ünnepeket kívántunk egymásnak. »A kisleányának majd írásban !« — mondtam neki. A könyveket mégis neki adom át, ha megengeded. — Goldberger Mariska. A tizenötéves kis leánynak készséggel megengedjük azt, a mit a 14 évestől sem tagadtunk volna mec;. Ezentúl majd tegeződiink: hisz én kezdtem, te csak folytatod. — Böhm Mariska. Ne kérdezd az árát, Marisom, mihelyt rád kerül a sor, a szerencse sora, azt a könyvet szánjuk neked jutalmul. A tatai Böhm-gyere- kekről én se igen hallottam. A név különben nem jelent semmit, hiszen olyan gyakori, hogy rokonságra nem lehet következtetni belőle. — Klein Irénke. Ne de ilyen csöppség! Még meg is szégyenitene. Azt a ragyogóját! Hogy én nem tartom meg az ígéretemet ? Csak azért is hosszú üzenetet írok ; huzom-ránczigálom, hátha olyan mint a kaucsuk. Jaj, vigyázzunk, még elszakad, a toliam is nyikorog már, ez elég lesz Irónkónek, sok gyorek vár, siessünk Nagyapó ! — Englender Erzsébet. Bravó, Erzsiké, ezért koszorút édemelsz Az Újság-tói. Hugocskádnak mondd meg, hogy tótul ugyan nem tudok, de szívesen megtanulok tőle, ha eljön hozzám tanítómesternek. — Schwarz Margit. Elmennék, szivecském, de nem mehetek: nem enged az én tani tóbácsim, a szerkesztő ur. Hogy nekem is legyen hasznom a születésnapból, küldj egy falat dobostortát ; annyit, a mennyi elfér leveled mellett a borítékban. Kényes gyornru Nagyapó vagyok : nagyobb falattól már elrontom a gyomromat. — líraasz Jolán. Sok csatát vesztettek már utóbb diadalmas hadvezérek. Máskor szö- vetsógestársad leszek, de ütközet előtt kérj erre, s no ütközet után. — Berkovits Margit és Irén. Eddig úgy vártátok, mint más idegen lapot, most a ti lapotok lesz, benne a posta, a mit szentesi kis barátnőinek ir Nagyapó.

— Myrlhus.. Régento nem kérdezted : mégis tudtad, hol keress, hol találsz meg, Myrthuszom ! Most, hogy biztattalak, hej, de elkerülöd a telefont. Márczius végén a nagy sokadalomban elhiszom, hogy reárn találsz. Ha addig várhatnál, büszke volnék, én se nógatnálak. — Laendler Magda. Látod, Magda, nem szeretem, hogy igy hasonlít- gatsz. A magad értékét nem növeled, ha másokat kicsinylesz. Különben ígérem, hogy meg fog jelenni a pályázatod. — Stein Dezső. Kis barátom, most látom esak, hogy ragaszkodó unokám vagy, s ha igy osztályozod az örömet és szomorúságot: Ígérem, hogy ezentúl több örömed lesz, mint bánatod. — Rosenberg Milike, Benő és Nelli. Lám, gyermekeim, úgy szokott ez lenni, igy van ez velünk is. Ti a távolból buzgólkodnátok, epeket! tek, keseregtek, hogy nem jöhettek el a Karneválra, a sok budapesti unoka pedig kényeskedik és vár, vár Nagyapó biztató szavára. Miért gondoljátok ti, hogy haragszom Benőre? — Noémi. A csokoládé helyett egyebet kérek s a te elmésségedre és szeretőiedre bízom, Noémim a kárpótlást. — Brack Irén. Persze, hogy nem Honti bácsi rajzolta, persze, hogy a gyermekek illusztrálták müveiket, az ilyen élesszemü kis leánynak látnia kellene. Azaz hogy te láttad is és megnyerted a fogadást. — Mezei Mariska, Lacii és Bandi. íme néhány biztató szó és egy Nagyapói ölelés. — Leveleid Goldberg Margit. Az álom, az álom az megvigasztalt, Margit, nem mondom többé, hogy nem szeretsz, sőt azt sem tagadom, hogy szeretlek ;í ha tagadnám, úgy is kitalálnád, minden soromból, minden betűmből, édes, édes Margóka. — Gombos Gitta, ö kutyasága nagyon önérzetes legény, s ha viszonozni akarnád szívességét, legalább is megbántanád vele. — Fürst Irén. Bizd reám, húgom, s kérdezd meg a kisasz- szonyodtól, olyan ember-e Nagyapó, a ki eltalálja a kis leányok ízlését, hasznos és szórakoztató olvasmányok dolgában. — Udvary Jenő. Erre a bemutatkozásra vártam, öcsém. Eddig idegennek tekintettelek. A pályázatok eldöntése még nem aktuális, hisz még be se fejeztük a sorozatot ; azután jó aziwcl reánk bizhatod, mit tegyünk érdekedben. A kitűnő rejtvényekért elismerés és köszönet.

— Gróf Mikes Emma. Hála Istennek ! Nyugtalan voltam, Emmám, s az én koromban az ilyesmi már árt az egészségnek. Lám, neked nem kell aggódnod a döntő napig. Semmi okom a titkolódzásra, s bár egyelőre nem klasszi- fikálhatok, azt biztosan tudom, hogy a pályázatod jutalmat érdemel. — Ottlik Margit. Annyira szeretlek, Mar- gitom, mint kevés unokámat, tudom, te is vonzódol hozzám, miért hogy oly ritkán tudlak megszólaltatni? — Sok levélre a jövő héten válaszol Nagyapó,